Critical Miss

Kötelező olvasmányok - menjenek vagy maradjanak?

2009. szeptember 04. 07:42 - Critmiss

Amikor olvastam, hogy egyes helyeken a tanárok megengedik a diákoknak, hogy saját maguk állítsák össze az olvasólistájukat, zsigerből rávágtam, hogy nem értek egyet.

Azonban belegondolva: iskolai éveim nagy részében elképesztő kínszenvedés volt átrágnom magam a kötelező olvasmányokon, mert nem láttam értelmüket, nem volt közük hozzám és heveny undort váltottak ki belőlem. Ez viszont nem jelentette azt, hogy nem szerettem olvasni, ráadásul azt sem, hogy csak lányregényeket vettem volna elő.

Egyszerűen nem értettem, miért jó, ha depressziós sztorikat kell olvasnom buta fiúgyerekekről, lásd Kincskereső kisködmön, Légy jó mindhalálig, Pál utcai fiúk, Tüskevár. Brrrrr! A Tüskevárat konkrétan az anyukám olvasta el helyettem, a kisködmönös fiút utáltam azért, mert irigy, a Légy jó mindhaláligban halálosan idegesített a fiú kisebbrendűségi komplexusa és hogy mindenáron magázódni akart, a Pál utcai fiúk meg konkrétan hülyék voltak.

Nem sok maradt, tényleg olyan borzalmas könyveket kellett elolvasnunk. Később a középiskolában már valamivel jobb lett a helyzet, de akkor is inkább házon kívül kerestem a napi irodalmi betevőt.

Szóval belegondolva: igen, legyen nagy szabadsága a gyerekeknek az olvasólistájuk összeálításában, beletéve néhány kötelező elemet, de nem túlterhelve a listát régi beidegződések miatt ottragadt, korszerűtlen könyvekkel.

7 komment

Nem válunk írástudatlanná

2009. szeptember 03. 07:30 - Critmiss

... Ezt már két korábbi posztomban Clay Shirky is elmondta, most egy stanfordi professzor is megerősítette: összegyűjtött a diákjaitól minden írásbeli megnyilatkozást az egyetemi esszéktől az e-mailekig, blogposztokig és elemezte azokat.

Ő teljesen be van lelkesedve, szerinte ami az íráskultúránkat illeti, az ókori görögöknél tapasztalható robbanás előtt állunk. Még ha én ebből gyököt is vonnék, abban van valami, amikor azt mondja, hogy főként az amerikai ember még életében nem írt (és olvasott) annyit, mint most az internetnek köszönhetően. Ezen a véleményen van Shirky is egyébként.

A változás annyi, hogy a fiatalok számára fontos, hogy szóljon valakinek a szöveg, legyen valamilyen célja. A céltalan rugódzást nem értik és értékelik, mást tartanak jó írásnak. Az pedig, hogy mindent átitat az SMS-nyelv, meg elönt minket a smiley, nem igaz.

Sok új infó nem volt a cikkben, de érdemes elolvasni, mert mindig jó látni, ha valaki nem kultúrpesszimista.

2 komment

Ötlet sorozathoz/rovathoz

2009. szeptember 02. 07:53 - Critmiss

Valamelyik este a körúton volt dolgom és az Üllői út felé haladva egy iszonyatos hely előtt mentem el: lélektelen, igazi vendéglátós hangulat zseléshajúakkal, egy párasztalos szabadtéri "terasz", az esti óra ellenére is nagy zaj... és meglepetésemre ennek ellenére is meghitten beszélgettek itt egymással fiatal fiúk és lányok. Annyira furcsa volt ez, hogy majdnem odamentem hozzájuk megkérdezni, hogy mégis mi vitte rá őket erre.

Erről jutott eszembe, hogy lehetne egy ilyen sorozatot készíteni. Mármint meg kellene kérdezni az embereket, hogy miért is vannak abban a rossz kávézóban/büfében/étteremben/kocsmában, ahol éppen rajtakapták őket.

Természetesen nagy részük érzékelné, hogy valahogy ki kell menteniük magukat, és egy idő után hasonló indoklási minta rajzolódna ki, de azért arra mindenképpen használható lenne ez a cikksorozat vagy rovat, hogy elmondják, egyébként szerintük mitől jó egy kávézó/büfé/étterem/kocsma vagy éppen cukrászda.

Én elolvasnám. :)

5 komment

Így is lehet butikozni

2009. augusztus 31. 07:02 - Critmiss

Egy Sarah nevű nő megunta a vállalati életet és saját boltot nyitott - a lakásában. Az értékesítés részben itt, részben a honlapján keresztül, részben pedig a Portobello Road-on történik.

Mindenféle szép és kedves tárgyakat árul és a honlapján keresztül például úgy történik a vásárlás, hogy mindig a friss árukészlet van a nyitóoldalon, és az egeret a tárgyak felett huzigálva megnézheted, még kapható-e az adott cucc.

Nagyon rendben van. Én ugyan képtelen lennék a lakásomba felengedni idegeneket, de ha valaki ettől nem viszolyog, abszolút követendő példa.

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása