Megint találtam egy cikket, ezúttal egy tanácsadó rovatban, ahol a jótékonykodással, PSR-rel kapcsolatban lehet kérdéseket feltenni. A téma a következő: egy nő a Dominikai Köztársaságba utazhat a cége költségére, és azt kérdezte a Slate állandó szakértőjétől, hogy ez mennyire problémás, ha neki fontos, hogy jófej turista legyen.

Az illető, Sandy Stonesifer szerint bár valóban megalapozottak az olvasó aggodalmai, azért elmehet, mert az utazásával mégiscsak segít a teljesen elszegényedett ország turizmusán.

Megosztott még néhány fontos alaptippet is:

1. A helyi közösségben költsd a pénzed. Azaz lehetőleg helyi ételt egyél és ne a McDonald's-ban vedd az egyeurós hamburgert (ejejj, ZaZie), helyi szállásadóhoz menj, vegyél helyi kézműves cuccokat, stb.

2. Fair árat alkudj ki a termékekre és a szolgáltatásokra. Ne adj túl keveset, csak mert szeretsz alkudozni, de ne adj túl sokat sem, mert azzal hozzájárulsz a helyi gazdaság torzulásához. Ha például tíz dollárt adsz a riksásnak, pedig csak egyet kért, idővel felmegy a riksás ára és a helyiek nem tudják többé megfizetni.

3. Ne adj pénzt a gyerekeknek, akik az utcán koldulnak. Általában az iskola helyett küldik ki őket az utcára, és ha megéri, akkor ez így is marad.

Mivel nem tudok sajnos túl sokat utazni, bevallom, egyáltalán nem foglalkoztatott a felelős turistaság témája, ezért számomra tartalmazott némi újdonságot az írás. Ha megnézem ezeket az ajánlásokat, végül is nem vagyok nagyon rossz, persze alapvetően azért, mert még mindig viszonylag csóró vagyok és az évek során csupán annyi előrelépést tapasztalhattam, hogy nem csillagnélküli, hanem egycsillagos szállodában szállok meg.

Gondolom, közöttetek sincs túl sok milliomos, és gyanítom, hogy nem a Hiltonban vesztek ki szobát, ha elmentek [insert cool place here], de mindig érdemes felidézni, mi ajánlott és mi ellenjavalt, ha jófejek szeretnétek maradni.