A Slate egyik szerzője a hírleveléhez szeretett volna logót készíttetni, de lehetőleg kevés pénzből. Ehhez a Crowdspringet próbálta ki, ami egy olyan site, ahol az általad adott briefre szabadúszó designerek beküldhetik az ötleteiket. Neked csak ki kell választanod, hogy melyik tetszik legjobban és azért kell fizetned. 

Az értékelésbe bevont az újságíró nagy designgurukat és a Slate designrészlegének munkatársait is. A megbízásra egy hét alatt 32 munkával jelentkezett 22 designer. Nagy részüket azonnal, könnyedén ki lehetett zárni, a shortlist darabjai közötti válogatás már nehezebb volt - legalábbis a megbízó számára.

A felkért szakértőknek viszont egyik munka sem tetszett igazán, mert eléggé standardizáltak voltak vagy ha volt is bennük ötlet, a kivitelezéssel akadtak gondok. Az utolsó körben egyébként egy moldovai, egy bolgár tervező és egy meg nem határozott nemzetiségű nő designja maradt bent. (Az utóbbi később egy másik projekthez használta fel az ide készített tervet és nyert is vele 400 dollárt.)

Ha azt nézzük, hogy sokan ingyen dolgoznak ezeken a briefeken és nagy eséllyel nem kapnak a végén semmit, kicsit kizsákmányolásnak tűnhet az egész, de azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy sokak számára nyújthat jövedelemkiegészítést és nagyon jó gyakorlási lehetőséget. Komolyabb megbízásokat azonban nem ilyen platformokon érdemes elvégeztetni, legalábbis akkor, ha nem akarunk a Nordsee szlogenpályázatához hasonlóan amatőr dologba belekeveredni.

A győztes munka egyébként ez volt: 

Sokan nem mernek elmenni divattervezők showroomjaiba, mert zavarba jönnek attól, hogy testközelből láthatják nemcsak a ruhákat, hanem magukat a tervezőket is, és még beszélgetni is kell velük. (Ez egyébként egy külön posztot is megérne.) 

Teljesen megértem őket, a mai napig van olyan tervező, akihez nem mernék elmenni, bár már kezdenek csökkeni ezek a gátlások. Erre buzdítanék mindenkit, aki érdeklődik a Je Suis Belle ruhái iránt is, mert ma és holnap nyitott showroomot tartanak, tehát teljesen szabadon, bejelentkezés nélkül fel lehet menni hozzájuk. Ők egyébként a nagyon kedves kategória, náluk nem kell feszengeni. Íme a részletek: 

A Forma és más hasonló boltok már elhozzák ide is a legviccesebb dizájnerhülyeségeket, szóval ha valamiért mindenáron olyan ajándékot szeretnél adni valakinek ebből a kategóriából, ami senkinek nincs meg, elég nehéz dolgod van.

A Swissmissen találtam viszont egy nagyon klassz kis boltot, ahonnan Magyarországra is szállítanak, ez a Poketo. Bár béna neve van, ez ne tévesszen meg. Van néhány zseniális kis hülyeség, amiket nagyon-nagyon fájó szívvel hagyok ott:

Mini hangszórók! Krétagyűrűk!

Vannak még bőrkanapék kárpitjából készített táskák is, mondjuk irtó drágán.

Érdemes körülnézni.

Ha mindig is voltak dédelgetett kütyüelképzeléseid, de inkább a divathoz kapcsolódtak vagy egyszerűen csak nem volt bátorságod komolyan elgondolkozni a megvalósításukon, most leporolhatod az ötleteidet, mert a KiBU és a WAMP összefogásában esélyt kaphatsz arra, hogy egy évig bütykölj rajtuk.

A két műhely pályázatára újmédiás-technológiás-designos dolgokat várnak, amik kapcsolódnak az életünkhöz, mindennapjainkhoz - azaz termékek is lehetnek belőlük. Szakmai portfolióval, motivációs levéllel és az ötlettel lehet jelentkezni. Szerintem nem kell megijedni, ha nincs meg a sokéves programozói tapasztalat, meg ilyenek.

Több projektet választanak ki, melyeket workshopokon dolgoznak ki, majd elviszik a terveket egy London TENT nevű nemzetközi kiállításra és aztán egy évig segítenek a megvalósításban.

Elég menő.

Március 5-én éjfélig lehet jelentkezni!

Most miért ne néznénk át újra, milyen volt az év videótermése? Valahogy muszáj áttekinteni, mielőtt továbblépnénk, nem? Megmutatom időrendi sorrendben, hogy nekem melyik anyagok voltak a kedvenceim a legutóbbi éves gyűjtés óta:

Ezt sokan szerettétek, ahogyan én is. Rövid, de legalább ennyit sikerült megőrizni abból a reggelből.

Minden hibája ellenére az egyik kedvencem, még az sem zavar annyira, hogy ahogyan az alatta hallatszó dalszövegben a hold, úgy egy nem annyira jó döntés miatt a fehéregyensúly játszott olcsó trükkökkel.

Az év legjobb megnyitója: élmény volt ott lenni, élmény volt megcsinálni a videót.

Egy kényszermegoldásból született cipősvideó. A kiegészítők úgysem kapnak kellő figyelmet a bemutatókon, nemde?

Ezt is szeretem az új géppel való bizonytalankodás ellenére is. Klassz ez a mélységélesség-dolog. :)

A pénteki nap egyértelműen a divatról szólt a Marie Claire Fashion Days "zártkörű" bemutatójával és a Room partival (erről lesz még videó). Az előző program nagyon biztatóan indult, mert láthatóan minden eszközt bevetettek a szervezők, hogy komfortosan érezzék magukat a vendégek. Ez azonban éppen addig tartott, amíg a lényeg, a divatbemutató el nem kezdődött.

Itt az új és a már befutott fiatal tervezőnemzedék ősz-téli kollekcióit mutatták be, volt tehát: Anh Tuan, Artista, Je Suis Belle, Nanushka, Konsánszky Dóra, Use Unused
Abodi Dóra, AnnaEva, Imago Mundi, Kepp Showroom, Mojzes Dóra, Szegedi Kata (+ Benus Dániel).

A vicces rész azonban most jön: az egy dolog, hogy millió ember volt és kevés ülőhely, de hogy egyetlen irányba haladtak el a tourok, az teljesen hazavágta az egészet. Konkrétan Zimány Lindától balra már alig lehetett látni valamit a ruhákból.

Én a lehető legrosszabb helyre ültem be, szóval csak a modellek háta jutott ki nekem és még legalább ötven másik embernek. Azért megpróbáltam kihozni a helyzetből valamit, és mivel azon kevesek között voltam, akik a cipőket is megcsodálhatták, inkább azokra koncentráltam.

A ruhákat illetően: a kedvenc kollekcióm most egyértelműen a Je Suis Belle, de elfogult is vagyok. A Use Unused természetesen szép, de nagyon szeretem Szegedi Katát is. Mojzes Dórától jó lett volna új ruhákat látni, Nanushka pedig most kicsit jobban bejött a szokásosnál.

Dióhéjban ennyi. :)

Ne kérdezzük meg, hogyan lehetséges ilyet készíteni vagy hogy van-e ilyen Magyarországon. Nekem már elegem van az ilyesmiből és igyekszem kerülni. Inkább csak gyönyörködjünk ennek a belga magazinnak, a Knack Weekendnek a borítóiban.

Hétről hétre különböző országokat mutattak be és nem elégedtek meg a sematikus turisztikai stock fotókkal, hanem gyönyörű, míves és feltűnő borítókat terveztek mindegyik számnak. Egy Khuan Caveman Co. nevű cég készítette a képeket. Így néz ki a francia szám:

Gyönyörű! Simán kitenném a falamra.

(via Design Work Life)

(Nem a mi nyaralónk, csak hogy megnyugodjatok. :))

A neve alapján azt gondolnád, hogy már biztosan van ilyen lap, de ez nem így van, mert most jött ki a legeslegelső kiadvány, mely - ahogy a nevéből is ki lehet következtetni - a legutóbbi divathetek kollekcióit és eseményeit gyűjti össze.

Azonban ez nem olyan, mint mondjuk a Vogue Collections, ahol egy szimpla szemlét kapsz abból, ki mit csinált. Az Elle lapjában mindent, ami ezzel kapcsolatos, megtalálsz ömlesztve, mégis rendszerezve, határozottan infotainment jelleggel. Ráadásul az úgy látszik, egyre divatosabb hangvételben, azaz direkt ráerősítve az iróniára.

A készítők célkitűzése az volt, hogy egy gyűjtői darabot hozzanak létre, amit szezonról szezonra megvesznek a divat iránt kicsit jobban érdeklődők és miután memorizáltak minden fontos és haszontalan információt, felteszik a többi közé a polcra. Ennek érdekében egy gyönyörű, játékos kivitelezésű kiadványt készítettek, amit ha rendesen (de még mindig kevés energiabefektetéssel) elolvasol, teljesen penge lehetsz a legutóbbi történésekből.

Azt mondanád, hogy mindezt megkapod az internettől, de nem ez a helyzet. Itt kompakt formában, összegyűjtve találod meg, ami fontos volt. A neten szétfolyik ez a rengeteg kép és információ, ráadásul ritka egy ilyen méretű szűrt, mégis pazar áttekintés. Ezt más magazinok sem igazán hozzák.

Hogy miért készített ilyet az Elle? Egyrészt a nyomtatott médiumoknak mindent - bármit - meg kell próbálniuk annak érdekében, hogy olvasókat szerezzenek és tartsanak meg. Másrészt azáltal, hogy láthatóan értő módon nyúlnak hozzá a divattémához és nem a tipikus magazintempót hozzák, kicsit magasabbra pozicionálhatják magukat. Ezáltal erősíthetik a "divat" pillért és fontosabb szereplőnek tűnhetnek a többi hasonló lap között.

Ha érdekel, hogy hány méter magas volt Karl Lagerfeld bemutatóján a jégfal vagy hogy kik ültek az első sorokban, de a legjobb kollekciókat is látni szeretnéd, ezt a magazint azonnal meg kell venned.

Ami egyébként

nem jöhetett volna létre,

ha nincs

a

Kontrax Fantastic Man. Nélkülük ezt a lépést ez a szerkesztőség nem tette volna meg, szóval ezért is hálásak lehetünk a legjobb (férfi)magazint alapító hollandus férfiaknak, Jop van Bennekomnak és Gert Jonkersnek. 

Ha nem tudsz uralkodni magadon vagy éppen tök kezdő diétázó vagy, neked találták ki ezt a tányért:

Az egyes színek a különböző ételtípusokat jelzik, a zöld például értelemszerűen a zöldségé, meg az olyan ételeké, amikből szinte korlátlanul lehet fogyasztani. Ahogy látható, különböző diétafajták szerint lehet tányért választani, ami szuper.

Van, aki szerint ez hülyeség, de nagyon fegyelmezetlen diétázóknak szerintem jó lehet.

(via Swissmiss)

Általában a New Tech Meetupra megyek el, de most hogy a Kinóba, és péntek délután hétre tették át a Design Meetup időpontját, várhatóan már gyakrabban fogok ott megfordulni - lehet, hogy holnap is.

Ha valakinek még nem lenne meg, mi ez: öt percben lehet előadni, mit csinálsz és miért, utána pedig a közönség kérdéseire kell válaszolni. Általában öt-hat előadó van, körülbelül egy órán át tart egy alkalom, és természetesen sörözés követi.

A Meetupok gyakran sokkal hasznosabbak, mint a hagyományos konferenciák, amik ráadásul egész naposak. Nagyon jók arra, hogy az éppen aktuális, legújabb témákat illetően képbe kerülj, ráadásul első kézből kapd meg az információkat.

Nos, a legközelebbi Budapest New Tech Meetup május első szerdáján, ötödikén lesz a Dürer kertben, a Design Meetup pedig holnap, hétkor a Kinóban. Hogy még kattintanotok se kelljen a programért, tessék:

Alberto Vasquez es Lőrincz Dàniel -igendesign.wordpress.com
A 'Flow' fantázianevű bambusz lámpa egy egyetemi tervezésből indult. A tervezés során a kolumbiai tengerpartok egy komoly problémáját szándékoztunk megoldani. A nappal forgalmas tengerpartok éjjel a közvilágítás hiánya miatt elhagyatottak és veszélyesek, mivel az elektromos hálózatot nem lehet a partig elvezetni. Célunk volt továbbá, hogy szembe menjünk a designban megfigyelhető trendekkel és egy valóban öko-terméket hozzunk létre.

Barcza Dániel
A klímaváltozás és a hozzá kapcsolódó környezeti katasztrófák egyre gyakoribb humanitárius kríziseket okoznak a világban. Miben segíthet a humanitárius desing és építészet? Az előadás a MOME első klímavédelmi workshopjának eredményeit mutatja be.

Téreltérítés Munkacsoport - Dobi Dóra és Horváth Olivèr
Belvárosi Szmogreduktor > algafiltrációs biokatalizátor

A Szmogreduktor egy Buckminster Fuller-féle geodéziai dómban, alga-tenyészettel működtetett légtisztító állomás, amellyel a Téreltérítés Munkacsoport a Blaha Lujza tér környezeti helyzetére és városi térként való használatára reflektált, a Placcc Fesztivál keretében. Bemutatjuk az utat a nemzet csalogányától a Magyar Algáig.

Pais Panni - www.paispanni.blogspot.com
Tükörben a Világ - Kiállítás az emberi természetről és a fenntartható fejlődésről
Mire van szüksége egy emberi lénynek? Egy korty vízre, betevő falatra, szerető ölelésre, biztonságos közegre, szabadságra... Hogy az ember milyen módon oltja oly sokféle szomját, hatást gyakorol a természetre és társai életére. A kiállítás egy felfedezőút. A látogatók, miközben kitekintenek a világra, saját magukat is megpillanthatják a tükörben. Mik az alapvető igényeim? Hogyan tudom ezeket kielégíteni anélkül, hogy a bolygó túlélését és az emberi jogokat veszélyeztetném?
A kiállítás alkotói a Cellux Csoport (alapötlet, tartalom, design, kivitelezés) és a Zöld Fiatalok Egyesülete(tartalom, oktatás).

Pataki Erika - retextil.shp.hu/
A Retextil Alapítvány második alkalommal, hagyományteremtő céllal országos ökodesign pályázatot hirdetett meg a tavalyi sikeres "RERUHA - Gondold újra a ruhatáradat!" című pályázati felhívás folytatásaként együttműködve a Perspektíva Összművészeti Egyesülettel. A versenyre Az országos pályázati felhívás és verseny témája/célkitűzése recycling art alkotások létrehozása. A felhívás célja a mindennapi élet hulladékainak kreatív újrahasznosítása, ezáltal annak bemutatása, és tudatosítása, hogy számos feleslegesnek tekintett dolog visszaforgatható, hasznosítható.

Végre megjelent az új Room, amit természetesen újra egy partival ünnepelt meg a város. Ez sajnos annyira jól sikerült, hogy nem tudtam értékelhető videót vágni az ott készült anyagból, úgyhogy most csak a lapot mutatom meg. Nem hiszem, hogy nagyon tiltakozni fogtok, ha meglátjátok, milyen lett.

Ez a lapszám ugyanis nagyon üdítő, a cikkek és a divatanyagok egyaránt. A legjobb természetesen a Rubik Ernővel készült interjú, amit többször is el fogok olvasni, és tényleg mindenkinek ajánlom, mert nemcsak elképesztően érdekes és filozofikus, hanem nagyon bölcs is, ráadásul könnyed módon.

A másik kedvenc anyagom a Carven tervezőjével, Guillaume Henry-val készült interjú, aminek nagyon jót tesz, hogy az újságíró jól ismeri őt. Ezáltal sokat megtudhatunk a gondolkodásmódjáról, ami nagyon szimpatikus nekem, mert például szereti a hétköznapi, emberi dolgokat, és nagyon nagy lelkesedéssel beszél róluk. Tetszik az a koncepció is, amivel elkezdte a munkát a Carvennél - a cég újraindítására tervezett első kollekcióban például olyan lányt formázott meg, aki nincs tudatában a szépségének. Sehol nincs tehát a halálosan unalmas és sablonos, ráadásul életidegen "erős, öntudatos nőknek tervezek" szöveg. Szuper!

Rita Ackermann két anyaggal is szerepel a magazinban: az egyik egy művészeti projekt Emil Kotlyarenkóval, a másik pedig egy interjú egy fiatal, klassz művészcsajjal, Aurel Schmidttel. Még nagyon sok anyagot lehetne sorolni, például Imola, azaz Betonpandánk interjúját az amerikai Vogue újságírójával, Hamish Bowles-szal és egy másikat Damir Doma divattervezővel, vagy éppen Szörényi Beatrix (egyébként nagyon jó képzőművész) anyagát az osztrák művészcsoporttal, a gelitinnel.

Izgalmas és érdekes, nagyon szeretem ezt az új formátumot is. Kicsit talán sok lett az interjú a többi anyaghoz képest, bár a lapszám központi gondolatához, a kapcsolatokhoz, viszonyokhoz (Relations) ez teljesen passzol. Meg egyébként is, az Interview magazin az egyik kedvenc lapom, szóval ha a Room csapata mától csak interjúkat csinálna, én azzal is boldog lennék. (Utólag a főszerkesztő úrral is megvitattuk a kérdést, és jelezte, hogy a következő számban több lesz a más jellegű írás, és egyáltalán - a szöveges tartalom) Mindenesetre akárhogy is nézzük, ahogyan tavaly, ez a mostani is egy erős tavasz-nyári szám lett, a téli társának egyenrangú párja. Bírom.

Sokszor és sokat sírunk, hogy nincsenek normális női magazinok (egy-két kivétellel). Most viszont a világ legjobb magazinjának, ironikus módon a Fantastic Mannek a készítői döntöttek úgy, hogy megcsinálják a lap női testvérét, the Gentlewoman néven.

Ez sokmindenben olyan, mint a Fantastic Man: minőségében, könnyed, elegáns humorában, finomságában és intelligenciájában. Viszont nem annyira ironikus, ami azért jót tesz neki, mert ami nagyon vicces a Fantastic Manben, sértő lenne a Gentlewomanben. Nem tudom máshogy megfogalmazni, kicsit lenézően hatna.

Hogy mi annyira nagy szám ebben a lapban? Egyrészt a kivitelezése, tartalmában pedig az, hogy nem egy kacatkatalógus, és azt feltételezi a nőkről, hogy a férfiakon és a megjelenésükön túl más is érdekli őket, ezenkívül mer banális témákhoz is nyúlni.

Ebben a számban három szekció van, az első címe a Modern. Ez szerintem már önmagában vicces, hiszen teljesen retró valamire ezt mondani. Olyan témákat vesznek itt sorra, mint a modern szervezés, közlekedés, illemszabályok, háztartás, intimitás, étkezés, levelezés. Itt olyan nőket kérdeznek meg, akik egyébként nagyon jók a szakmájukban, mondjuk designerek, de emellett van valamilyen mániájuk vagy szokásuk: az egyik designer bringával közlekedik, egy képzőművész soha nem beszél csúnyán, egy kritikus pedig állandóan leveleket írogat.

A második szekcióban hosszabb, nagyon szép fotósorozatokkal párosított interjúkat olvashatunk olyan nőkről, akik elértek már valamit az életükben: Phoebe Philo divattervező, egy spanyol borász, Sara Perez vagy a magyar származású, eredetileg Fodor Judit névre hallgató DJ, Princess Julia.

A divatszekcióban is van pár jó sorozat, például Mihalik Enikő emelget súlyokat decens sportruházatban, vagy éppen egy úriember mutogat nekünk ékszereket. Ezeken kívül még van egy-két jó tartalmi blokk, például az összes meginterjúvolt szereplőt, és még azokon felül sok nőt, összesen 39-et kérdeztek meg arról, hogy legszívesebben mit adnak ajándékba szeretteiknek. Ebből megtudhattuk, hogy Gillian Wearing képzőművész pulcsit vesz a Marks and Spencerből, Michelle Pfeiffer és Natalia Vodianova ékszert, az említett Enci pedig csokit vagy pénztárcát.

Elég gyorsan elolvastam, ami ritka, mert nehezen veszem rá magam, hogy ne internetezzek, de ezért megéri. Kár, hogy fél év múlva jön csak a következő szám. Addig is nézegessétek ezt a videót, vagy olvassátok el a magazint az elejétől a végéig.

Na jó, szóval ez egy olyan dolog, amit nem lehet csakúgy megosztani, bökni egyet a Readerben vagy tolni egy kontentet a Tumblren. Ezt máshogy kell intézni.

Szóval mély levegő, majd nézzétek meg ezt:

Na, megvan? Olyan könyvsorozat, ahol a könyvjelző kiegészíti a borítót.

Hát nem_egészen_elképesztő?! Kedves és gyönyörű, ráadásul egyszerű. Csak emiatt megvennék egy könyvet, még ha az a Moby-Dick is például.

(via swissmiss)

Biztosan mindenki ismeri már ezt a kampányt itt:

Az vitathatatlan, hogy elképesztően rossz és vállalhatatlan az egész, de szeretném a témán dolgozó ügynökségek munkatársait kicsit megvédeni.

Az eredményen ugyanis egyértelműen látszik, hogy a megrendelő már kész koncepcióval briefelte az ügynökséget, pontosan látva, milyen elrendezésben, mit szeretne látni. Annyira erőszakolt az egész, hogy teljesen egyértelmű, hogy az illető beleszeretvén az ötletébe, szinte egy fikarcnyit sem engedett belőle, ráadásul elég hangos volt, illetve kellően magas pozícióban ahhoz, hogy mindenkin átverje azt. Gondolom, még idő sem volt egy esetleges B-terv kitalálására és elfogadtatására. Az accountok szívták a fogukat, a grafikus sírt, a pénzügy számlázott. Érezzünk együtt velük.

Tudom, hogy nagyon antipatikus és gyakori húzás ráfogni az ügyfélre, ha ilyen silány munka kerül ki az ügynökségektől, de a fenti ábra szerintem teljesen egyértelműen ilyen esetre utal.

A Design Sponge egy jó hosszú interjút készített a Mad men egyik díszletesével (igazából art assistant). A pasas, Adam Rowe mérnöknek tanult, majd díszlettervezőként dolgozott, ezen a vonalon továbbtanult, aztán a sorozaton dolgozó művészeti osztályon lett asszisztens. Ez azt jelentette, hogy minden apróságot neki kellett elintéznie, alapvetően a többiek keze alá dolgozott.

A munkájának legutáltabb része a papírmunka: egyrészt minden megvásárolt tárgyat rendesen adminisztrálni kell a pénzügyesek miatt, aztán pontosan rögzíteni kell az egyes helyszínek díszlettörténéseit, amiket az úgynevezett bibliákban vezetnek. Olyanokra kell gondolni, hogy például a Draperék hányszor cseréltek tapétát, pontosan melyik szobában hányszor használták az egyes dekorációkat, és egyáltalán hol vették őket. Ez főleg akkor fontos, ha valamit pótolni kell.

Az állandó helyszíneket, mint a Sterling Cooper irodát, a Draperék házát vagy Joan lakását egy hónapba tartott felépíteni, és azok állandóan állnak. Viszont a többi helyszínt már mindig váltogatják, a felépítésük átlagosan kilenc napig tart. Epizódonként átlagosan tíz helyszínt használnak.

A díszletekről és a ruhákról elsősorban nem az interneten kutatnak, hanem az évek során kialakított nagy könyvtár és a felhalmozott korabeli katalógusok, magazinok szolgálnak alapanyagul.

A stáb szervezeti felépítése:

díszletesek - tapéta, festés

dekoráció

kellékesek - cigi, pia, ehhez hasonlók

helyszínbiztosítók - ők a kitelepüléskor fontosak

A művészeti osztályt a díszlettervező (production designer) vezeti, aztán ott az art director, aki amellett, hogy a művészeti részért felel, arra is ügyel, hogy a költségek ne duzzadjanak hatalmasra. A vezető tervező irányításával pakolják össze a helyszíneket, a koordinátor intézi el, hogy minden rendben legyen a rendelésekkel és a papírmunkával, a személyi asszisztens pedig az, aki mindenkinek segít.

Adam Rowe tanácsa azoknak, akik ilyen munkát szeretnének: a díszlettervezésen kívül másban is legyenek jók, és menjenek el asszisztensnek, ami bár nem jól keres, és ráadásul hosszúak a munkanapok, sokat lehet tanulni és ha jó az ember hozzáállása, eljönnek a lehetőségek is.

Egy jó site szerzője, Miss Cellania talált egy nagyon klassz fogkefe-fertőtlenítő eszközt, ami így néz ki:

Ultraviola-sugárzással gyilkolja meg a baktériumok 99,9 százalékát, amikből egyébként átlagosan tízmillió van a fogkefénken.

Egyébként én legkésőbb két hónap után lecserélem a fogkeféimet, és bár nem a legjobb megoldás, be szoktam áztatni szájfertőtlenítő folyadékba.

Bár az eszköz nem igazán passzol a fürdőmbe, én használnám.

A meggondolatlan, haszontalan könyvvásárlás ellenségeként könyvtárfan vagyok, amivel az az egyetlen gond, hogy néha igazán sokat kell fizetnem a késésekért. Mert persze egyszerre sok könyvet veszek ki, hogy lehessen habzsolni, ráadásul mindig meggyőzöm magam, hogy majd online meghosszabbítom a kölcsönzést. Aha.

Éppen ennek megelőzésére jó egy kifejezetten könyvtárbuziknak készített napló, ahova beírhatod, hogy melyik hónapban minek mikor jár le a kölcsönzése.

Hát nem klassz?

Igazából egyetemistáknak a legjobb, akik több könyvtár között csúsznak szét teljesen, de végül is felhasználható fontos teendők jegyzetelésére, háztartási, családi időpontok megjegyzésére is. Online rendelhető négy dollárért, online megkapod egy pdf-ben. Legjobb.

(via design sponge)

Ráadásul egy menő füzetbe. A swismiss készített egy klassz to-do naptárat, ami már majdnem olyan, mint amire szocializálódtunk az órarendeknek köszönhetően a suliban, csak éppen klassz és online, ebből fakadóan pedig rugalmas.

Ez pedig a TeuxDeux, egy szép, egyszerű felülettel. Napi felbontásban tudod megadni a feladataidat, be tudod jelölni, hogy elintézted-e őket és ha nem, akkor automatikusan átsorolódnak a következő napra.

Ráadásul van "majd valamikor" szekció is, ide a hosszabb távú terveidet tudod beírni.

Én két dolgot kombinálok: egyrészt van egy egyszerű to-do listám a Netvibes-on, másrészt a Google Calendar-ba írom, ha valami dátumszerűen fontos. Gyakran használom az SMS-küldő funkcióját is, mondjuk címek és telefonszámok, meg egyéb paraméterek megjegyzésére.

A TeuxDeux ehhez képest csak annyit tud, hogy olyan, mint egy füzet. Ennek ellenére - vagy épp ezért - lehet, hogy fogom használni, majd röviden megírom a tapasztalataimat is. Swissmissék már dolgoznak az iPhone appon is.

Az egyik legzavaróbb dolog a tömegközlekedésben a hangoskodó, figyelmetlen (és kora reggel alkoholszagú) utazóközönségen kívül az állandó kukkolás. Megnézik, mi van rajtad, mi van a táskádban, és természetesen, hogy mit olvasol. Egy korábbi posztomban is írtam, hogy egy nő konkrétan megkérdezte, hogy jó-e a könyvem, mert a címe alapján biztos izgalmas lehet. (WTF?)

Az ilyen esetek elkerülésére szolgál ez a nem új, de ebben a formában nagyon esztétikus megoldás: natúr borító, rajta jó nagyban egy-egy klasszikus címe, hogy ne kérdezzen senki semmit, és nyugiban lehessen ponyvát vagy bármit olvasni, ami jólesik. Nem lenne rossz egy ilyen magazinokhoz, mondjuk Newsweek, Wired vagy Times borítóval.

Tegnapelőtt, szerdán nyílt egy új hely Printa Akadémia néven. Ez egy többfunkciós dolog (concept store) lesz műhellyel, kávézóval, designshoppal és egy ... galériaszerűséggel. Ez utóbbin mondjuk még lehetett volna kicsit gondolkozni, mert ebben a formában csak kevés munka fog működni, ami nagyon behatárolja a lehetőségeket.

Mindenesetre azt hiszem, nagyon sokunk álma létrehozni egy cool üzletet, ami helyet ad a tanulásnak és a szórakozásnak is, ráadásul minden funkció pénzt hoz.

Remélem, hogy sikeres és színvonalas lesz a hely, mert ráadásul nagyon közel van mindenhez, mivel a Rumbach Sebestyén u. 10-ben van. (Nem tudom, megfigyeltétek-e, de a Kiskörút környékén egyre több designbolt van, ami szuper.)

Maga az esemény vonzotta a népet, elég hamar tele lett, ráadásul a Kultúrház is ott forgatott, úgyhogy nagy volt a felfordulás. Erről készítettem is egy jó felvételt, de rosszul állítottam be a gépemet, úgyhogy az anyag felét ki kellett dobnom. Ezért kicsit sietős lett a videó, de mivel rövid, könnyebb emészteni is.

Volt még korábban az az ötletem, hogy kifejezetten magyar designblogot kellene indítani, igaz, olyan blogger-aspiránsoknak szántam, akik gyorsan, viszonylag kevés munkával akarnak népszerű blogot indítani. Most egy webshoppal felszerelt website-ot, a Hazai Design-t építették fel azzal a céllal, hogy egy helyre gyűjtsék a magyar designereket és még segítsenek is nekik az eladások felpörgetésében.

Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy ezt vajon a sok közpénzből működő Design Terminál Kht. vajon miért nem lépte meg, ha már katalogizálja a magyar designereket. A második kérdésem az volt, hogy egy tartalom nélküli site-ot miért tekint valaki funkcionálisnak és kommunikálhatónak?

Ha a szakma részei, akkor biztosan tudtak volna elegendő designert találni ahhoz, hogy legalább minden kategóriát feltöltsenek. Nem vagyok híve a pre-béta állapotok kommunikálásának, szerintem ebben az esetben látható igazán, hogy miért.

Egy üres oldal nem motiválja a designereket arra, hogy csatlakozzanak, így méginkább a kivárás fog dominálni. Azért szurkolok, mert erre tényleg szükség van, hogy kicsit élénküljön a piac, hiszen a Wamp már működtet egy egész jó webshopot és a shoppa.hu is elindult. Ha jó lesz ez a Hazai Design, talán még jobb lesz a többi fejlesztés is.

A partiról

A fenti videóban láthatjátok, milyen volt a tizedik szám megjelenését ünneplő Room parti, némi betekintést nyújtva magába a lapba is. (Azért igyekeztem nem túl sokat elárulni) Nem olyan "dinamikus", mint az előző, de ebben is vannak szép lányok.

A partiról nem tudnék sokmindent mondani, mert viszonylag hamar, kettő körül feladtam, ugyanis a beugró egyáltalán nem tántorította el az embereket, és éjfél körül elkezdtek iszonyatos tömegben hömpölyögni. Többen emlegették, hogy a közönség összetétele más volt, mint korábban, de az ilyesmit általában nem tudom és igazából nem is akarom megítélni. Mindenesetre jó volt, szerintem ha valaki táncolni, bulizni szeretett volna, erre minden adott volt.

A lapról

Ünnepelni elképesztően nehéz, nekem sosem jön össze - nálam nagyobb antitálentumot ezen a téren nehezebb lenne találni. Ezért abszolút együttéreztem a Room stábjával, hiszen a tizedik számnak mindenképpen nagy dobásnak kellett lennie.

Ez a nagy dobás részben sikerült is. Jó döntés volt, hogy személyesre vették a hangvételt, és nekem tetszik, hogy ilyen mértékben jelen volt a lapban az elmúlt öt évről való emlékezés. Az új formátum, és az offszet papír szintén nagyon jót tett a Roomnak, így még szebb, már-már könyvszerű lett.

A különböző anyagok közül nekem leginkább a Glen Erler fotóművésszel és az Eugene Souleiman fodrásszal készült interjúk tetszettek, de jó volt a Fanzine137 alapítójával való beszélgetés is - és bevallom, hogy nekem ennyi szöveg teljes mértékben elég is volt, bár talán egy kicsit több képzőművészet még elfért volna.

Igazság szerint részben azt szeretem a Roomban, hogy nem terhel túl, viszont ami benne van, az releváns, és érdemes megismerni, valamint vizuálisan letaglóz. Nekem pont ez kell.

A divatanyagok közül az olasz sorozat ütött, és biztosan ciki, de a Cavallis-Gellért fürdős is nagyon tetszett. Ja, és meglepő módon Rita Ackermann volt még felüdülés, és természetesen a frizura-sorozat is klassz volt.

Jó lett ez a szám, mindent hoz, amit a Roomtól elvárunk, még ha kicsit könnyedebb összetételben is.

Biztosan többen láttátok már a Flickr-en a korábbi Mad Men sorozatok valamelyike alatt, hogy egy Dyna Moe néven működő csaj elkezdett nagyon klassz Mad Men illusztrációkat készíteni. Elég hamar pénzzé tette őket, de legálisan csak most, a legújabb sorozat kapcsán kapott megbízással dolgozott, ezt bevallja például itt.

Már akkoriban mindenki imádta, de ez a hivatalos site is zseniális, érdaemes kipróbálni. Én például ezt készítettem, nem éppen magamról:

Jó látni, hogy a sorozat marketingesei nagyon értik a dolgukat. Akit érdekel, az Itt olvashat egy olyan gyűjtést, ahol az egyéb fogásokat sorolják fel. A linket reklámbuzi írta be valahova, utólag is köszi.

Na, kellett nekem jegyzetfüzetről elmélkednem, most megjelent egy klassz, igaz nem jegyzetfüzet, hanem napló. A Taschen adja ki, egy Phillip Keel nevű pasas írta meg. Igen, merthogy ennek a nagy része már előre meg van írva.

Ez ugyanis egy napló szűkszavúaknak, szerintem elképesztő jó. A kötöttnek tűnő forma ellenére nagyon szabadon lehet vele bánni: te jelölöd be, hogy egyáltalán melyik napról szeretnéd saját magaddal megosztani az élményeidet és azért sok részt neked kell leírnod. Június 14-től kapható. Megmutatom, milyen:

Végre-végre tényleg itt a nyár, minden izzadással együtt a kedvenc évszakom. Lehet bringázni, sütkérezni, legálisan sörözni fényes nappal - kábé ezt tettem most szombaton is. Elmentem az Exittel megspékelt WAMP-ra alibiként kora délután, aztán láttam, hogy volt sajtófesztivál is, de már nem maradt energia és még be kellett termelnem egy elég rossz éttermi hamburgert is. Igen, igen... hard work, hard life.

Az Exitet nem akarom leszólni, este biztos jó volt, a WAMP pedig javult az utóbbi időben, amennyire meg tudom ítélni. Mindenesetre érdemes oda kinézni, főleg ha ajándékokra vadászol.

Éljen, éljen, éljen!