Elindítottak egy szuper site-ot, ahol az alvással kapcsolatban lehet önmagunkat és másokat megfigyelni. A Yawnlogon be lehet állítani, hogy mennyit szeretnél aludni, aztán a rendszer jelzi, hogy ahhoz képest mennyit sikerült. Egy grafikon mutatja az események alakulását, azt mondjuk sajnos nem, hogy melyik nap milyen is volt az élmény. Pedig azt is be tudod írni, csak az külön kattintásra jelenik meg. Meg az is gond kicsit, hogy nem jeleníti meg egyértelműen és látványosan, hogy most akkor mennyit is sikerült aludni aznap.

Még ami nagyon hiányzik: egyfajta jegyzetelési lehetőség arról, hogy mit evett, ivott, sportolt az ember és hogy minden oké volt-e aznap. Ami azért az alvás szempontjából nagyon fontos lenne.

Ennek ellenére nagyon hasznos lehet egy ilyen - lényegében grafikonkészítő - szolgáltatás, ha gondod van az alvással. Így könnyebben tudatosul, ha változtatnod kell az életmódodon vagy fel kell keresned egy alváscentrumot.

Én is rajta vagyok, asszem Trillian von Fürstenberget kell keresni. "Össze vagyok kattintva" Marshall Kirkpatrick-kel a ReadWriteWebről. Elég keveset alszik, de mostanában már nem is töltöget.

Alváscsataa!

Vigyázat, könnyed és elsősorban divatos témák!

Bréking! A Sartorialist és a kedvencek közé is belinkelt Garance Doré bloggerei összejöttek! Wow. (Cup of Jo)

Ez az egyik legperverzebb kép, amit valaha láttam. (Jezebel)

Az American Apparel majdnem tönkrement. Mi lett volna Dov Charneyval és barátnőivel? (New York Magazine)

Új cikiség, amire fel kell készülni: régi ismerősök olyan képeket tesznek fel a profiljukba és taggelik fel a neveddel, ahol még látható, hogy imádtad a répa szabású nadrágokat és hogy anyukád vágta a hajadat. (Jezebel)

Audrey Toutou nem is olyan rossz Coco Chanel. 

Még korábban írtam arról, hogy várom a reklámszüneteket a műsorok alatt. Nos, két kutatás szerint ezzel nem vagyok egyedül, igaz az emberek többsége csak tudattalanul boldog a szünetektől.

Hogy miről is van szó? Az említett kutatásokban megnézték, hogy az adott élmény megszakítása milyen hatással van a tapasztalatra? Az eredmény röviden: legyen az alapélmény, sőt a szünet jellege is pozitív vagy negatív, a szünet előtti érzés felerősödik. Ha tehát mittomén a Kaliforgiát megszakítások nélkül nézném, nem élvezném annyira, mint reklámokkal.

Természetesen nemcsak reklámokkal lehet fokozni a hatást: bármilyen szünet jó élményfokozó. Ezt bizonyítja az is, hogy akinek digitális TV-je van, az is gyakran leállítja a műsort.

A szünetek egy dologra nem hatnak jól: a flow-élményre. De az úgyis ritkán éri az embert.

Az itt látható hirdetés már korábban feltűnt, de a napi BKV-zás során nem ugrotta meg az ingerküszöbömet. Azonban tegnap este két percnél tovább időztem a Blahán, úgyhogy szemrevételezni tudtam ezt itt.

Most tekintsünk el attól, hogy a MAKSZ-ot ismeri-e az utca embere. Koncentráljunk inkább arra, hogy akihez szól, vajon találkozik-e egyáltalán az üzenettel?

Mert ugye elvileg ez a hirdetés a potenciális hirdetőket akarná meggyőzni arról, hogy ez a szervezet tökjó, tessék a tagjainak a felületein költekezni.

B2B tartalmat az utcán eladni... olyan, mint a budapesti dugókról hirdetni a metróban.

Frissítés: ma láttam, hogy bizony a metróban is képesek voltak ezt hirdetni, sőt külön kreatívval!

Végre online is elolvasható Csuday Gábor cikke a Kreatívban a Blog.hu hirdetési rendszeréről. Ebben mi is megszólalhattunk, aminek nagyon örülünk. A "nagyban játszani" kifejezésért mondjuk így utólag bocsi mindenkitől.

Szerintem egyébként korrekt az írás, mert azért azt muszáj megemlíteni, hogy a Blog.hu által gálánsan felkínált hirdetésmegosztási lehetőséggel nagyon kevesen tudnak élni. Nekünk is az Adverticum segítsége kellett, mert bár vannak mindenféle ingyenes adserverek, elég nehézkesen működnek. Nekünk legalábbis ez volt a tapasztalatunk. Például az egyik adserver hetekkel a "kérelmünk" és az indulásunk után jelentkezett, hogy mehetünk.

A Bloggerunió házatáján egyébként sokminden történt, legalábbis az, hogy sok új banner került be a rendszerbe. Az egyik újdonság például a Unicef, de biztosan láttátok már a Bátor Tábor Alapítvány vagy a Vakinfo hirdetéseit is.

Egyébként most, hogy eljött az egyszázalékos időszak, az ilyen típusú bannerek előnyt élveznek a többiekhez képest.

A bloggerek száma is nő, a napokban is jöttek új jelentkezők. Körülbelül hetvennél tartunk.

Új fejlemény még, hogy nemrég Benei Péter képviselt minket a BarCamp-en, még nem foglalta össze nekünk, miket mondott, mindenesetre klassz képek készültek róla az eseményen. Csak egy példa:

Közben gondolkozunk új fejlesztési lehetőségeken, hogy a munka mellett újabb feladatokat vegyünk a nyakunkba. :)

Kevés ilyen alkalomnak voltam tanúja, szóval nem volt elég időm mélyebben is megfigyelni a dolgot, mindenesetre számomra teljesen zavarbaejtő, amikor egy újságíró irulva-piruva autogramot vagy közös fotót kér az interjúalanyától, netán hirtelen kiesik a szerepéből és elakad a szava, mint egy tizenéves fruskának.

Ez vajon a szakmabelieknek is ciki, vagy csak én vagyon sznob?

Valamennyire megnyugtató választ adott egy profi divatblog, miszerint ez valóban ciki, dehát a divattémában mégiscsak eltolódnak a hangsúlyok... Szerintetek?

Egy 1500 fős indiai faluban már 50 éve nem köttettek házasságok. Ennek oka az, hogy nehezen megközelíthető, messze van a rendőrség, az iskolában nincsen tanár, nem működnek a kutak és maoista militánsok is garázdálkodnak arrafelé.

Az agglegények falujának is nevezett település agglegényei az első pont megváltoztatása érdekében elkezdtek utat építeni, mert a korábbi tapasztalatok szerint azok a férfiak, akik látogatóban jártak más, könnyebben megközelíthető falukban, meg tudtak házasodni.

A gond már csak az, hogy az út egy természetvédelmi területen épül, szóval lehet, hogy a hatóságok még közbeavatkoznak.