Magyar professzor vezette kutatás és tréning eredményeképp magyar és svéd kutyák ki tudják szagolni a méhrákot, sőt meg tudják különböztetni annak különböző stádiumait. Természetesen nem fogják a kutyákat a diagnosztikai mindennapokban használni, de azt mondják a hozzáértők, hogy ez jelentős, és hasznosítható eredmény. A tanulmány le is tölthető egy ideig. (Eurekalert)

Ma már az az egyik legbiztosabb jele, hogy megcsalnak, ha a párod rá van kattanva az esemesezésre és az e-mailezésre. (Telegraph)

Minden ötödik meleg elszenved valamilyen homofób támadást Nagy-Britanniában. Nem igazán mernek kiállni magukért, tisztára, mint a szintén esélyegyenlőtlen nők. (Guardian)

Régebbi hír, de érdekes: a brit rendőrök, a bobok a megfelelő pr (public relations) szem előtt tartásával fognak intézkedni - kicsit sarkosan fogalmazva. (PR Week Online)

A banán ma mindenhol fogyasztott fajtája tényleg ki fog pusztulni, még ha nem is holnap. És még nem találtak új fajtát, ami ilyen klasszul és ilyen olcsón lenne termeszthető. A mostani egyébként már egy új világszerte elterjesztett fajta, régebben már volt egy ilyen kihalásos katasztrófa szegény Gros Michel nevű banán személyében, csak akkor még könnyen megtalálták az utánpótlást, a kínai Cavendish fajtát. A cikk írója szerint előfordulhat, hogy a banán újra egzotikus gyümölcs lesz, a szó szoros értelmében. (The New York Times)

Új kütyü a vásárláshoz: Ikan néven létrehoztak egy olyan cuccot, ami elvileg és az eddigi tapasztalatok alapján is megspórolja a bevásárlásra fordított időt. Mikor éppen kidobnánk egy termék csomagolását, meg kell mutatni a gépnek, ami leolvassa és egy szépen rendezett bevásárlólistára teszi. A kóddal nem rendelkező dolgokat be kell neki mondani, amit a rendszerrel összekötött bolt logisztikai munkatársa a túloldalon észlel és annak megfelelően rendezi össze a bevásárlókosarunkat. Sokakban - ahogy bennem is -, felmerül a kérdés, hogy kódokat leolvastatni mennyivel jobb, mint online shoppingolni, de a cikk írója szerint tényleg nagyon leegyszerűsíti a vásárlást. Én örülnék, ha tényleg működne, mert gyakran nincs időm, na és erőm vásárolni. Nálunk a család erősebbik fele végzi ezt a tevékenységet általában, főleg az utóbbi tényező miatt. De lehet, hogy át fogok térni az online shoppingra. Csak ki lesz itthon, ha megjön az áru? (The New York Times)

Amerikában is ismert, sőt egész népszerű a menyasszonytánc. A neve náluk dollar dance.

Újabb igényem van, bárcsak valaki teljesítené: szeretném a címkéket egy külön címkefelhő-kezelő felületen törölgetni, átnevezgetni, kiti-kötögetni szépengyorsanegyszerűen.

Köszönöm.

Egyre több lány érzi egyre korábbi életszakaszokban úgy, hogy kövér, és nagyon korán kezdenek fogyókúrába. Nem új a probléma, már én is átoksújtotta kisdiák voltam, és az nem tegnap volt. Sosem leszünk elégedettek, ami nem is csoda annak fényében, hogy az a kevés tökéletes csaj, aki köztünk szaladgál, néha megjelenik, és szénné égeti a pasasok agysejtjeit. Bónuszként meg ugye ott vannak a magazinok és az ő szénné photoshopolt képeik.

A harc teljesen egyenlőtlen, és tudjuk is, de meggyőződésem, hogy sosem tudatosul bennünk igazán.

Az ötletem egy olyan "kurzus", aminek a lényege, hogy a hétköznapi emberek (nők és férfiak egyaránt) élőben, közelről láthassanak modelleket. Nézzék meg, hány centivel hosszabb végtagokon oszlik el ugyanakkora súly, kérdezzék meg, mennyit esznek egy nap, aztán még azt is megnézhetik, hogyan készül egy-egy kép és mire jó az airbrushing. De mondom, ami fontos lenne, az az, hogy szemtől szemben találkozzanak a modellekkel.

Csak így elolvasva ez nem tűnik túl hatékonynak, de aki legalább már egyszer látott modellt élőben, tudni fogja, miről beszélek. Szerintem életreszóló és meghatározó élmény lenne egy-egy ilyen találkozás.

Már hónapok óta arról ment a pletyka, hogy az olasz Vogue júliusi számában csak fekete modellek lesznek, reagálva arra az újra elharapódzott trendre, hogy nem foglalkoztatnak a többségtől eltérő etnicitású modelleket sem a kifutókon, sem a kampányokban, sem a magazinokban.

A probléma kapcsán mindenhol kerekasztal-beszélgetéseket, konferenciákat tartottak, ami már csak azért is szomorú, mert ahogy egy tíz évvel ezelőtti Naomi Campbellel készült interjúban láttam, a modell már akkor azért akart küzdeni, hogy több fekete lányt foglalkoztassanak a divatiparban.

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, ebben nem járt sok sikerrel, sokak szerint a Prada miatt, mostanában egyre többen emlegetik a szűklátókörű ügynökségeket, de ez már hosszú sztori. A júliusi olasz Vogue kapcsán már született előző héten egy beharangozó cikk a New York Times-ban és egy blogban, és közöltek néhány címlapvariációt és egy-egy képet a sorozatokból. Plusz meginterjúvolták a készítőket is.

Szerintük ezzel elindulhat valamilyen pozitív irányú változás, volt aki azt vetette fel, hogy biztosan sokan kapnak majd a fejükhöz a magazinkészítők közül, hogy "hogy ez nem jutott eszembe!", mert azért mégiscsak az lett volna az igazi, ha a probléma gócpontjában, az USA-ban jelent volna meg ez a verzió.

Dehát lehet tudni, hogy az olasz és az amerikai Vogue főszerkesztő igencsak utálja egymást, szóval itt a szakmai rivalizálás bemutogatós változatával van dolgunk. (Bárcsak ilyen lenne minden fricska.)

Alig várom a délutánt, hogy megvehessem az új lapszámot (esetleg mindjárt két példányban). Merthogy elvileg ma jelenik meg európaszerte. Persze lehet, hogy Magyarország ebből a szempontból is mostohagyerek, meglátjuk.

Egészen komolyan elkezdtem unni a képernyőzseniket. Doktor House még oké volt, mert ronda is tud lenni, meg jóképű is, és szerencsére csak ritkán érzékenyül el, már ha egyáltalán. És persze zseni.

De sajnos ez nem volt elég, mert bejött nekünk Crews nyomozó, aki inkább fura és ellentmondásos zseni, mint seggfej, és az Agydoktor, aki szintén inkább zseni, de már eléggé morózus.

Ilyenkor azért elég rossz látni, ahogy beindulnak a sémák és még a régi kedvenceket is kicsit távolságtartóbban kezdem kezelni.

Ez ma a sorozatok napja.

Egyrészt bevállalós és cool, másrészt viszont bosszantóan genyó a Viasat a sorozataival. Nem is tudom például, hányszor láttam már a Sex és New York egy-egy részét, közben pedig fogalmam sincs, hogyan következnek egymás után, mert mindig össze-vissza váltogatták a szériákat kedvük szerint.

Egyszer – bevallom -, még egy levelet is írtam nekik, hogy ha már barmok, akkor legalább annyit írjanak ki, hogy ismétléseket fognak adni egy darabig. Egyébként egész kedves választ kaptam, de ez most sajnos nem segít azon a tényen, hogy most például a Dexter ELSŐ szériájából kezdtek el részeket játszani.

Mikor már rég lement a fejlettebb demokráciákban a második széria! Eszem megáll! Ilyenkor gondolkozom el azon, hogy legyek-e balek és fizessek a balkanizálásért, vagy töltsem le, amit látni akarok ronda warez oldalakról, amiket messziről kerülök, mert utálom őket.

Dexter kettőt akarok, most!

Egészen őrült kiadványra bukkantam: a Human Life nevű amerikai szervezet (milyen név már ez?!) egy szexuális absztinenciát népszerűsítő füzetet készített fiúknak és lányoknak Just for Girls és Just for Guys néven.

A lényeg, hogy a fiatalok ne szexeljenek a házasságukig. Van lehetőség egy második szüzességi fogadalom megtételére, szóval még azok is megússzák a szégyent, akik már létesítettek felelőtlen szexuális kapcsolatot valamelyik nem másik képviselőjével.

Részletesen elmagyaráznak mindent, amit tudnia kell egy absztinensnek. A lányok például megtudják, hogy szolidan kell öltözködniük, ha el akarják kerülni, hogy a pasijuk rájuk gerjednen, a fiúk pedig randitippeket kapnak, hogy ne csak a szexen járjon az eszük. Ilyen a bowling, vagy a tábortűz. :)

Fő visszatartó mumusként a szexuálisan terjedő betegségeket és a nemkívánt (itt: házasságon kívüli) terhességet jelölték meg, és természetesen az abortuszt elítélik.

Két hasznosabb tartalom van benne, a lányok például tanácsokat kapnak azt illetően, hogy mit tegyenek, ha nemi erőszak áldozatává válnak, a fiúk pedig a pornónézés lehetséges káros hatásairól olvashatnak.

Az előbbi téma mondjuk határeset, sőt akár káros is lehet, ugyanis összemossa a szexet a nemi erőszakkal. Egy absztinenciát fogadott lányt legalábbis összezavarhat, ha mondjuk előzetes elhatározása ellenére mégis egy fiú/lány ágyában köt ki. A kiadvány azt sugallhatja számára, hogy "bizonybizony, téged manipuláltak, valójában nemi erőszak áldozata lettél". Ez tényleg megtörténik, nem mindig tudja az illető, hogy most megerőszakolták-e, vagy tényleg akarta az aktust, nem azt mondom, de ebben az esetben kicsit problémásnak tűnik. Persze lehet, hogy csak nekem.

(Via Jezebel, of course)

Úgy látszik, hogy ez a nap a cukiságé.

The TRONS néven kezdett el zenélni a világ első, robotokból álló bandája, akik Új-zélandból származnak. Ham, Wiggy, Swamp és Fifi szombaton játszottak először egy zenei fesztiválon. Első, megvideósított számuk címe: Sister Robot.

(via Trend Hunter)

Egy brit pasas egy kvázi dokumentumfilmet készített "Szexuális tévedéseim teljes története" címmel, melyben megpróbálja kideríteni, hogy miért ejtették a volt csajai. Mindegyiket felkeresi, nagy részük elmondja a véleményét, ami általában nem túl hízelgő. Persze tele van iróniával, kicsit túljátssza a lúzerséget, meg olyan "fesztiválfilm" de nagyon jónak ígérkezik. Kár, hogy itthon nem fogják vetíteni.

 Abból, amit eddig láttam az egyik legviccesebb rész, amikor az egyik volt csaja nem hajlandó az arcát és még a hangját sem a filmhez adni, és teljesen kiosztja a srácot mondván, hogy a legrosszabb pasija volt, akivel valaha is találkozott.