Úgy döntöttem, hogy pihenek. Szóval most jöjjön egy kis gyűjtés a hétre. Vigyázat, többnyire könnyed témák!

Az irodista nők jóval több időt töltenek a számítógépük előtt, mint mondjuk a pasijukkal vagy a családjukkal. Sokan még a shoppingolást is hanyagolják. És nem is akarnak ezen változtatni. (Jezebel)

Egy tinilány CutoutDissection.com-ra változtatta a nevét az állatok tanórán való boncolása elleni tiltakozásként. Eredmény már van is: az iskolája kidolgozott egy alternatív programot azoknak a diákoknak, akik nem szeretnének boncolni. A lány maga pedig a PETA-nál gyakornok. Mondjuk ez utóbbi engem személy szerint nem tölt el örömmel vagy megnyugvással. (Jezebel)

Hülye ausztrál tinilányok a testükre, pontosabban a derekukra festik a telefonszámukat és úgy flangálnak a beach-en. A helyi rendőrség felhívta a figyelmet, hogy ez milyen veszélyes és igazából ribis. (Jezebel of course)

Egy pasas könyvet írt arról, hogy azért rombolják szét New Yorkot az összes akciófilmben, mert igazából így fejezik ki, mennyire szeretik a várost. (The New York Times)

Egy kutatás szerint a nők 44 fölött úgy érzik, hogy nőként megszűntek létezni és az ő életüknek lényegében vége. Az öngyilkossági ráta is megnőtt mostanában köreikben, egy delikvens szerint azért, mert ők voltak az első generáció, akikkel elhitették, hogy bármit elérhetnek, és ahhoz képest azért az élet általában máshogyan alakul. Ezért aztán kétségbe vannak esve, ami szerintem nagyon elszomorító. Én imádom a középkorú nőket, teljesen odavagyok értük. És nemcsak a finom, középosztálybeli nőkért, hanem a megviselt, cigifüstös hangú, elkeseredett asszonyokért is. Nélkülük sehol nem lennénk. (Jezebel)

A Stayin Alive a Bee Geestől egyenesen életmentő. Ha a szám ritmusában történik az újraélesztés, nagy eséllyel sikerül megmenteni az áldozatot. (BBC News)

Natalie Portman válasza a recesszióra: nézzétek meg a videót. (Jezebel)

 +1: Elnézve az AXN-en a Doktor House maratont, és hallgatva a régi szinkront, szerintem azért Kulka egyáltalán nem rossz új magyar hang. Nekem korábban sem volt vele semmi bajom, de most már egyértelmű - legalábbis számomra - hogy teljesen rendben van, sőt.

Az utóbbi időkben a UPC szórakoztató szerelőin kívül az egyik kedvencem a tinilányoknak szóló Rexona Dance Energy sorozat. Pont ilyen hülye voltam ennyi idősen, imádtam figyelni a környezetemben a zajokat, és ritmust meg dallamot próbáltam beléjük képzelni.

Felszabadult, tökéletesen egyszerű, hétköznapiságával együtt cool és vicces. Tutira telibe találja a célcsoportot.

Tótavé és most az Index más munkatársai is azon filóznak, hogyan lehetne kinyomtatni az Indexet, illetve az internetet, hogy jó legyen egyrészt a WC-n olvasó férfiembereknek, másrészt pedig a fejletlen országok lakóinak. Elég érdekes felvetések, és még érezhető is, hogy ezeken a megoldásokon még gondolkoztak is, időt töltöttek a kérdéssel.

Szegény worluk izzadtra szerkesztette magát, hogy kihozzon egy pilot változatot, hogy megmutathassa a nagyérdeműnek, kábé mire gondol. Ő ugyanis úgy érzi – jogosan – hogy minden egyéb mellett azért születnek olyan írások az Indexen, amik jelentősebbek annál, hogy a nap folyamán teljesen elsodorja őket a hírfolyam, ezért főként a WC-re tett reggeli egészségtúra alkalmával tökjó lenne, ha a férfiember kezébe vehetné, ami fontos.

Viszont ahogy azt a kommentekben is sokan megfogalmazták már, ezzel csak a fákat pusztítanánk halomra, és hadd ne fogyjon több papír reggelente a szükségesnél. Jó RSS-feedekkel megoldható lenne a probléma, már feltalálták az iPhone-t is, mi kell még?

Az iPOP nevű Google-pályázat anyagában szintén nyomtatnának az újságírók, mintha nem is online médiumnál dolgoznának. Azt mondják, hogy ki kell nyomtatni, ami fontos és azt postán el kell küldeni a rászorulóknak. Elég bizarr ötletnek hangzik, de ha mellékelnek hozzá egy szociológiai indoklást, talán megértem, miért jó és hatékony ez a megoldás.

Mert például ha csak a tartalmi részre gondolok: koncepció, szakmai átgondoltság nélkül szerintem ez már megint csak fapocsékolás. Mert ha Kovács Pista eldöntheti, hogy szerinte mi kell a kis afrikai gyerekeknek… hát az inkább félelmetes, mint üdvözítő lehetőség. De elég csak magamra gondolni: én honnan tudnám, hogy nekij mi a jó, mire van szükségük, mit tudnak befogadni? Persze simán lehet, hogy mindez poén. Annak egész jó.

Már worluk felvetésekor eszembe jutott, hogy egy dologra esetleg használható lenne a kinyomtatott Index: jótékony célokra. Szerkesszék meg, nyomtassák ki és adják oda a hajléktalanoknak, hogy azt árulják az utcán. Lehet azonban, hogy ennek meglehetősen rossz hatása lenne a már jelenleg is a placcon levő kiadványokra, mint amilyen a Csillagszálló. Szerintetek?

Van olyan fontos a Csillagszálló és a Fedél Nélkül, hogy megóvjuk őket, vagy örülhetnénk, hogy a nyomtatott Index megjelenésével egy teherrel kevesebb van a civil szférán, na és a kiadványokat árusító hajléktalanokon? Mert hogy könnyebb lenne kinyomtatott Indexet, mint ezeket eladni, az tuti.

Igen, igen. Ráncfelvarrtam a blogot. Elkezdtem kicsit foglalkozni a keretekkel és végre vettem a bátorságot a hegesztéshez. Fabrikáltam egy rövid linkgyűjteményt a magyar kedvenceimmel, és elérhetővé tettem a Facebook profilomat.

És ezáltal lelepleztem magam: valóban, én vagyok Trillian von Fürstenberg, Diane von Furstenberg távoli rokona. Sajnos családjaink az ő ága által tett szörnyűségek, az umlaut és a kontinens elhagyása miatt meglehetősen nagy fasírtban vannak, de én bevallom, bírom Diane ruháit. Csak Fürstenberg-mama meg ne tudja!

Jelenleg kicsit szegényes a Facebook profilom, idővel majd normálisra csiszolom. Ami most megtudható rólam: biológiai életkorom 25, Batman lennék, ha szuperhős lennék, és egyébként meg szeretteljes és gondoskodó vagyok. És még sok más. 

Lehet rám kattintani, küldözgetni mindenféle hülyeségeket, válogatás nélkül be fogom őket rakni a profilomba. Na jó, nagyrészt. :)

Már csak valami jó kis fejléc kéne...

Bár a népesség egészéhez képest kevesen használnak Indiában hitelkártyákat, Bollywood úgy döntött, hogy időben figyelmezteti az embereket a felelős hitelkártya-használatra, meg a költekezésre, hitelfelvételre általában.

Az ebben a témában készülő film címe Havi részletek, és három ember életútján keresztül mutatják be, hogyan is kellene helyesen cselekedni és hogyan hozható rendbe az eladósodott élet.

Az egyik szereplő egy DJ, aki a sok-sok hitelkártyájával akarja lenyűgözni a csajokat, egy apa, aki hitelből küldi külföldre tanulni a fiát, a harmadik meg egy shoppingőrült. A sztori szerint eladósodnak, és egy vajszívű behajtó próbálja rávezetni őket a helyes megoldásokra.

A film a hónap végén jön ki, direkt az ünnepekre időzítették, amikor mindenki elkezd költekezni. A dolog szükségességét egyébként jelzi egy család öngyilkossága a felhalmozódott adósságaik miatt.

Nem igazán tudom megmondani, miért, de kezdetnek mindenképp nagy, tágas, elegáns és népszerű cukrászdákban tudnám elképzelni az ötletemet. Talán az indította el, hogy több ismerősöm viszi a nagymamáját rendszeresen cukizni vasárnap, aminél szerintem kevés kedvesebb dolog van a világon, feltéve, ha nem cukorbeteg a nagyi.

A cukrászdázás egy közösségi, intim tevékenység, még inkább, mint a kávézózás. Mert a sütievés azért mégiscsak egy bűnös dolog, ott sorsközösség jön létre, amit ha teheti az ember, olyasvalakivel él meg, akit szeret.

Ezek szerintem olyan pillanatok, amiket mindenképp érdemes megörökíteni. Néha már eleve a sütemények is dokumentálásra érdemesek. Meg eleve most mindenhonnan jön a boldogság- meg élménymarketing buzz, szóval miért ne lehetne egy-egy nagyobb cukrászdában egy fotósarkot berendezni? A fotókat aztán a spórolósabb cukrászdák helyben elküldhetővé tennék a delikvens címére, a kevésbé spórolósak pedig ki is nyomtatnák. Esetleg valami jelképes összegért, mondjuk a nyersanyag áráért.

Lenne az egészhez mondjuk háromféle háttérdrapéria, egy sztenderdvilágítás, igény szerint állítható paraván, hogy ne stíröljön a többi vendég, aztán hadd szóljon. Persze ehhez kell személyzeti ráfordítás is annyiban, hogy valamelyik felszolgálónak el kellene mondania, hogyan működik a rendszer.

Mondhatjuk, hogy ma már minden átlagbélának van digitális fényképezőgépe, de azért mégis más egy szép, beállított kép. És jelentősebb gesztus, sokkal emlékezetesebb pillanat, mint egy kattintás az asztal fölött. Ja bocs, kihagytam a buzzword-öket: élménnyé válik az együttlét. Boldoggá teszed a fogyasztót. Kapcsolat jön létre a branddel. Na.