Kicsit kapcsolódik a hétfői posztomhoz, hogy nemrég felmerült egy beszélgetésben a hívó fél "kinyomásának" udvariatlansága. Én azt az álláspontot képviselem, hogy nincs annál zavaróbb, ha alkalmatlan pillanatban telefonálok és ezt nemcsak érzem, hanem éreztetik is velem. Ilyenkor mindig azt kérdezem, hogy "miért vette akkor fel?". Szóval ebből kiindulva inkább nem veszem fel ilyenkor a telefont.

Ezzel viszont egyáltalán nem értettek egyet a beszélgetőpartnereim, mert ők azt mondták, hogy az ilyen esetek a szemükben olyan kirívóak, hogy ha nem is örökre, de nagyon sokáig megjegyzik őket.

Hogy teljes legyen a kép, hozzá kell tenni mindehhez, hogy az asztalnál jelenlevők közül csak én jöttem a versenyszférából, a többiek a kultúra terén aktívak.

Szóval most én leszek a woodoo-baba. Kattintsatok arra az opcióra, amit szerintetek nekem tennem kell, ha valaki alkalmatlan időpontban hív. Persze nem fogok változtatni a gyakorlaton, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. :) 

Drága, drága sales-es kollega!

Ezerrel dolgozol azon, hogy új hirdetőket szerezz a munkahelyednek, ami lehet rádió/site/TV stb. Kicsit pánikban is vagy, mert most megcsappantak a büdzsék - ki tudja, mikor lesz ennek vége.

Ehhez képest ugyanolyan szr médiaajánlatot teszel közzé és csak többszöri rákérdezésre küldesz hallgatottsági/látogatottsági/olvasottsági adatokat.

Változtass ezen. Most.

És még valami! Ne nekem kelljen összeadogatni, hogy mi mennyibe kerül. Írj le végösszeget (már ha nem moduláris a cucc). Ez egyébként nem csak rád vonatkozik. Ritka, hogy rendes árajánlatot kapok, ami elég érthetetlen, ha valaki abból él, hogy ilyeneket gyárt éveken keresztül.

Köszönöm.

Nemrég megjelent egy könyv a Wittgenstein család nagyon fura életéről, ennek az ismertetéséből szemezgetek röviden, pontokba szedve:

- Ludwig Wittgenstein négy bátyja közül három öngyilkos lett, a nővérei pedig szimplán elviselhetetlenek voltak.

- Ludwig foglalkozott legelőször az öngyilkosság gondolatával.

- A megmaradt bátyja, Paul csodagyerek volt: már négy éves korában megmutatkozott zenei tehetsége.

- Egyszer, amikor a Wittgenstein palota hét zongorájának egyikén elkezdett játszani, idegesen felugrott, és átkiabált a másik szobában tartózkodó Ludwignak: "Képtelen vagyok így játszani, hogy érzem a szkepticizmusodat felém áramlani az ajtó alatt!"

- Ahogy látható, az idegesség és a neurózis mindennapi jellemző volt náluk.

- A gyerekek között a kapcsolat lehet, hogy sosem volt túl jó, de a nácik miatt aztán a  szétszakadt család sosem forrott újra össze.

- A zene - bár szórakozásnak tekintették inkább - központi szerepet játszott a család életében. A gyerekek például a zenén keresztül kommunikáltak anyjukkal és ez segített a sok ellhallgatás elviselésében.

- Paul egy orosz golyó által megsérült, így elveszítette az egyik karját. Ez azonban nem tántorította el attól, hogy zongorista legyen: számos, egy kézre írott darabot rendelt a legnagyobb zeneszerzőktől, például Strausstól, Prokofjevtől, Raveltől. Gond volt viszont, hogy senki másnak nem engedte ezeket eljátszani és a zeneszerzőknek is megtiltotta, hogy kétkezest írjanak a darabokból.

- Ebből a cikkből tudtam meg, hogy Zichy Géza is félkarú volt és írt egy könyvet arról, hogyan lehet félkarúként boldogulni a mindennapokban.

- Biztos mindenki tudta rajtam kívül, hogy Ludwig Wittgenstein eredetileg feltalálóként indult és filozófiai teóriái kidolgozása között tanított.

- Filozófiai munkásságában sikeresen adaptálta a newtoni fizika erő-koncepcióját.

Infotainment rovatunkat olvasták, köszönjük a figyelmet. :)

Egy nagyon érdekes levelet kapott többek között a Daily, amiben egy pr-es megírja, hogy új e-mailkezelést vezet be annak érdekében, hogy növelje a produktivitását és a kreativitását.

Az új módszernek az a lényege, hogy csak 11-kor és délután 4-kor csekkolja a leveleit, ezért ha valami nagyon sürgős, akkor fel kell hívni telefonon. És ahogy írja: a telefon egyébként is sokkal viccesebb.

Nem semmi azért...

A drága biztosan olvasta a Lifehackert vagy valami hasonlót és úgy gondolta, hogy majd ő átülteti a gyakorlatba a produktivitási tanácsokat. Pr-esként!!

Megnézném a válaszleveleket, amiket kapott. :)

Egyébként elképesztő mennyiségű levelet kapok én is, de bevallom, engem nem zavar annyira. Sőt, olyan mértékben utálok telefonálni, hogy hálás vagyok, ha valaki hozzám hasonlóan inkább az e-mailt preferálja.

Az e-mail visszakereshető, leellenőrizhető (igen, én többször végigkattintom a napi e-maileket a biztonság kedvéért) és kevésbé durván szakítja meg a munkafolyamatot, mint egy hívás.

És mellékesen, de hol említeném, ha nem itt: továbbra is azt mondom, hogy iskolai tananyaggá kellene tenni a gépírást. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a skillel felfegyverkezve már kisebb gond lesz sokak számára az e-mailek feldolgozása.

Innen szedtem a képet.

Egy a helyzetre (legalábbis az első pár sorában) rímelő dal a Kaukázustól meghallgatható itt.