Hatalmas botrány van Amerikában, a sztoriban aztán minden megvan, ami egy pörgős filmhez kell: korrupt politikusok, rabbik, szervkereskedelem és egy müzlisdoboz, benne 97 ezer dollárral. A Slate annak járt utána, hogy tényleg befér-e ennyi pénz? A válasz igen, de csak ha legalább 50 dolláros címleteket használtak. Egyébként korábban a Cheerios doboza volt a legkedveltebb pénzrejtegető eszköz, de kisebbre vették a méretét. Ezt tervezik az ügyben érintett Kellog's dobozzal is, úgyhogy a bűnözőhálózatoknak másra kell majd átállnia. Ezen a linken meg a rabbik és a szervkereskedelem viszonyát - nem magát az ügyet - lehet megismerni. (Slate)

Alakulgat Sarah Jessica Parker művészeti reality show-ja, már zajlik a casting ezerrel. A legfontosabb adatokat, hogy pontosan mekkora összeget kap a győztes és melyik galériában állíthat ki, viszont még nem tudni. (The New York Times)

Egy srác legóból építi meg a házát. (Jezebel)

A zeneipar sok év után először újra profitot termelt (valószínűleg nem csak) az Egyesült Királyságban. Ennek oka, hogy a CD-eladások csökkenése után új utakat kerestek a kiadók. A legtöbb pénz mostmár az élő koncertekből és a szponzori együttműködésekből jön be és végre ezt nemcsak Madonna mondhatja el magáról. Kicsit problémás, hogy az új zenekaroknak mindenképp nevet kell csinálniuk maguknak, hogy aztán elmenjenek az emberek a koncertjeikre és a szponzorok is inkább a nagy zenekarokat keresik. Vannak azért jó példák, csak még kevés. (The Guardian)

Van az USÁ-ban egy jelentős színházi díj, a Tony. Ebben az évben kizárták az újságírókat a zsűriből, mondván, hogy ezzel az érdekütközést szüntetik meg. Ami azért tűnik furcsának, mert a színházi szakma, ahol érdekek és ízlések és minden egyéb kavarodik és befolyásolja a szavazás kimenetelét, természetesen tovább szavaz saját magára. Ezzel elképzelhető, hogy sokat fog veszíteni a presztízséből a díj, mert eddig - legalábbis a cikket jegyző újságíró szerint - a sajtó szavazatai kiemelték a hasonló díjak közül nemzetközi szinten. (Bloomberg)

Az eutanázia témája nemrég újra felszínre került az Egyesült Királyságban, mert egy elismert karmester, Sir Edward Downes és a felesége elmentek Svájcba meghalni. Nagyon sok brit ehhez hasonlóan tesz és az ő ügyükben eddig nem is igazán vizsgálódtak a hatóságok, csakhogy a Downes házaspárnak csak az egyik tagja, a feleség volt gyógyíthatatlan beteg. A férj tehát nem eutanáziát követett el magán, hanem szimpla öngyilkosságot. Ezután elkezdődött az esetek felülvizsgálata és három hasonló történetet tártak fel. Elképzelhető ennek ellenére, hogy a brit törvények változni fognak, mert nem látszik a folyamat lassulása. (The New York Times)

A kínai kormány betiltotta az elektrosokk-terápiát az internet addikció kezelésében. Ennek ürügyén a Slate újságírója utánanézett, hogy mióta is használjuk az elektrosokkot. Nos, a harmincas évektől, ráadásul egy magyar orvos, Ladislas Meduna kezdte el alkalmazni, még gyógyszerekkel együtt. Aztán ezt egy olasz továbbfejlesztette és már nem használt gyógyszereket hozzá. A hatvanas, hetvenes években azonban veszített a népszerűségéből az eljárás, részben a tiltakozások miatt. A nyolcvanas években viszont visszaszivárgott a repertoárba és évente százezer emberen alkalmazzák. Az elektrosokk a depresszió kezelésében mutat viszonylag jó eredményeket, addikciót, személyiségzavarokat és szorongást viszont nem lehet kezelni vele. Ráadásul nem végleges a hatása és mindenkire máshogy hat. Az egyik leggyakoribb mellékhatás például az emlékezetvesztés, ami főleg az idősek, a nők és az alacsonyabb intelligánciájú páciensek esetében fordul elő gyakrabban. (Slate)