Egyre többet lehet olvasni a ruhaiparban elindult zöldmozgalmakról, sok új kezdeményezés indul és sok olyan márka, illetve kollekció jelenik meg, melyek etikus és/vagy organikus módon gyártanak.

A legtöbb forrás tényleg igyekszik megfelelően edukálni a közönséget az egész hátteréről és fontosságáról, de azért kicsit zavaró számomra, hogy nincs egy olyan adatbázis, ahol mindez egy helyre össze lenne fogva.

Rendesen meg kell dolgoznia annak a potenciális vevőnek az információkért, aki át akarná gondolni, hogy akkor most hol fog vásárolni és hol nem. És ha nem, akkor miért. 

Kellene tehát egy olyan kezdeményezés, ami a különböző márkákról és a gyárakról gyűjt össze és rendszerez információkat. Ahol nyomon lehet követni, hogy például mi a helyzet a Tesco sajátmárkás ruháival, vagy hogy a Primark vagy a Nike még mindig sweatshopokban dolgoztat-e, vagy már javult a helyzet?

Vagy hogy Bangladeshben hol vannak ilyen gyárak, hány embert dolgoztatnak, milyen körülmények között – tehát helyi jelentéseket is tartalmaznia kellene egy ilyennek.

Tudom, hogy hatalmas kérés, de ha ez nem olyan ügy, amiért érdemes dollármilliókat elkölteni, akkor mi más lehet az? Aktivisták, tessék kampányolni!
 

Szégyenkezve vettem észre még régebben, hogy a kereskedelmi tévék megváltoztatták a tévénézési szokásaimat. Ugyanis ha végre elkapok egy jó filmet valamelyik közszolgálatin, amit véletlenül nem éjjel egykor, jobb esetben tizenegykor kezdenek el leadni, akkor egy idő után azt veszem észre, hogy várom már a szünetet és azon filózom, hogy bakker most hogy menjek ki a konyhába? Például.

Őrület. Régebben gond nélkül végigültem/tünk többórás filmeket, odafigyeltünk, koncentráltunk ahogy kellett, most meg nyomaszt, hogy nincs megállás. Ez azért elég durva szerintem.

Persze nemcsak a kereskedelmi tévék a hibásak, hanem például a DVD-nézés elterjedése (bármikor leállíthatod), meg internetfreakeknél a netezés maga (fragmentált figyelem). Mindenesetre elgondolkoztató ez a változás, és nem tudom, hogy van-e visszaút.
  

Gondoltam, hogy így karácsony felé megörvendeztetlek titeket egy régebbi kis magánszámommal "nevessünk együtt rajtam" alapon.

Volt egy korszakalkotó ötletem, majdnemhogy üzleti tervet is barkácsoltam hozzá. Az volt az elképzelésem, hogy elárasztom Budapestet olyan automatákkal, amik beveszik az egy- és a kétforintos érméket is, és ezért aztán olcsó apróságokat, például egy doboz gyufát vagy egy kis csomag zsebkendőt is lehet belőlük venni a drágább cuccok mellett. Egyébként gondolkoztunk olcsó művészetben is, de az csak egy mellékprojekt lett volna.

Angliában irtó fejlett már a technika (jut eszembe ez illik a találmányos posztomhoz is), például ott már akár ajándékutalványt is vehetsz az általad begyűjtött apróból. De sajnos nem adják el az automatákat, szóval ez a lehetőség kilőve.

Nade a lényeg, hogy amikor már elkezdtem volna összekalapozni az első automatára a pénzt, beütött a Magyar Nemzeti Bank: sajnos az állam is rájött, hogy az aprók valójában felesleges kis kelések a társadalom nyakán, ezért bevonta őket ugye.

Úgyhogy megvalósítandó kisvállalkozás nélkül maradtam. Pedig már tényleg láttam magam rollnizógépet venni. Hát így történt.

Megtört a jég: a bitek és online alkalmazások mellett végre valami más is helyet kapott a techie bloggerszívben - a Bloggerunió (BU) kutyája (akit ha nagyon nyálasak lennénk, BUBU-nak hívnánk, de nem tesszük) boldogan szörföl a Webisztán fejlécében, az egyébként szintén cukiságfaktoros robottal összekötve.

Én tegnap vettem észre ezt a megható tényt, ráadásul csak úgy, hogy felhívták rá a figyelmet. Így jár, aki RSS-ből érkezik.

Nem tudom megállni, muszáj bemásolnom. Remélem, nem baj:

Mindenesetre nagyon köszönjük!

Pssszt! Figyu:

Két civil szervezet grafikusi segítségre vár. Részletek a bloggerunio@gmail.com címen.

Pollner megosztásai között találtam a Mashable! áttekintését 100 különböző webkettes alkalmazásról, amelyek elvileg megkönnyítik az életünk rendszerezését és megszervezését.

Szinte a teljes listát végigkattintgattam, de nagyon kevés olyat találtam, aminél valóban elgondolkoztam azon, hogy ki kellene próbálni. A legtöbbnél úgy éreztem, hogy elég felesleges még létezniük is, és hogy azt a rengeteg energiát valami másba is belefektethették volna. Mondom ezt úgy, hogy igazából egyetértek Doranskyval abban, hogy azok az új start-upok lehetnek a menők, akik már meglévő dolgokat csinálnak meg jobban. Nade ilyen tényleg kevés van.

Mert mit csináljunk egy tucat olyan webkettes alkalmazással, amik nem tudnak többet, mint a Google bármelyik fejlesztése, vagy éppen nem köthetők össze mással? Sok olyan szolgáltatás van egyébként, amik pont a különböző közösségi site-okat kötik össze, ráadásul jóval emészthetőbb formában, mint mondjuk a FriendFeed, de ez inkább csak a nagy site-ok (Facebook, Twitter, Flickr, stb) esetében működik.

Egy példa a felesleges és időpazarló fejlesztésre: a hordit. Ez arra való, hogy az ember a dokumentumait a neten tárolhassa és megoszthassa másokkal, meg mások dokumentumai között turkáljon. Irtó jó a designja, ezért nem is szívesen emelem ki negatív példaként, dehát akkor is az a helyzet, hogy kizárólag azok számára lehet hasznos, akik a Gmailnek még a közelébe sem mentek soha. Egyébként pedig nem ad újat. Pláne, ha azt vesszük, hogy még mennyi ilyen dokumentumfeltöltögetős site van (Slidr, Slide.com, stb), igaz kicsit más céllal.

De ilyen haszontalannak tűnik az összes party planner, meg listakészítő alkalmazás is, amiknek a fenntartása és menedzselése több időt és energiát emészt fel, mint amennyire megérné őket használni. A Facebook korában invitáló szolgáltatásokat készíteni…  Akkor már inkább egy köremail, ha máshogy nem megy.

További időrabló, de talán még működtethető alkalmazás a Closet Assistant, amibe fel lehet tölteni a ruhatárat és azon keresztül lehet válogatni. Hát… egy nő ruhavásárlási tempóját nem tudom, hogy lehet-e egy ilyennel követni, szerintem inkább frusztráló lehet egy idő után, hogy újabb ügy került fel a to do listára „Closet Assistant update!!”.

Ami kicsit hasznosabbnak tűnt a rengeteg cucc között: például a Clipperz, amit mondjuk nem mernék használni, de szétforgácsolódott embereknek biztosan jól jön, mert az a lényege, hogy az összes accounthoz el lehet itt tárolni az azonosítót és a jelszót, de akár PIN kódokat és minden egyebet is. Hát nem tudom… mindenesetre igény biztos, hogy van rá.

A webkettes aktivitásokat egy helyre gyűjtő szolgáltatások közül nekem a Second Brain tetszett a legjobban, ez leginkább azoknak jön jól, akik hangsúlyosan építik a saját brandjüket, és a blogírás nem tudja felvenni az információfogyasztásuk ritmusát.

Vagy itt van a Nutshell mail, ami egy helyre gyűjti az összes mailboxod tartalmát. Ez elsősorban azoknak jó, akiknek le van tiltva a levelezésük a munkahelyen, meg azoknak, akik képtelenek beállítani a postaládájukat rendesen. Na jó, szóval csak félig hasznos ez a szolgáltatás.

Van még egy egész jó kis dolog, ami elég bénán néz ki, de talán van létjogosultsága: ez pedig a SimplyChecklist.com, ahol előre elkészített to do listákat lehet kikeresni. Van például gyerekszülős lista a kórházba vonulás előtt elintézendő, összegyűjtendő dolgokkal, vagy költözős lista hasonló jelleggel. Ez elég jónak tűnik.

Jó lenne még, ha itthon is lennének könyvtárkategorizáló site-ok, bár ez is inkább időrablásnak tűnik.

Amit nem találtam, de klassz lenne: egy olyan site, ahol az ember az alternatív identitását tudja menedzselni. A jelenlegieknél abban különbözne, hogy itt egy helyre lehetne gyűjteni az alternatív accountokat és eleve lenne mondjuk egy hozzá tartozó gomb a Toolbaron. Ezáltal például el lehetne érni, hogy az alternatív del.ici.ous-be menjenek a könyvjelzők. Merthogy én szeretném a két dolgot kettéválasztani. És így mehetne ez a többi alternatív accounttal.

Jelenleg ugye a Facebookkal próbálkozom, de nekem tényleg valami olyan megoldás kellene, ami normálisan tudja kezelni a másodlagos accountjaimat is.