Helló, szeretném jelezni, hogy mivel végre több Gmail fiókot is lehet kezelni, várhatóan új életet tudunk lehelni a csendesen, de még mindig működő Bloggerunióba.

Írjatok bátran a bloggerunio@gmail.com-ra, most már tutira válaszolunk, ráadásul gyorsan.

Most miért ne néznénk át újra, milyen volt az év videótermése? Valahogy muszáj áttekinteni, mielőtt továbblépnénk, nem? Megmutatom időrendi sorrendben, hogy nekem melyik anyagok voltak a kedvenceim a legutóbbi éves gyűjtés óta:

Ezt sokan szerettétek, ahogyan én is. Rövid, de legalább ennyit sikerült megőrizni abból a reggelből.

Minden hibája ellenére az egyik kedvencem, még az sem zavar annyira, hogy ahogyan az alatta hallatszó dalszövegben a hold, úgy egy nem annyira jó döntés miatt a fehéregyensúly játszott olcsó trükkökkel.

Az év legjobb megnyitója: élmény volt ott lenni, élmény volt megcsinálni a videót.

Egy kényszermegoldásból született cipősvideó. A kiegészítők úgysem kapnak kellő figyelmet a bemutatókon, nemde?

Ezt is szeretem az új géppel való bizonytalankodás ellenére is. Klassz ez a mélységélesség-dolog. :)

November 18-tól 21-ig Párizsban volt a legkoncentráltabb a fotóval foglalkozó népesség a Paris Photo miatt. A világ legjelentősebb fotóvásárának mérlege ebben az évben 38 ezer látogató volt, 120 kiállító galéria 25 országból, több mint ezer művész munkái.

Izgalmas volt, a képek nézegetése közben lehetett találgatni, hogy vajon ki lehet gyűjtő és ki egyszerű nézelődő. Néhány igazi amerikai gazdag fickó diskurálását ki lehetett szúrni, de persze a legtöbben rejtve maradtak az avatatlan szemek elől. A képek teljesen vegyesek voltak, hiszen a rengeteg galériának más-más profilja van: voltak kortárs és vintage fotók, igazából minden, ami ma forog a piacon.

2010-ben Kelet-Közép Európa volt a fókusztéma, ami nagyon jó lehetőség lehetett volna az itteni galériáknak és művészeiknek. Úgy láttam azonban, hogy ezt leginkább elszalasztani sikerült. Kívülálló vagyok, csak a kommunikációs szakmához értek, de azt azért érzékeltem, hogy ezek a standok a nagy, elismert galériákhoz képest sokkal nehezebb utat választottak az érvényesülésre - teljesen feleslegesen. Távolról nézve nem túl izgalmas, nehezebben értelmezhető dolgokat tettek ki többségében, ahelyett, hogy odacsalogatták volna magukhoz a potenciális vevőket és az érdeklődőket. Márpedig a cél elvileg az eladás és nem egy képzőművészeti tárlat létrehozása lett volna.

A dolog logikája pedig teljesen egyszerű: szép, nagy, lehetőleg színes képek kellenek ide, és főként portrék. (Ezt az aukciókon is meg lehet figyelni, az ilyesmi a legkelendőbb.) Olyan képek kellenek, amik magukra vonják a figyelmet, közelebb kell menni hozzájuk. Utána már tényleg csak egy lépés, hogy az érdeklődők megnézzék a kitett albumokat, katalógusokat és elkezdődjön a beszélgetés.

A másik fontos dolog a nagyítások minősége, a keretezés, vagy akár az üveg is. Ebben sem jeleskedtünk, de ennek egyértelműen technikai akadályai is vannak: itthon például egyszerűen nem hozzák azt a minőséget a nyomdák, ami a Paris Photón teljesen alapvetőnek számít.

Rég voltam ilyen szakmai vásáron, nagyon izgalmas volt. Nézzétek meg a videón, miket láttam. Beletettem néhány, a neten terjedő és széles körben is ismert új képet, és a szemfülesek észrevehetik Viviane Sassent, sőt Szily Lacit is - igaz, őt csak egy fotón.

Hogy kicsoda Viviane Sassen? A munkáit ebben a videóban megnézheted: