Mennyire érdemes figyelembe venni az élelmiszerek lejárati idejét? A szabályozás elég zavaros, legalábbis az USÁ-ban. Van, ahol az a dátum szerepel, ami még a legjobb minőséget garantálja, van, ahol a fogyaszthatóság végét jelzi. A dátumokat úgy próbálják belőni, hogy megnézik, milyen sors vár egy ételre egy meglehetősen trehány környezetben, és azt veszik figyelembe. De alapvetően az dönti el, ehető-e valami, hogy ránézésre, szaglásra, esetleg ízlelésre rendben van-e. Anyukám tippje egyébként, hogy például a tojásnál a sárgáját kell nézni: ha már nagyon régi és szétesik a sárgája, akkor nem jó. A gomba is megizzadhat kicsit, de ha nyálkás, már nem jó. stb. (Slate)
Két híres ember - az egyik Kevin Smith, a másikat nem ismerem -, a Twitteren jelentette be a követőinek, hogy incidensük volt a repülőgépen. Az egyik kövér, ezért leszállították a repülőgépről, a másiknak meg nem engedték meg, hogy hátrahajtsa az ülését. Kevin Smitht, a kövér fickót sajnálom, a másik viszont csendben maradhatna. Szerintem bár megtehetjük, jobb, ha nem hajtjuk hátra az ülésünket. Vagy ha mégis annyira puhányak vagyunk és annyira fontos, az a minimum, hogy egyrészt lecsekkoljuk, ki ül mögöttünk, másrészt ha úgy látjuk, belefér, megkérdezzük, szabad-e. Ami pedig az első esetet illeti, szerintem idővel ki kell majd alakítani kövérüléseket. (Slate)
Itt egy nagyon klassz publi arról, hogy bár állandóan azon aggódnak a felnőttek, hogy a kölykök nem tudják felelősen használni a netet és nem érzik a privacy határait, igazából ők azok, akik állandóan bajba kerülnek és illetlen kontentot tolnak, mert menők és fiatalosak szeretnének maradni. (The New Republic)
Az a hír ugye megvolt, hogy egy kutatás szerint az emberek kevésbé (pontosan feleannyira) hisznek már a networkjük ajánlásainak, mint korábban és egyre jobban hisznek a hivatalos infóforrásoknak? A média hitelessége mondjuk továbbra is csökken. A kutatást végző pr-cég, az Edelmann vezetője szerint ennek oka az lehet, hogy ezeken a site-okon rengeteg különböző cég és szervezet jelent meg, amiket az ott dolgozók erősen elkezdtek pusholni, ezért így már kevésbé szívesen figyelnek oda az emberek. Gondoljunk bele, hogy ez mondjuk az USÁ-ban milyen durva méreteket ölthet! Úgy én is tutira megcsömörlenék. A cikk végkövetkeztetése, hogy konszolidálódik a social media, kezdi megtalálni a helyét. (LA Times)
Az empatikus vezetési stílus nagyobb kreativitásra ösztönzi a munkatársakat. A cikk elolvasása nélkül arra tippelek, hogy ez valószínűleg azért lehet így, mert ha látja az ember, hogy emberként kezelik és nem a túlélésért kell nap mint nap megküzdenie, képes lesz másra is gondolni és egyáltalán: nem érzi úgy, hogy minden pluszban a munkára fordított energia hiábavaló és felesleges és lopás. Ha valaki elolvassa a cikket és tévednék, szóljon. (Miller McCune)
A tuti megmondás Madonnáról: "Madonna has been an entertainer described as someone who "reinvents" herself. But is "reinvention" really just "staying current"? And is "staying current" actually "desperately trying to be relevant"? Sometimes it seems like she's not so much a creative force as she is a person who's good at latching on to pre-existing good ideas." Fuckyeah. (Jezebel)
Akármit is mond egy csávó a fiatal csajokról (á, ő húsz/huszonöt alattiakkal soha), még fiatalabbaknál is be fog próbálkozni. (Jezebel)
