Emlékeztek még a tavalyi Aviva Díjra? Akkor a díjkiosztóra mentem el, most a megnyitóra. Ebben az évben Batykó Róbert, Esterházy Marcell, Németh Hajnal, Katarina Sevic, és két alkotócsoport, a Société Réaliste (Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy) és a Tehnica Schweiz (László Gergely és Rákosi Péter) alkotásai között választhat a zsűri és a közönség.

Az előző alkalomhoz hasonlóan jó volt a kiállítás, sok munkát nem ismertem korábban. A megnyitót követően mindenki vad spekulációba kezdett, hogy ki lesz a győztes, Horváth Tibor képzőművész fogadós projektjében egyébként hivatalosan is meg lehet tenni a téteket.

Legtöbbször a következő neveket említették: egyrészt a Societé Réaliste-et nevezték meg, mint akiknek győzniük kellene szakmai alapon, de Németh Hajnalt említették, mint aki a legesélyesebb és egyébként leginkább rászolgált egy ilyen díjra az évek során.

Nekem az ő alkotásai voltak a kedvenceim: az autóbalesetes munka, de az orgonajáték is nagyon jó. Ezenkívül örültem, hogy a Technika Schweiz Mister X-e is ki lett állítva. Tudjátok, ő egyik azoknak a vélhetően nagyon szegény embereknek, akik életvitelszerűen látogatják a különböző sajtóeseményeket és kiállításmegnyitókat, profin leadva a drótot.

November harmadikáig lehet szavazni, aznap egy nagy buli keretében jelentik be a díjazottakat. Este hét, Műcsarnok!

A Design Héten legalább 15 programot jelöltem be, hogy majd elmegyek, ehhez képest két helyszínt nem találtam (Krea és Code Decode a legnagyobb bulival), és csak egyre jutottam el végül. Ez pedig a Martin Munkácsi kiállításmegnyitó volt a Lumúban,ráadásul gondolom, igazából még csak nem is kapcsolódva a kiszemelt programsorozathoz. :)

Amikor elmentem oda, először visszarebbentem, mert azt hittem, hogy valami hipster céges buliba csöppentem, ugyanis mindenki feketében volt. Mint utólag kiderült, ez volt a dress code, csak én valamiért nem kaptam meg a meghívót.

Mindenesetre nagyszabású esemény volt, érezhetően erre és a kiállítás kommunikációjára ment el az intézmény éves büdzséjének nagy része. Ez utóbbinak ugyanis hagyományos hirdetés és egy önálló kiadvány is a részét képezte - úgy látszik, míg mindenki a social media felé indul, addig az számít extravagánsnak, ha valaki tradicionálisan költekezik.

A kiállítás hatalmas területet és nagy időtávot ölel fel, de mindenképp el kell még menni újra megnézni, hogy összefüggésében is érthetőek legyenek az egyes képek.

Javaslom mindenkinek, tényleg élmény megnézni egy ilyen tárlatot.