Minden divat iránt érdeklődő egyik legfontosabb inspirációs forrása a Sartorialist. A készítője, Scott Shuman tényleg nagyon szép és stílusos embereket fényképez mostmár egyre jobban, ráadásul jó a radarja. Ráérez olyan trendekre, amik még csak valahol a felszín alatt éledeznek. Ilyen például a selyemből készült rövidnadrág fériaknak (!). Én mindenesetre szóltam.

A blognak megvan a maga íze, amit lehet elitistának vagy nárcisztikusnak is nevezni még akkor is, ha sok megörökített ember turiból és Zarából is öltözik a designercuccok mellett. Dehát az öltözködésről van itt szó, nem?

Általában csak a képek sorakoznak egymás után egy-egy párszavas leírással és helymeghatározással a címben, a blogger ritkán fűz hozzájuk megjegyzéseket.

Nohát ezt kapjuk mi meg most macskában. Egy pasi egy az egyben lemásolta a sablont és a stílust is a Catorialist-en, a különbség csak annyi, hogy gyönyörű macskák néznek le ránk. És meglepően hasonló a képek hangulata, mint az eredeti blogon. Csak itt elvileg a Kitti Uomo-nál, és nem a Pitti Uomo-nál vannak lekapva. Szupper.

Ezt az ötlet kategóriát igazából inkább az igény címkével kéne ellátnom, mert most is a mindennapi tapasztalatok miatt jutott eszembe, hogyan fejleszthetnék a szolgáltatók a számlázás folyamatát.

A probléma az, hogy egész hónapban jönnek a különböző számlák: villany, gáz, áram, net, TV és még kitudja. A kábelre a T-mittoménminél fizetünk elő, és képesek a TV számlát a hónap közepén, a netszámlát pedig a hónap végén elküldeni. Például.

Most eltekintve attól, hogy online lenne a legjobb ezt az egészet letudni (nem részletezem, hogy ez miért nincs így), eszembe jutott egy további megoldás.

Akár egy kisebb összegű felár ellenében is megválaszthatóvá tehetnék, hogy mikor fizetik ki a fogyasztók a havi számlákat. Nekem például a hónap első hete a legalkalmasabb, mert akkor egyrészt már tutira van fizu, másrészt pedig jó eséllyel minden szolgáltató elküldte már a számláját.  Hülye lennék többször is elmenni a postára.

A szolgáltatóknak is megérné, mert nem kellene állandóan emlékeztetőket küldözgetniük. Ez biztosan nagyon költséges.

Csak vállalatirányítási rendszer kérdése az egész, igazán megcsinálhatnák. :)
 

Vagy lengyelek. Vagy románok. Mindegy is, a lényeg a letörölhetetlen, feledhetetlen keletiblokk-érzés. Nem is értem azt az öt százalék reményt, ami bennem volt a TV2 új arculatát illetően. Arra számítottam, hogy majd jól megalkotják a frankót, és beállítanak valami elegáns, könnyed dologgal, hogy aztán a többi csatornának is rá kelljen kontrázni. Hiszen úgy tűnt, hogy tanultak a zárójeles kettesből, amit Erdélyi Zsoltnak köszönhettünk. Nekem legalábbis egészen bejött a legutóbbi design.

Erre mit kapunk? Televizje Szlovenszkij Ketecske.

És miaf@sznak kell a logóba a URL?

Ez valami közszolgálati megállapodás volt az Informatikai Minisztériummal, hogy ezzel sarkallják az embereket az internethasználatra? Vagy újraértelmezték a vonal alatti marketingkommunikációt?

Pedig tényleg össze kellene kapniuk magukat, mert például az RTL Klub sem kilencvenes éves németes már és Erős Antónia is egyre inkább korábbi, szép önmagára hasonlít.

Ilyesmit inkább az M1/M2 párostól vártam volna, mert ez a kórház a város szélén fíling inkább a Híradóban megszokott irizáló, fényes blúzok világához passzol. De milyen pech! Még a közszolgálatinak is jobban néz ki az arculata.

A TV2 mostani teljesítményét én egy_kettessel_értékelném. Á la Hal a tortán.

Egy egész jó összeállítást találtam az utóbbi évtizedek legnagyobb divathülyeségeiről, mindhez mellékelték a jelenlegi trendeket, merthogy ma hasonló dolgok lettek divatosak. Lássuk a listát:

1.    Hatalmas válltömések
2.    Poncsó
3.    Leggings
4.    Midiszoknya
5.    Nagy haj
6.    Lábpántos nadrág
7.    Kilógó tanga
8.    Focista frizura
9.    Boleró
10.  Töröknadrág
11.  Világosra koptatott (hipózott) farmer
12.  Csípőnadrág

Hát amivel én nem értek egyet, az a midiszoknya, a boleró és a töröknadrág. Sok csajnak nagyon jól állnak.

Egyébként az elég furcsa, hogy a török nadrág csak most kezd beszivárogni a kifutókra. Már 2004-ben ilyenről álmodoztam, mert a francia lányok délen azt hordták. Végre bejött négy év késéssel hozzánk is, ezért aztán azt hittem, hogy az egész sztornó. De úgy látszik, egy darabig él még.

A csípőnadrágról meg az a véleményem, hogy bárcsak elfelejthetnénk, bárcsak ne ilyet árulna még mindig minden bolt a Mangótól a Zaráig, a Bershkáig. Egy időben arra kényszerültem, hogy titkárnőboltokba járjak, mert sehol nem volt normális nadrág. Aztán végre a HM elkezdett ilyet árulni. Talán egy-két év múlva emberi lények is vehetnek maguknak nadrágot.
 

Volt még régen-régen egy cikk arról, hogy a G8 csúcstalálkozóján, melyen éppen az élelmiszerválságról volt szó, egy hatfogásos ebédet és egy nyolcfogásos vacsorát rendeztek.

Meg szerettem volna erről kérdezni egy protokollszakértőt, és a következő kérdéssort küldtem el neki:

Mely szempontokat kellett volna Ön szerint ez alkalommal érvényesíteni: a találkozó témája, vagy a megszokott etikett ilyenkor a mérvadó?

Nem lett volna-e Ön szerint éppen az a nagyobb képmutatás, ha csupán egy - ebben a kategóriában - szerénynek számító menüsort állítottak volna össze?

Mi lett volna ebben az esetben kellően szerény?

Mi a véleménye arról, hogy a találkozók afrikai vendégeit nem hívták meg a vacsorára?

Általánosságban véve Ön szerint hogyan hidalható át egy ilyen probléma? Gondolok itt arra, hogy sok dúsgazdag színész vagy más közszereplő magánrepülőgéppel közlekedik, de emellett afrikai árvákat ment. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás? Meddig lehet végigvinni következetesen a jótékonyságot?

Szeretném még megkérdezni, hogy Ön személy szerint milyen területen jótékonykodna, ha megtehetné?
Az interjúból sajnos semmi nem lett, mert az illető csak akkor lett volna hajlandó megírni a válaszait, ha felfedem kilétemet. Annyira szerettem volna, ha sikerül, dehát nem véletlenül vagyok ZaZie és nem Kiss Fruzsina. Úgyhogy erről le kellett mondanom, pedig biztosan érdekes lett volna a szakértő véleménye. És úgy sejtem, hogy az enyémhez hasonló.

Szerintem ugyanis – ahogy az a kérdésekből is látható - az sokkal nagyobb képmutatás lett volna, ha csak kását és vizet szolgálnak fel a vacsorán, pusztán annyit tehettek volna, hogy minimálisan szerényebbre vették volna a figurát. És természetesen meg kellett volna hívniuk az afrikai küldötteket is.

Másik téma, de fontosnak tartottam, hogy mindig kérdés marad, meddig konzisztens egy jótékony ember?

Valóban rosszul kell éreznie magát Angelina Jolie-nak és Madonnának, hogy magánrepülőt használ és öt plusz egy csillagos szállodában lakik, majd pedig elmegy Afrikába segíteni (már ha ilyesmiről beszélhetünk)?

Ezzel kapcsolatban nehéz megmondani a tutit, de mégis van arra példa, hogy az illető életének több pontján is méltányolható igyekezetet látni. Ilyen például Stella McCartney, aki soha nem használ bőrt, szőrmét, hybrid autóval jár (khm….) amit soha nem visz autómosóba, stb.

Az, ha valaki csak perkál, nem teszi őt sokkal szimpatikusabbá. De az is igaz, hogy a sajtót az ilyesmi egyáltalán nem érdekli, ezért többnyire nem számolnak be még a jótékonysági aktivitásokról sem, nemhogy az egyéb részletekről. Szóval nehéz tisztán látni, pedig nagyon jó hatása lehetne az ilyen jellegű információknak.

 

Reklámblokk, szokásos tusfürdőreklám, most éppen a luxus élménye a kulcsszó, a márka: Dove. A csomagoláson és az animált folyadékon kívül egy modell térül-fordul a kamera előtt, közben megy a szöveg a fantasztikus tusolásról. Ami viszont furcsa, hogy oda van biggyesztve a képernyő aljára, hogy Yasmine, üzleti információmenedzser.

Hű.

Azért az elég erős, hogy a megcélzott sikerorientált, igényes fiatal nőket ennyire sikerült hülyének nézni.

És egyébként is: miből gondolták, hogy ez így, ebben a formában tényleg működni fog? Csak mert ki van írva egy menő foglalkozás neve? Miért nem szól hozzánk Yasmine? Ahhoz ő már túlságosan üzleti információmenedzser? Bakker.