A videó nem azért lett ugyanolyan béna, mint az előző, mert azt gondoltam, hogy az mekkora poén, hanem csak későn értem haza. Majd lehet, hogy kicserélem egy nappali fénynél készült felvételre. Egyébként érdemes a szöveggel kezdeni. :)

Tudom, tudom, Stahl Judit egy magazint és nem blogot indított, de egészen hamar elkapott az az érzés, hogy egy nyomtatott, megdesignolt, sokszerzős blogot olvasok.

Ennek oka egyrészt, hogy a lay-out kicsit olyan, mintha wordben rakták volna össze a látványterveket. Kevés benne a finomság és a használt font szerintem elég rossz választás volt. Néha lelkesebb marketing igazgatók szoktak ilyen betűtípust választani a meghívókba, prezikbe. Ettől is buhera-érzetű kicsit az egész, amit erősít, hogy a cikkek szerzői többnyire Stahl Judit közvetlen környezetéből tevődnek ki (pl. asszisztens, férj), általában több írást is jegyezve.

A többszerzős blogot kiemelt kommenterek is támogatják a próbafőzők személyében. Ők különböző státuszú és élethelyzetű nők (férfi miért nincs köztük?), akik néhány receptet otthon is kipróbálnak és aztán leírják a tapasztalataikat, amik a cikkek végén jelennek meg. Mondom, mintha egyes posztokhoz állandó kommenterek lennének rendelve. Az ötlet egyébként jó, mert érdekes, hogy az olvasók mit mondanak a receptekről.

Az engem akár csak bloggerként is ismerők tudhatják, hogy a főzéshez nem igazán tudok hozzászólni, mert unom és nem szeretek rá felkészülni sem - tisztelet a kivételnek. Szóval a Stahl blog tartalmának kábé 90 százalékával nem tudok mit kezdeni, főleg az elején az olaszos hétvégével, ahol már egy héttel korábban meg kell főzni a leveshez az alaplevet. (Haha!) A receptek többsége sok figyelmet igényel, ahogy látom, meg nem éppen nekem valók, én ugyanis bio, meg vegafreak vagyok, aki imádja a hajdinakását, meg az ehhez hasonlókat. Azért az az anyag javára szól, hogy találtam benne olyat, amit megennék, sőt egy-két salátát még el is készítenék belőle.

Ahogy írtam tehát, a magazin eleje a főzésé: hétvége, munka utáni vacsorák, gyors kaják, nem hízlaló kaják, harminc perces vacsorák, tojásos ételek, édességek, családi főzések, a spanyol konyha, a semifreddo és a borok. Ezek közé van befűzve Máté Krisztina étkezéseinek kritizálása dietetikus által, és egy helyajánló a Kyoto étterem vezetőjétől, valamint Zséda válogatása a hazai gasztrolapokból. Ez egy elég érdekes feature, mert itthon nem szokás a konkurenciának akár csak a nevét is kiejteni. Ehhez képest van itt Ringier meg Sanoma lap is megidézve. Jó pont.

Csak ezek után, a 82. oldaltól láthatjuk a női nemet egy másik oldaláról. Itt a nagytakarítás mikéntjét mondják el, de van egy olyan gyanúm, hogy ez pusztán empirikus alapon íródott cikk. Mindenesetre jól jött volna a végére egy ajánló a témakörben. Ha jól emlékszem, a Wellness cikkjeinek végén van forrásmegjelölés és esetleg ajánló, ami elég hasznos.

Ezt követően a terasz berendezési lehetőségei, cipődivat, fürdőruha-tippek, interjú a L'Oreal vezérigazgatójával, napozás stb. olvasható. Itt az 1500 forint alatti kozmetikai szerek gyűjtése tetszett, amit egy Női Lapozó reklám követett.

Nem is részletezem tovább: a Stahl célcsoportja a családos anyuka, erős Bree Van de Kamp-faktorral. Igaz, szerencsére nem foglalkozik a magazin/blog a régi bútorok restaurálásával és kerti biszbaszok barkácsolásával, de úgy érzem, ennek is eljön az ideje.

Elég szimpatikus, hogy nem veszi magát annyira komolyan a Stahl blog, mint egy Éva vagy egy Marie Claire és valljuk be, néha jó, ha nem folyik ki a szemünk a sok olvasástól, és mégis úgy érezhetjük, hogy tartalmasan töltjük az időnket. Ezt pedig megadja ez a blog, amit az irigységünket félretéve (Bakker, megcsinálta! Bloggal keres pénzt!) akár még élvezni is lehet.