Kanada második legrégebbi folyóirata, szőrmeszaklap megváltoztatta a címét, mert ma már általánosan elterjedt a "hódprém" kifejezés a... muffra. A spamszűrők és a keresők is állandóan letiltották a holnapjukat emiatt, ezért döntöttek így. Biztosan csak figyelmetlen vagyok, de az úgy látom, nem szerepel a cikkben, mi lett az új név. (Reuters Canada)

Patti Smith írt egy könyvet "Just Kids" címmel a Robert Mapplethorpe-pal való kapcsolatáról. Az első, New Yorkban töltött napján találkoztak, és azóta is együtt voltak évekig, sőt kisebb megszakításokkal Mapplethorpe haláláig. A kezdeti időkben olyan szegények voltak, hogy gyakran az utcán aludtak, és az első művészeti lépéseket is együtt tették meg. Biztos jó könyv, lehet, hogy meg kéne venni. A linket követve a kapcsolódó rádióműsort is meg tudjátok hallgatni. (NPR)

Egy nagynevű művészeti alapítvány, a Julia Rotschild tönkrement, ráadásul hónapokig eltűnt a világ szeme elől. Vezetője azzal védekezik, hogy eltört a nyaka, és kórházban volt. Sokan viszont azt gondolják, hogy a pénz fogyott el. (The New York Times)

Nagy iramban elkezdték hamisítani Frida Kahlo munkáit. Az első adag olyan sikeres volt, hogy most kijöttek egy másodikkal. Akit átvertek, viszont nagyon hisz az igazában, úgyhogy megy a vita az anyag valódiságáról. (Independent)

Az egyes amerikai városok adókedvezményekkel harcolnak azért, hogy a nagy cégek székhelyeiket oda vigyék át. A kutatások szerint a non-profit szervezetek és különböző intézmények járnak ezzel a legjobban, mert a jól fizetett munkatársak szívesen adakoznak. Most nem vonnék párhuzamot a magyar helyzettel, ha nem gond. (Miller-McCune)

A Guardian újságírója összegyűjtötte, hogy mely kortárs arab regényeket érdemes elolvasni. (The Guardian)

Szépen és okosan megírt publi arról, hogy a környezettudatosság új vallássá kezd alakulni. (The Chronicle of Higher Education)

Az oroszok szerint az Avatar sztorija egy orosz testvérpár, Arkady és Boris Strugatsky science-fiction regényeiből lop. Például az orosz verzióban is Pandora a bolygó, és nave a lények neve. De a még élő Boris nem gyanúsítgatja Cameront. Megteszik helyette az újságírók. (The Guardian)

Az 530 dollárba kerülő La mere nevű krém gyártási költsége 40 dollár, és nem tartalmaz különleges alapanyagokat. Ha esetleg el akarnátok csábulni. (Jezebel)

A Design Sponge egy jó hosszú interjút készített a Mad men egyik díszletesével (igazából art assistant). A pasas, Adam Rowe mérnöknek tanult, majd díszlettervezőként dolgozott, ezen a vonalon továbbtanult, aztán a sorozaton dolgozó művészeti osztályon lett asszisztens. Ez azt jelentette, hogy minden apróságot neki kellett elintéznie, alapvetően a többiek keze alá dolgozott.

A munkájának legutáltabb része a papírmunka: egyrészt minden megvásárolt tárgyat rendesen adminisztrálni kell a pénzügyesek miatt, aztán pontosan rögzíteni kell az egyes helyszínek díszlettörténéseit, amiket az úgynevezett bibliákban vezetnek. Olyanokra kell gondolni, hogy például a Draperék hányszor cseréltek tapétát, pontosan melyik szobában hányszor használták az egyes dekorációkat, és egyáltalán hol vették őket. Ez főleg akkor fontos, ha valamit pótolni kell.

Az állandó helyszíneket, mint a Sterling Cooper irodát, a Draperék házát vagy Joan lakását egy hónapba tartott felépíteni, és azok állandóan állnak. Viszont a többi helyszínt már mindig váltogatják, a felépítésük átlagosan kilenc napig tart. Epizódonként átlagosan tíz helyszínt használnak.

A díszletekről és a ruhákról elsősorban nem az interneten kutatnak, hanem az évek során kialakított nagy könyvtár és a felhalmozott korabeli katalógusok, magazinok szolgálnak alapanyagul.

A stáb szervezeti felépítése:

díszletesek - tapéta, festés

dekoráció

kellékesek - cigi, pia, ehhez hasonlók

helyszínbiztosítók - ők a kitelepüléskor fontosak

A művészeti osztályt a díszlettervező (production designer) vezeti, aztán ott az art director, aki amellett, hogy a művészeti részért felel, arra is ügyel, hogy a költségek ne duzzadjanak hatalmasra. A vezető tervező irányításával pakolják össze a helyszíneket, a koordinátor intézi el, hogy minden rendben legyen a rendelésekkel és a papírmunkával, a személyi asszisztens pedig az, aki mindenkinek segít.

Adam Rowe tanácsa azoknak, akik ilyen munkát szeretnének: a díszlettervezésen kívül másban is legyenek jók, és menjenek el asszisztensnek, ami bár nem jól keres, és ráadásul hosszúak a munkanapok, sokat lehet tanulni és ha jó az ember hozzáállása, eljönnek a lehetőségek is.

Egy jó site szerzője, Miss Cellania talált egy nagyon klassz fogkefe-fertőtlenítő eszközt, ami így néz ki:

Ultraviola-sugárzással gyilkolja meg a baktériumok 99,9 százalékát, amikből egyébként átlagosan tízmillió van a fogkefénken.

Egyébként én legkésőbb két hónap után lecserélem a fogkeféimet, és bár nem a legjobb megoldás, be szoktam áztatni szájfertőtlenítő folyadékba.

Bár az eszköz nem igazán passzol a fürdőmbe, én használnám.

A Mashable egyik bloggere készített egy összeállítást, amiben sorba vette, hogy a divatmárkák hogyan jelentek meg a közösségi médiában. Egyrészt ugye elkezdték használni a Facebookot, többen saját közösségi site-ot indítottak (Louis Vuitton, Dolce & Gabbana, Chanel, Burberry), illetve közösségi funkciókat adtak a honlapjaikhoz. Ezenkívül promókat indítottak olyan site-okon, mint a ruhákkal és kiegészítőkkel játszó Polyvore, vagy a hihetetlenül sikeres személyes stílus site-ok, mint a Lookbook vagy a Weardrobe. (Ezeket érdemes megnézni, tényleg nagyon jók).

Aztán itt vannak természetesen a különböző alkalmazások, melyek stílustanácsokat adnak, figyelmeztetnek a leárazásokra, vagy a közelben levő divatüzletekre.

Tipikus trend a divatbloggerek szárnyalása is, ami ebben az évben korábban ismeretlen mértéket öltött.

A felhasználók által generált tartalom is beütött, szóval mostmár a divatmárkák is arra buzdítják a fiatalokat, hogy induljanak mindenféle pályázatokon, és tervezzenek valamit, vagy tudósítsanak divateseményekről.

Mindez csak egyre erősebb lesz, hiszen sorra dőlnek be még a stabilnak gondolt divatházak is. Ezért aztán úgy kell nekik a rajongótábor és a márkahűség, mint egy falat kenyér, még akkor is, ha sok esetben nem tömegmárkákról beszélünk.