Critical Miss

A munkásember cikizése - ciki

2009. július 31. 07:11 - Critmiss

Mikor még kölyökképpel rohangásztunk a világban (pontosabban kocsmáról kocsmára), meg voltunk győződve arról, hogy mi nem. Mi aztán nem leszünk hétköznapiak, unalmasak, nem leszünk irodai munkások. Még tán gyerekünk sem lesz, aki szörnyülködjön rajtunk.

Ahogy aztán telik az idő, betagozódunk szépen és ki-ki lehetőségeihez, preferenciáihoz és vérmérsékletéhez mérten - jobb esetben - elkezd dolgozni, és azt veszi észre, hogy ha nem is látványos, ijesztő módon, azért kezdi érteni a fölnőttek frusztráltságát, fáradtságát és aggodalmait.

A munkamunkamunkamunka aztán nemcsak jókedvét és humorérzékét őröli fel, de a fogyasztás terén korábban megmutatkozó "kreativitását" is. Már nem partizásra, meg rákenrollra megy el a pénz, hanem konyhabútorra meg törlesztőrészletre.

Unalmas, mi? Az.

Ennek ellenére mérhetetlenül bosszant az általában a szabadúszók, művészpalánták és újgazdagok felől érkező lesajnálás és figyelmetlenség.

Mintha én attól kevesebb lennék, hogy egy túlóra irányában rugalmas munkahelyen dolgozom és igen, hétközben nem tudok elmenni hajnalig bulizni, sőt nem tudok többórás ebédszünetet sem beiktatni és nem tudom elintézni napközben eztmegazt, találkozni meg pláne nem, és pénteken leginkább pihennék.

A munka után a nap fennmaradó részében nem váltom meg a világot, nincsenek hihetetlenül izgalmas hobbijaim, nem feltétlenül vannak magvas gondolataim a kínai designról (ami egyébként nagy eséllyel a Te szakmád, és bár érdekes, azért itt hívnám fel a figyelmed, hogy én sem terhellek órákig a pr aktuális kérdéseivel) és képzeld, még nem jártam abban az étteremben, ahol elképesztő jó a carpaccio, de kicsit akadozik a kiszolgálás.

Itt nemcsak rólam van szó. Tessék megbecsülni a Marikákat, Teriket és Jánosokat, ne nevezzük őket agyatlannak csak azért, mert azt az életet élik, ami nekik jutott és amire még van kapacitásuk, ne csak nekünk legyenek jogaink velük szemben, és legyünk szívesek nem arról regélni, milyen klassz volt egész délelőtt a Gerlóczyban/Bambiban/otthon egy újságot lapozgatva kávézni. Aztán meg mindezt "végre kipihenni, valahol vidéken".

Köszönöm.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://criticalmiss.blog.hu/api/trackback/id/tr291275146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2009.07.31. 10:17:23

Nem tehetek róla, ezen röhögnöm kellett. De nem sajnálok le senkit.

(Lemmings, áhhh! :) )

Critmiss 2009.07.31. 10:56:25

Hogy te milyen rossz vagy?! :)

lalla 2009.07.31. 13:26:51

Véééééééééééééééééééégre, köszi, hogy megfogalmaztad, ami a multi-világban töltött pár évemmel én is érzek! Igen, nem akarok mentegetőzni, hogy én biza nyócórázom, és még utazom is miatta napi 2-3 órát. És igen, én is teljes ember vagyok, és képességeim tudatában hozom meg ezt a kompromisszumot, ami korlátozza a lehetőségeimet. Van ahol ráadásul inkább tágítja is. És tudod mit? Engem érdekel a kínai design meg a legfrissebb étterem, sőt még a művészmozi és a vidéki élet is. Kivárom és megélem azt is, amikor lehet.

Critmiss 2009.07.31. 13:30:47

@lalla: A kínai design és az éttermek engem is érdekelnek, csak nagyon nem mindegy, hogy ezt hogyan adják elő.

GMági 2009.08.11. 15:34:28

Istenem, annyira szívemből szóltál!

És elmondok egy titkot. A TITKOT.

Ilyenkor a Belga Kit parodizálsz c. számából szoktam a mantrázni a 'Te vagy a beteg, és és nem én' sort.

Critmiss 2009.08.11. 16:16:47

@GMági: Ez jó! Mindenképp kipróbálom. :)
süti beállítások módosítása