Két meglátást szeretnék igNobel aspiránsok elé terjeszteni:

1. Az egyik, hogy a boldogságérzet fokozása érdekében a legcélravezetőbb módszer az adott pozitív hír érkezésekor erőteljes fizikai aktivitások elkezdése, úgymint: ugrálás, erőteljes hanghatások kibocsátása, karok dinamikus lengetése. Nem biztos, hogy teljes mértékben alátámasztható, de ide kapcsolható még a tézis, hogy mindez társas érintkezés során még intenzívebb hatást érhet el. (Ez a tapasztalat engem egyébként meglepett. Lehet, hogy ha mindig csinálnám, boldogabb ember lennék?) Mindenesetre érdemes lehet annak feltérképezése, hogy hány százalékos boldogságnövekedés érhető el ha csak ugrál, de nem kiabál/sikongat az ember, vagy fordítva, illetve a különböző tevékenységek hogyan hangolandók össze a legerőteljesebb hatás érdekében.
2. Második előfeltevésem, hogy a rövidnadrágban végzett futóedzések jelentős mértékben növelik az edzések intenzitását és egyben hatékonyságát. Főként nők, de kis mértékben férfiak esetében is nagy eséllyel bizonyításra találhat ez az előfeltevés. A testhez simuló, esetleg ujjatlan vagy nagyobb kivágású felsők is hozzásegíthetnek az eredmények fokozásához. Szintén ehhez kapcsolódik például a szép sportruhák, illetve a high-tech kügyük motivációs erejének vizsgálata, aminek már csak azért is érdemes lenne utánajárni, mert biztosan szponzorálná valamelyik sportszergyártó.

Kedves brit tudósok, tessék ennek is utánajárni. Még pénzt sem kérek az előterjesztésért, nekem már az is egy boldogság, hogy Önök jól megélnek és kielégítőnek találják munkájukat.

Az esetleg kommentben érkező érdekes feltevéseket szintén eljuttatom Önökhöz.

Egész szépen vált el egymástól a Tesco és a Hammer reklámügynökség, eltekintve most attól, hogy a pályázatban résztvevő Tescós munkatárs, aki korábban a McCann Ericksonnál dolgozott, hogy-hogy nem a McCann mellett döntött. Vagy legalábbis biztos, hogy ráhatással volt a végeredményre.

A Hammer ügyvezetője tök normálisan kommunikálta a helyzetet: “„A veszteséget a magunk részéről igyekszünk erénnyé kovácsolni.Tisztában vagyunk vele, hogy gyakorlatilag mindenre képesek vagyunk, amire egy korszerű áruházlánc marketingjének szüksége lehet, ezért némileg kisebb létszámmal, de felszabadultabb kreativitással, változatlan szakmai erényekkel, egyedi piaci ismeretekkel igyekszünk a hazai retail szakmán belül értékesíteni a tudásunkat”

Tudom, hogy egy nagyobb ügyfél elvesztése többnyire elbocsátásokkal jár, de azért sajnálom. Nem jó ezt így, egy mondatban elejtve látni.
 

A használat hónapját, vagy inkább a használat-projektet továbbra is folytatom, de most egy új dolog lesz a prioritás. Ez is hasonló lesz, csak éppen nem házon belül. Most hogy itt ez a hideg (kivéve ezt az egy-két napot) és rossz a kedvem, meg egyébként is, elhatároztam, hogy használni fogom a várost, és elmegyek olyan helyekre, ahol emberek vannak emberekkel egy légtérben, sőt akár még valamilyen szinten interakcióba is kerülnek egymással. De minimum ugyanazt a tartalmat fogyasztják párhuzamosan.

Emlékszem, amikor külföldön voltam diák, és persze csóró, mindig kikerestem az olcsó/ingyenes de érdekes programokat. És meglepően sok volt belőlük. Tuti, hogy Budapest is tele van az ilyenekkel, csak épp nem keresem őket.

Szóval most azt fogom megnézni, mi jut annak, aki szeret emberek között lenni és szereti lehetőleg olcsón jól érezni magát többnyire valamilyen intellektuális tartalom befogadása közben.

Annyira azért nem leszek következetes, ezt már most elárulom. Az első kiválasztott pár program ugyanis a Design7-hez kötődik, ami azért nem annyira olcsó mulatság. De remélhetőleg jó lesz. Majd beszámolok.

Pár éve ráébredtem, hogy szeretem a növényeket, és ebbéli lelkesedésemben jól be is ruháztam néhány szebb példányba. Mondanom sem kell, hogy azóta már virágok tömegei jutottak egyenes úton a sírba, pedig töretlen lelkesedéssel gondozom őket, csak éppen eredménytelenül. Természetesen már megvolt mindenféle anyuka-anyós távmentőszolgálati segítség, szintén hiába. Már könyvet is vettem, online site-okat is olvastam. Persze minek.

Mindegy. Legutóbb azon merengtem, hogy talán be kellene állítanom magamnak Google Calendarral, hogy mikor kell locsolni. És akkor reggel fél nyolcra kérve az sms-t, simán el tudnám végezni a feladatot. Nade. Melyiket mikor? És milyen virágaim vannak egyáltalán?

Na és itt jönne jól egy kis geekorientált segítség: kellene egyrészt egy ilyen Botanipedia, vagy Plantopediaszerűség, ahol normálisan le vannak írva és be vannak mutatva a növények, amikből kiválaszthatom, hogy milyen növényeim vannak nekem személy szerint, másrészt generálhatok a lista alapján egy widgetet, ami a legfontosabb növénygondozási tanácsokat nyomja napi rendszerességgel, vagy éppen amikor aktuális. Például mittomén, ősszel szólna, hogy a megvett tulipángumókat most kéne bevackolnom és kitennem az erkélyre, meg hogy vigyázzak, mert mostmár hideg van a flamingóvirágomnak. Ilyenek.

És persze szeretnék SMS-t kapni, hogy melyiket mikor és hogyan locsoljam. :) 

Áh, nem is folytatom.

Egy baseball játékos durván végzett a barátnője macskájával, mire az feljelentette őt. A pasas azzal védekezett, hogy a macska rátámadt, és őt ez annyira hirtelen érte, hogy szerencsétlen módon túl erősre sikeredett az akció. Hát ha valaki utánaolvas szegény állat sérüléseinek, láthatja, milyen durván elbánt vele. Ez nem az az egyszerű férfiijedelem volt, az tuti.

Sajnos a per most áll, mert az esküdtek nem tudtak dűlőre jutni, úgyhogy újabb esküdtszéket kell összehívni. Ahogy az ügyvéd fogalmazott, megpróbálnak találni néhány New York-it, aki „megérti a helyzetet”. Mindenesetre ha elítélik ezt a Joe Petckát, két évig ül majd a sitten, ideális esetben.

Ami tragikomikus színezetet ad az esetnek, hogy behívták a csávót egy reggeli műsorba. A műsorvezető elég erőteljesen kinyilvánította a véleményét és kérdezte, hogy mégis hogy történhetett meg, hogy egy ekkora erős férfiember így kivégez egy macskát és hogy nem a barátnőjével kapcsolatos frusztrációját vezette-e le szegény állaton. Utána még azt is kérdezte, hogy most, hogy ennyire népszerűtlen lett a New York-iak körében, mihez fog kezdeni. A pasas erre annyit mondott, hogy “Hát, nem volt túl vidám a helyzet és mélyen sajnálom, és…” aztán folytatta az ügyvéd, hogy hát nehéz a szitu, mert egy csomó gyűlölködő levelet kapnak ők is és az ügyben eljáró bíró is. Érdemes megnézni a videót, szerintem ez a Joe kapott egy balhorgost az egyik szemére.

Úgy tűnik, nem ajánlatos egy házikedvenccel packáznod, ha túl akarsz élni New Yorkban. Persze társadalmi tőke nélkül is lehet próbálkozni, de minek. Szerintem ennek a pasinak mostmár irány Ohio. Vagy Utah.
 

Teljesen el vagyok úszva mostanában, úgyhogy jóval a BrandFestival után vettem észre, milyen médiatámogatókkal sikerült megállapodnia a szervezőknek. Legelsőként a YouTube-koppintó Your Video logó ötlött a szemembe, ami mondhatnánk hogy a nyúlós stratégia hatékonyságát igazolja, dehát kérdés, hogy milyen áron szerzünk egy-egy olyan látogatót, aki kábé egy másodperc után továbbszörföl.

Megnéztem ennek a Your Videónak a site-ját is, és amellett, hogy nem túl színvonalas, eredeti meg aztán pláne nem, azt sem igazán értem, hogy mit keres a médiatámogatók között. Próbáltam kitudakolni, hogy esetleg a helyszínen megjelent-e, de sajnos erről nem sikerült információkat szereznem. Viszont még ha meg is jelent a cucc a rendezvényen, akkor sem igazán értem, miért vállalta be az önmagát feltételezhetően magasra pozicionáló BrandFestival a site-tal való közösködést.

Nem ez az egyetlen furcsa temetőlakó a hirdetésben: nehezen indokolható módon szerepel itt például az Otthon magazin, amiről ugyan lehet tudni, hogy most ráncfelvarrták és fontos minél több helyen tudatnia ezt a közönséggel és a hirdetőkkel, azért mégiscsak kilóg a többiek közül és alapvetően elüt a témától is. Ugyanez igaz a Cosmopolitan-re is, ráadásul ha jól tudom, ezt  lapot mégcsak nem is újították meg, és az utóbbi időben semmi nem történt vele. Igen-igen, az említett lapok és a BrandFestival egyik szervezője, a Marketing & Média is Sanomás kiadvány, de attól még ugyanolyan fura az egész. A 168 óráról meg ne is beszéljünk.

A Marie Claire is kilóg alapvetően, viszont ha jól tudom, a lap rendezett egy divatbemutatót, ami érthetővé teszi a szereplését. Igaz, én nem médiatámogatónak nevezném, hiszen attól még, hogy médium, nem a felületével támogatta a rendezvényt (amennyire tudom), hanem hozzájárult az esemény szórakoztató blokkjához. (Persze lehet, hogy ezzel meglehetősen konzervatív vagy egyenesen tájékozatlan álláspontot képviselek)

Ha pedig még szőrösebb szívűek akarunk lenni, én a British American Tobaccót sem engedtem volna be a a szponzorok közé. Hogy azért életszerűek legyünk, egyetlen esetben elfogadtam volna a támogatást: ha még nincs elég pénz, a rendezvény viszont a nyakamon, és bejelentkezik ez a cég. Na akkor lehet, hogy minden etikai megfontolás ellenére belementem volna. Máskülönben… nem hiszem.

Felmerül tehát a kérdés, hogy nem kellene-e kicsit jobban odafigyelni a "profiltiszta", vagy minimum értelmes támogatói megállapodásokra? Ez úgy tudom, alapvetően szempont szokott lenni, mégis ebben az esetben úgy érzem, hogy... hm... szóval elég elvtelen támogatókatyvaszt sikerült teremteni. Persze alapvetően egy zseni szerintem, aki össze tud kalapozni ennyi pénzt és segítséget, de valakinek oda kellene figyelnie és kicsit irányítania kellene a lelkes sales-es kollegákat. Vagy a marketing igazgatók kicsit kritikusabban állhatnának hozzá a saját lapjaikhoz.

Egyébként tök érdekes logótemetőket nézegetni. Kár, hogy alapvetően érdektelen a téma, hiszen temetőkről van szó. De azért tanulni is lehet belőle.