Jön hozzánk a Costa, meg a Starbucks és mindenki odavan. Bizonyos szempontból én is, mert ezek jó helyek, meg jó a kávéjuk is, DE. Azért lássuk be, hogy a Starbucksban, meg a Costában az a jó, hogy ha turista vagy külföldön és iszonyatosan fáradt, bemész egy helyre ahol rendes kávét lehet kapni, kerül amibe kerül, és az szuper. Eleve (jó esetben/általában) tele vagy hülyeségekre elköltendő pénzzel. Még jóhogy veszel egy ilyen-olyan három eurós kávét. Mert megérdemled.

Nincs is ezzel semmi baj. Ha külföldön vagyok, a kávéra én sem sajnálom a pénzt. Nade mi visz rá egy embert itthon, a dolgos hétköznapokban, hogy öt-nyolcszáz forintért kávét igyon? Mikor itt Budapesten az utóbbi években azért elég szépen feléledt a kávéházi kultúra és nagyon sok helyen lehet elképesztően jó kávékat inni. Ja hogy azokra nem adnak fél kiló tejszínhabot, meg mindenféle mesterséges ízesítőt? Ó, bocsánat. Ezt a desszertkávé műfajt mondjuk nem értem, szerintem csak popsztároknál van jogosultsága, hiszen ők ezeken élnek. De ez mellékszál, meg mondjuk azt, hogy én vagyok a túlságosan konzervatív.

Félreértés ne essék: én örülök, hogy itt lesznek ezek a láncok, ahogyan örültem a Louis Vuittonnak is. Amolyan jó közérzetfokozók, az utcakép megnyugtató díszítőelemei. Azt a tudatot erősítik, hogy Európához tartozunk, végre a nagyvállalatok szemében is. De ennyi.

Persze ha valaki annyit keres, hogy már nem tudja mire költse, akkor egészségére. Bár akkor sem igazán értem meg. :)
 

(Egyébként ezen a héten a szokásosnál is lightosabb témák lesznek, csak mondom.)