Voltam a bázison péntek este, amint felébredek, feltöltöm, mit láttam. Lehet, hogy a valódi eseményre is elmegyek majd. Mindenesetre a srácok nagyon szimpatikusak voltak és viccesek lesznek a feliratok is.
Szóval stay tuned!
Kieg: Bocsánat, rájöttem, hogy így lelőném a poént. Ez nem az a cucc, amiről jó teasert csinálni. Szóval majd az esti program után.
A várt kontent:
Remélem, nem találja senki "sértőnek" az aláfestő zenét, nem tudtam kihagyni. Keressétek a felkiáltójeles embert, nekem ő volt az egyik kedvencem.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember jön el a zuhogó esőben is, igazából saját magamban is kételkedtem, csak annyira jófejek voltak a srácok, amikor éjfél körül pár percre beugrottunk megnézni a workshop eredményeit pénteken, hogy úgy döntöttem nem hagyom ki. Még egy jó emberes megfázás fenyegetése mellett is megérte, mert nagyon kedves és vicces volt az egész.
A Mechwart ligetben volt a gyülekezés, ahol gyújtó hangú beszédet hallhatott a tömeg, utána átmentünk a körúton és a következő zebrán vissza, majd újra a Mechwart liget és a KSH következett. Ott a Párt vezetője mondta el beszédét, amelyből itt olvashattok részleteket, utána még egy EU-szabványosítós fiú, és egy lány izzított tovább. Aztán némi skandálás és vissza a ligetbe, ahol mindenki leszúrhatta a transzparensét.
Utána biztosan sokan mentek sörözni, én sajnos rohantam átvedleni és inni egy meleg teát.
A videó nem azért lett ugyanolyan béna, mint az előző, mert azt gondoltam, hogy az mekkora poén, hanem csak későn értem haza. Majd lehet, hogy kicserélem egy nappali fénynél készült felvételre. Egyébként érdemes a szöveggel kezdeni. :)
Tudom, tudom, Stahl Judit egy magazint és nem blogot indított, de egészen hamar elkapott az az érzés, hogy egy nyomtatott, megdesignolt, sokszerzős blogot olvasok.
Ennek oka egyrészt, hogy a lay-out kicsit olyan, mintha wordben rakták volna össze a látványterveket. Kevés benne a finomság és a használt font szerintem elég rossz választás volt. Néha lelkesebb marketing igazgatók szoktak ilyen betűtípust választani a meghívókba, prezikbe. Ettől is buhera-érzetű kicsit az egész, amit erősít, hogy a cikkek szerzői többnyire Stahl Judit közvetlen környezetéből tevődnek ki (pl. asszisztens, férj), általában több írást is jegyezve.
A többszerzős blogot kiemelt kommenterek is támogatják a próbafőzők személyében. Ők különböző státuszú és élethelyzetű nők (férfi miért nincs köztük?), akik néhány receptet otthon is kipróbálnak és aztán leírják a tapasztalataikat, amik a cikkek végén jelennek meg. Mondom, mintha egyes posztokhoz állandó kommenterek lennének rendelve. Az ötlet egyébként jó, mert érdekes, hogy az olvasók mit mondanak a receptekről.
Az engem akár csak bloggerként is ismerők tudhatják, hogy a főzéshez nem igazán tudok hozzászólni, mert unom és nem szeretek rá felkészülni sem - tisztelet a kivételnek. Szóval a Stahl blog tartalmának kábé 90 százalékával nem tudok mit kezdeni, főleg az elején az olaszos hétvégével, ahol már egy héttel korábban meg kell főzni a leveshez az alaplevet. (Haha!) A receptek többsége sok figyelmet igényel, ahogy látom, meg nem éppen nekem valók, én ugyanis bio, meg vegafreak vagyok, aki imádja a hajdinakását, meg az ehhez hasonlókat. Azért az az anyag javára szól, hogy találtam benne olyat, amit megennék, sőt egy-két salátát még el is készítenék belőle.
Ahogy írtam tehát, a magazin eleje a főzésé: hétvége, munka utáni vacsorák, gyors kaják, nem hízlaló kaják, harminc perces vacsorák, tojásos ételek, édességek, családi főzések, a spanyol konyha, a semifreddo és a borok. Ezek közé van befűzve Máté Krisztina étkezéseinek kritizálása dietetikus által, és egy helyajánló a Kyoto étterem vezetőjétől, valamint Zséda válogatása a hazai gasztrolapokból. Ez egy elég érdekes feature, mert itthon nem szokás a konkurenciának akár csak a nevét is kiejteni. Ehhez képest van itt Ringier meg Sanoma lap is megidézve. Jó pont.
Csak ezek után, a 82. oldaltól láthatjuk a női nemet egy másik oldaláról. Itt a nagytakarítás mikéntjét mondják el, de van egy olyan gyanúm, hogy ez pusztán empirikus alapon íródott cikk. Mindenesetre jól jött volna a végére egy ajánló a témakörben. Ha jól emlékszem, a Wellness cikkjeinek végén van forrásmegjelölés és esetleg ajánló, ami elég hasznos.
Ezt követően a terasz berendezési lehetőségei, cipődivat, fürdőruha-tippek, interjú a L'Oreal vezérigazgatójával, napozás stb. olvasható. Itt az 1500 forint alatti kozmetikai szerek gyűjtése tetszett, amit egy Női Lapozó reklám követett.
Nem is részletezem tovább: a Stahl célcsoportja a családos anyuka, erős Bree Van de Kamp-faktorral. Igaz, szerencsére nem foglalkozik a magazin/blog a régi bútorok restaurálásával és kerti biszbaszok barkácsolásával, de úgy érzem, ennek is eljön az ideje.
Elég szimpatikus, hogy nem veszi magát annyira komolyan a Stahl blog, mint egy Éva vagy egy Marie Claire és valljuk be, néha jó, ha nem folyik ki a szemünk a sok olvasástól, és mégis úgy érezhetjük, hogy tartalmasan töltjük az időnket. Ezt pedig megadja ez a blog, amit az irigységünket félretéve (Bakker, megcsinálta! Bloggal keres pénzt!) akár még élvezni is lehet.
Irán lakosságának közel 60 százaléka harminc év alatti. Ennek az az oka, hogy 1979-től 88-ig az volt az állami törekvés, hogy minél több gyerek szülessen. Minden lehetséges eszközzel ösztönözték a családok gyarapodását, aztán ez már olyan méreteket öltött, hogy veszélyeztette az infrastruktúrát és a természeti erőforrásokat. Szóval most pont azt büntetik, aki háromnál több gyereket nevel. (Slate)
A recesszió sok barátságot szétszed Amerikában, mert most tényleg van olyan, akinek nagyon rosszul megy. Ezzel szemben vannak, akik pont a jelenlegi helyzetből tudnak hasznot húzni, mondjuk új lakást tudnak venni. Na itt válik kényessé a dolog, amit megértek: a lakásvásárló próbál nem beszélni arról, mennyire jól megy neki, hogy ne bántsa meg a munkanélküli barátját, ami miatt frusztrált. Persze ez legyen a legnagyobb gondja. Az egyébként egy nagyon érdekes kérdés és nem igazán találtam meg a választ rá, hogy ha van két barát, akik között nagy az anyagi és ebből következően némileg a társadalmi szakadék, hogyan oldja meg a beszélgetéseket. Egy darabig persze lehet beszélgetni thaiföldi nyaralásokról, de azért van egy határ, nem? (Slate)
Elképesztően hosszú írás arról, hogy vajon van-e értelme a kreatív szövegíró tanfolyamoknak? A végkövetkeztetés, hogy egy élménynek mindenképpen jó. (The New Yorker)
Egy színház bevezette a pénzvisszafizetési garanciát Chicagóban. (Chicago Reader)
A házasok és a pénzesek jobban alszanak, milyen meglepő. Ami viszont érdekes, bár szintén érthető, hogy aki rosszul alszik, nagyobb eséllyel gabalyodik konfliktusba a párjával, ami miatt aztán rosszul alszik. Szóval be tud pörögni a dolog, ha nem figyelünk oda. (Jezebel)
Nézzétek meg, milyen egy hip-hop bulvármagazin! (Jezebel)
Elképesztően jó Beat Box lány. Az az érzésem, hogy nincsenek orr-fül-gégészeti problémái. :)
A pasim mondott valamit, amit továbbgondolva eszembe jutott, milyen romantikus lenne egy szerelmi vallomás a Wikipédián.
Úgy nézne ki, hogy a hősszerelmes csinálna egy kis hypertext-felhőt a szerelmével kapcsolatban. Mondjuk kiindulna abból, hogy "XY elhaló hangja". És akkor definiálná egy szócikkben XY-t, az elhaló hangot és aztán így tovább a szócikkek tartalmán belül. Kicsit költői lenne, hiszen romantikázunk, de a logikája a Wikipédia szócikkeket követné.
Mivel elég gyorsan reagálnak a Wikipédia szerkesztői, sebtiben kellene megoldani a dolgot, és eleve minden szócikket előre meg kellene írni. Aztán screenshot, vagy egy gyors e-mail az első linkkel és lehet várni a hatást. :)
Lánykéréshez és évfordulóról való megemlékezéshez is kiváló.
