Nem én vagyok a legviccesebb munkatárs, ez gondolom senkit nem lep meg. Mégis, gyakran ellenállhatatlan kényszert érzek egy pár perces diszkópartira fényekkel, meg nagy hangerővel.

Csodálatos lenne napi öt-tíz perc, azaz egy vagy két szám erejéig teljesen hülyének lenni és vigyorogni. Főleg azoknak lenne jó ez, akik nem dohányoznak, és lényegében végigülik a napi 8-10 órát.

Tudnak valami a reklámügynökségek, mert náluk megvan az elvonulós/csocsós/tombolós szobáknak a hagyománya. Jó lenne más kommunikációs szakmákban is bevezetni ezt, szerintem kedvezően hatna a termelékenységre.

Amire elsőként és a legtöbbször táncolnék:

Magam sem hiszem el, hogy ott voltam a Use Unused tavasz-nyári kollekciójának bemutatóján, de az elkészült anyagok bizonyítják, hogy tényleg megtörtént. A Divatcsarnokban rendezték meg az eseményt, ami helyszínként szerintem nagyon bevált, igaz a modellek dolgát biztosan megnehezítette, hogy a kifutó sokkal hosszabb volt, mint a megszokott.

Mivel videóztam, igazából csak utólag tudtam megfigyelni a ruhákat, és mivel már annyit sem tudok a divatról, mint régen, csak azt tudom elmondani, hogy mint Trillian von Fürstenberg, a potenciális vásárló, mit gondolok a kollekcióról.

Ha végre megkapnám az engem illető milliárdos örökséget, akkor a ruhák döntő részén elgondolkoznék: könnyed, hétköznapokon is hordható, épp csak annyira feltűnő darabok, hogy még jólessen bennük végigmenni az utcán, de büszkén lehessen feszíteni - az értő szem úgyis rögtön kiszúrja, hogy itt valami fontos történik. A partycuccok nagyon dögösek, a piros kabáton meglepetésemre komolyan elmerengtem, pedig igazán érvényesülnek rajta a nyolcvanas évek stílusjegyei, ami egyébként a vezérelve volt a kollekciónak.

Ez az, ami igazán jó ebben az anyagban: hogy azt tartotta meg ebből az időszakból, ami jó és még ma is működik, úgy alakította át az akkor tomboló elemeket, hogy azokat minden további nélkül fel lehessen venni és gond nélkül passzoljon egy kicsit menőbb csaj ruhatárába. Szerintem imádni fogják azok, akik megengedhetik maguknak a designercuccokat. Lehet, hogy én is elkezdek egy kicsit gyűjteni, van egy-két komoly kiszemeltem.

És most jöjjön a két videó, amit az ott készült felvételekből vágtam. Hogy hogyan sikerült beülnöm a front row-ba? Úgy, hogy elég sokáig ott toporogtam a bejáratnál, hogy levideózzak néhány fontos embert, de nem igazán jöttek. Mondta is a fotós, akivel lent álltunk, hogy inkább menjek megnézni, hogy megvan-e még az objektívje és vigyázzak rá. Mit is tehettem volna mást? :)) Így tudtam ilyen klassz helyről videózni, bár inkább fotózásra volt alkalmas, mert rövid volt az a szakasz.

Az első videó a saját agymenésem, vegyük rendezői változatnak.

A második videó általánosabb felhasználásra készült, az afterpartyról is vannak benne részletek.

Remélem, legalább feleannyira tetszenek nektek, mint amennyit dolgoztam rajtuk.

Kieg: itt néhány partyfotót tudtok megnézni.