Izgi dolgok a hétről:

Amy Winehouse befuttatja a keresztlányát. Az ennek érdekében tett első akciója egy Youtube-ra feltett videó. Érdemes megnézni. Nekem nem is annyira a lány hangja tetszik, hanem inkább az, ahogy Amy odaadóan és visszafogottan kíséri (igaz, elég szarul :) (Independent)



Imádom a Szex és New York szereplőinek hangját. A legjobb, legszexibb hangja Kristin Davisnek van. Már csak emiatt érdemes meghallgatni ezt a kis pr-multimédiás anyagot. (New York Times)


Június 20-án "Vidd be a kutyádat s munkahelyedre" nap van. A Bark magazin ezért előzetesen összegyűjtötte a legkutyabarátabb munkahelyeket. Köztük van az Amazon, vagy a Ben & Jerry's is. (PetSugar)


Az Apple nemsokára bemutatja az iPhone új verzióját, és mindenki azon spekulál, hogy az új kütyü miben lesz majd más és jobb. Érdekes infó: a németeknél az Iphone-on netezők adatforgalma harmincszorosa a más telefonokon netezőkénél. Ugyanez az arány az USA-ban két és fél-háromszoros. (New York Times)


A Facebook-ról ismerős lehet a könyvespolc program, ahol megmutathatod, mit olvastál, mit olvasol és mit szeretnél olvasni a jövőben. Elég sok site erre szakosodott, ilyen például a BookRabbit, ahol lefényképezheted a saját könyvespolcodat, kommentálhatod a könyveket és természetesen ott figyelsz a profilod tetejéről. (Guardian)


Egy new-yorki galériatulajdonost bilincsben vezettek el egy kiállításmegnyitóról, mert bort és pezsgőt osztogatott. (WTF?!) (Yahoo News)

Lehet, hogy van Isten. (Jezebel)

Biztos a menza-feeling miatt, ami az egyik ebédidőben ért, mindenesetre felötlött bennem a kérdés: mit tanultam meg az iskolarendszerben? Mire volt jó ez a sok borzalom, és ez a hihetetlenül hosszú idő a legkülönfélébb pedagógusok karmai között? Mennyire készítettek fel a különböző iskolák az életre?

Amit tudni kell: mindig gyakorlatias iskolaválasztásaim voltak. Biztosra mentem, és azt vettem figyelembe, hogy mindig lesz-e miből megélnem. Zárójel bezárva.

Próbáltam sorra venni, hogy mit tanultam meg, milyen gyakorlati haszna volt ennek a majdnem két évtizednek. Nehéz kérdés.

Általános iskola
•    Teperés

Középiskola
•    Gépírás
•    Számítógép-használat
•    Német nyelv
•    Jegyzetelés
•    Improvizálás

Egyetem
•    Információkeresés
•    Hatalmas anyagmennyiség feldolgozása, elsajátítása (és elfelejtése) nagyon rövid idő alatt
•    Kritikai gondolkodás
•    Angol nyelv

Ahogy sorra vesszük, ezek nagy részét tudom is hasznosítani, bár szerencsére ma már nem kell butára bifláznom magam. A többi kábé rendben van.

Hogy mi jött volna még jól?

•    Pénzügyi ismeretek
•    Jogi ismeretek
•    Karbantartási ismeretek (csöpögő csap megszerelése, bútorok összeszerelése, stb)

Áttekintve, hogy mit kellene mindenkinek megtanítani:
•    Gépírás
•    Számítógép-használat
•    Infókeresés
•    Médiaismeret
•    Nyelvek
•    És az utolsó blokk három tárgya

Nem felesleges a többi, de szerintem túl nagy teret kapnak az olyan tárgyak, mint mondjuk a kémia, vagy a fizika. Szerencsére már vannak pozitív változások.

Bónuszként még néhány dolog, amit sajnos meg kellett tanulnom:

Általános iskola
•    Az élet kemény. :)
•    Csak a csinos lányok számíthatnak figyelemre és elismerésre.
•    A tanárok gyerekei mind hülyék.

Középiskola
•    Ha jó tanuló vagy, minden megvan bocsájtva

Egyetem
•    A srácok egyetemistaként még mindig nem férfiak. (De ha belegondolok, sajnos a csajok is csak csajok)

Ez volt az eddigi legunalmasabb Kieselbach fotóaukció. A legtöbb kép fekete-fehér, régi és érdektelen volt. Vagy legalábbis olyan Falk Miksásan kacatos. Annyira, hogy meg mernék esküdni, hogy Kincses Károly válogatta össze a őket.

Fiatalok közül egy-kettő, de még a kevésbé fiatalok közül is kevés fotós képét lehetett megvenni. Pont olyan volt a felhozatal, mint mondjuk a Fotóművészet című lap maga (hát az is megérne egy misét) az elején a mindig favorizált fotósokkal (pl. Kerekes Gábor, Tóth György, bár szegény Lábady Istvántól volt egy régi, de egyébként jó kép) és a végén múzeológiai tanulmányokkal.

Nem fértem hozzá a katalógushoz, a honlapra pedig nem tették fel, hogy mi volt a koncepció, de azért az épphogy megtöltött széksorok és a nem túlságosan zsúfolt terem is arról árulkodik, hogy ez a válogatás most nem sikerült erősre. Progresszívre meg aztán végképp nem.

Lehet, hogy Kieselbach ezúttal a jelentős vásárlóerővel, azonban avitt, és inkább nappaliközpontú ízléssel rendelkező régi ügyfeleit szerette volna megörvendeztetni. Az is lehet, hogy ki akart szórni most egyszerre egy köteg régiséget.

Remélem, hogy a következő már akár kurátorilag is felvállalható válogatás lesz, mert bár ez kőkemény üzlet, a presztízsét is meg kell teremteni. Ez pedig csak szakmailag igényes, korszerű koncepcióval fog menni.

Új coolság hódít New Yorkban csodagyümölcs néven. A Synsepalum dulcificum egy kis piros bogyó, ami az elfogyasztása után teljesen megbolondítja az ízlelőbimbókat.

Így történhet meg, hogy a citromlevet csokis shake-nek, a tabasco szószt a fánkokra öntött cukormáznak érzik azok a szerencsések, akik egy ilyen csodabogyó-partin vesznek részt.

Ezek a partik úgy néznek ki, hogy kiteszik a legkülönbözőbb ételfajtákat egy nagy asztalra, és azokat lehet végigpróbálgatni. A szervezők szerint ez másokkal együtt a legjobb, mert meg lehet beszélni egymással, hogy ki mit milyennek érez.

Egy bogyó ára 2 dollár között mozog, maga a növény Afrikából származik, és egy időben abban reménykedtek a kutatók (vagy még mindig), hogy az édesítőszerek kiváltására alkalmazhatják.

Puccos bárokban már korábban használták bizonyos koktélokhoz, de ezek a partik most új lendületet adtak a bogyónak.

Egyébként nem mindenki szereti, néha túlpörög a cucc. De a többségnek nagyon érdekes élmény, szóval ha valaki arra jár, próbálja ki helyettem is.

A híres ingerült tojásdobáló összebarkácsolt egy site-ot, ahol elmondja a külföldieknek, hogy miért akciózta meg Steve Ballmert.

Az ultragagyi honlaptól most eltekintve szerintem fontos lenne, hogy minél többen megtudják, miért volt ez a szegény magyar ember annyira drabális. Mert szerintem az, amit ezzel az akcióval mondani akart, valóban lényeges problémára irányítja rá a figyelmet.

Én ugyan nem kedvelem annyira innen a távolból, de a We Want Apple Hungary sikeres akciója után azt mondom: Plastikot ide!

Ti pedig kattinccccsatok, küldjetek kérve kérő levelet Plastiknak, hogy segítsen diggre optimalizálni a srácot. Tudja meg mindenki, mi fáj!

Az Unicum Next új kampányában használt plakát olvashatatlan, így szabad az út a különböző értelmezések előtt. Az én buborékomban ez a szöveg jelent meg:

Eltűnt az Unicum Next receptje!
Ezért sajnos le kell állítanunk a gyártást,
de azért köszönjük az eddigi figyelmet.


Egyébként meg az egész hihetetlenül gagyi.

Nem tartozik ide, de hasonlóan hülye húzás volt, hogy úgy koptattunk le tinédzserkoromban egy srácot a zenekarunkból, hogy azt mondtuk neki, feloszlottunk. :)

Az utóbbi hónapokban mindenki ugrásra készen figyeli az Olimpia szponzorainak minden egyes lépését. Sokan felróják nekik, hogy egyáltalán szponzorok, sokan a CSR-t is keveslik.

A nyomás akkora, hogy a szponzorok mindent megtesznek annak érdekében, hogy konform módon viselkedjenek (már a szponzoráció tényétől eltekintve): legutóbb a szecsuáni földrengés áldozatait kezdték el segíteni, és még a kampányszlogent is megváltoztatták.

(NADE: a Kreatív Online-on épp fordítva írják, mint ahogy az valójában történt. Nem az volt a korábbi szlogen, hogy "Terjeszd a szent lángot, terjessz törődést és szeretet", hanem hogy "Lobbantsd lángra a szenvedélyt, terjeszd az álmot". Ez lett végül lecserélve. Így már mindjárt más, és valóban van értelme a változtatásnak. Az egész posztot azért kezdtem el írni, mert nem volt az egésznek értelme. Zárójel bezárva.)

Azért ha már a témánál tartunk, kikívánkozik belőlem a véleményem. Van ez a sok ember - aktivisták, sztárok, Mia Farrow, Clooney, Jolie, Spielberg és a többiek - és mind elkezd keménykedni, hogy mekkora botrány már Kína és vele együtt ez a Zolimpia, hogy az ország Szudántól vesz olajat, meg halomra öli a tibetieket.

Én mindezzel totálisan egyetértek. Csak azt nem tudom felfogni, hogy miért most hallatják a hangjukat ezek az emberek? Miért nem 2001-ben zúdult fel a világ, amikor megszületett a döntés arról, hogy Pekingben tartják meg a 2008-as Olimpiát? Miért nem voltak mindenhol tüntetések? Hol volt akkor Mia Farrow és barátai? Egyetlen szervezetről hallottam, aki rögtön működésbe lépett, ez a prágai székhelyű Olympic Watch volt. (Persze cáfoljatok meg, ha tévedek)

Szerintem aki eddig kussolt, azért jobb, ha azt is elmondja, hogy szégyelli magát, amiért eddig kussolt. Én örülök, hogy mostmár nem kussolnak, de azért kicsit későn nem kussolnak. Nna.

Fogok indítani egy sorozatot, amiben töredelmesen bevallom, ha a marketing áldozatává váltam. Egy kicsit a következő sztori is ide tartozik, ezért ez lesz a kvázi első darab.

De kezdjük a végén: levelet kaptam Svédországból. A postaládánál állva azon tanakodtam, hogy az egyetlen svéd ismerősöm küldhetett nekem valamit, vagy részt vett egy marketingakcióban, és nem akarta megadni a saját adatait, stb. :)

Nagy nehezen kibírtam a lakásig, aztán kinyitottam. Háppersze, hogy az IKEA-tól jött! Marketingáldozattá váltam ugyanis, és az ingyenes papírzacskó, meg az ingyenkávé hívószavára regisztráltam a Family programba. A tagságot egy kártyával lehet igazolni, ami kábé három hónap után érkezett meg, (emiatt egyébként nem is tudtam élni a tagság előnyeivel legutóbb) ezért sem gondoltam, hogy pont a kártya fog a levélben lapulni.

Mikor kinyitottam, rögtön az jutott eszembe, milyen zseniális húzás ez: a kis magyar ember kap egy levelet Svédországból, és úgy érzi, hogy valami különleges, valami fontos dolog történik vele. Ez az érzés még akkor sem szűnik meg, amikor meglátja, hogy az IKEA-tól kapta a levelet. “Hú, én itt fontos vagyok! A központ gondol rám! A svédek tudnak a létezésemről!”

Biztos csak valami gyártási ügy miatt jönnek a kártyák Svédországból, de ha megkérdeznék, én azt mondanám, hogy semmiképp se változtassanak a rendszeren. Persze a gyorsaságán azért lenne mit javítani.

Bár Steve Ballmer azt mondta, hogy le fogják nyomni a Google-t, ez egy területen már biztosan nem fog megtörténni: a könyvek digitalizálásában. Úgy döntöttek, hogy leállítják a Book Search programot, aminek az lett a következménye, hogy az Internet Archívum nevű szervezetnek új támogatókat kell keresnie. A cikkben arról nem írnak sajnos, hogy azért elérhetők maradnak-e az eddig bedigitalizált könyvek.

A Microsoft eddig 750.000 könyvet digitalizált, a Google több mint egymilliót.

Ehhez nekem nincs sok hozzáfűznivalóm. Bevallom, inkább azon akadtam ki, hogy mennyi energia és pénz ment el eddig “feleslegesen” a duplikátumokra.

Mint nálunk a NAVA és az OSZK-féle tévéműsor-archiválás. Csak ezeknél az a gond, hogy állami forrásokból mennek, nem pedig csúnya ronda multik égetik el a pénzüket.