Azok számára, akiknek nem anyanyelve az angol, egyáltalán nem ismeretlen az a probléma, hogy tényleg úgy kell-e kezdeni a leveleket, hogy "Dear XY". Teljesen fura, főleg ha vadidegennek írsz, aki mondjuk férfi és komoly, üzleti a téma.

Hasonló dilemmák foglalkoztatják a Wall Street Journal által megkérdezett amerikaiakat is, akik főként az e-mailezés térnyerésével szeretnének inkább más formulákat használni. Viszont a megkérdezett etikett szakértők nem tudtak megnyugtató választ adni a kételyeikre. Szerintük igenis a "dear" használata a legtutibb és legelfogadottabb mód, nem igazán érdemes mást használni.

Ezzel mi végre megnyugodhatunk, szóval ha esetleg egy nagyvállalat CEO-jának írtok levelet, ne féljetek "lekedvesezni" őt.

Már egy-két éve írtam egy ötlet kapcsán, hogy a sportolótest jelenthetne igazi motivációt a fogyásra és a testmozgásra. Ezt számomra igazolja ez a cikk a fitnesz-modellekről, ahol sorra veszik azokat a szempontokat, amikre egy fotózás során figyelni kell. Nem keresnek olyan sokat, de nem hallani olyan sztorikról sem, mint amik a Vogue és társai kapcsán már általánosak, miszerint az ilyesmiért jó, ha egyáltalán pénzt kap a feltörekvő modell. Ráadásul a mostani fitnesz-modellek még épp egy nagy kontentrobbanás előtt állnak, hiszen nemsokára eljön a videók ideje. Így ha valaki jól néz ki és emellé még helyesen is tudja kivitelezni a gyakorlatokat, szép karriert futhat be. (Slate)

Imádom a Slate Explainert! Most azt tudhattuk meg, hogy miből él egy mai maffiózó. Az alapok továbbra is megvannak, de egyre több új módszer, sőt új terület is megjelenik. Nemrég 125 amerikai maffiózót fogtak el, és ennek kapcsán lehet tudni, hogy nekik például a prostitúció szervezésében a Craigslist volt nagy segítségükre, online szerencsejátékokban pedig costa-ricai szerverek. A legdurvább viszont, hogy a szicíliaiak meg a szélenergiára vetették rá magukat és nyúlták le az EU-t. Így már érthető, miért az olasz berendezések a legdrágábbak. (Slate)

New York új taxikat szeretne, a pályázaton három típust választottak ki. A helyiek ki vannak akadva, és a civilek próbálnak újabb terveket a döntőbizottság figyelmébe ajánlani. Itt lehet megnézni őket. Az első tisztára Total Recall.

Nemrég volt egy nagy Gauguin kiállítás a Tate-ben, de a látogatók nagy része teljesen fel volt háborodva, mert hatalmas volt a tömeg és alig lehetett valamit látni. Mit szóltak volna mondjuk a Van Gogh-hoz? A cikk végén egyébként van egy jó mondat. Az ottani nemzeti galéria vezetője azt mondta, hogy nincs baja a népszerű kiállításokkal, inkább azokkal, amiket elsődlegesen úgy alakítanak ki, hogy népszerűek legyenek. (The Guardian)

Engem meglepett a hír, hogy a játékeladások nagyot zuhantak amerikában. Egyedül a kiegészítők és a Kinect az, ami most durván jó eredményeket hoz, de például a Wii decemberben 38 százalékos esést produkált. Szakértők szerint muszáj lenne levinni az árakat, mert jelenleg csak ajándékba vesznek ilyesmit az emberek, annyira drágák. (Los Angeles Times)

Ha nagyon büszkék akartok lenni, akkor olvassátok el ezt a Telegraph-os blogbejegyzést arról, hogy Liszt alkotta meg a modern zenét. (Telegraph)

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy rendkívüli fickót, Gabriel Orozco mexikói származású képzőművészt. Nemrég volt kiállítása a párizsi Pompidou-ban, amit volt is szerencsém megnézni. Most érdekes módon az Economist készített vele egy interjút, amit érdemes elolvasni, mert viszonylag sokat meg lehet tudni belőle a művészről.

Így például azt, hogy utálja a mexikói álomszerű, könnyed, szürreális cuccokat, amik nagyon jellemzőek az országra. Itt fontos véleményvezérnek tartják, mert a művészektől elvárják ezt a megmondó szerepkört. Ő azonban erre kevésbé nyitott, meg egyébként sem ott él már, hanem New Yorkban. Orozco a legkülönbözőbb műfajokban és mindenféle alapanyagokból dolgozik, installációkat, tárgyakat készít, fest és fotózik.

Az interjú galériájában van pár alapmű, egész jó képet ad a munkásságáról, de megéri egy Google képkeresést is beindítani. Persze leginkább azoknak lesz fontos a cikk, akik már ismerik a munkáit.