Ez most egy rövid miszcellánia lesz, bocsi.

Londonban most a kirakatozás az új menő. Ott ugyanis nem mesterségesen vannak üresen tartva a legtutibb helyeken az üzletek, hanem a válság miatt lettek kisöpörve. Hogyan reagál erre a brit kormány? Egy hárommilliós ösztöndíjat alapít, hogy ezekbe a helyekbe átmenetileg új életet leheljenek a művészek. Sőt, igazából nem átmeneti ennek a hatása, mert más városok tapasztalatai szerint a képzőművészek felteszik a térképre az üzlethelyiségeket és vonzóvá válik a környék is. Ezenkívül a rongálás is sokkal kisebb mértékű ezeken a helyeken, mint az üresen hagyott üzletekben és környezetükben. (The Guardian)

Szintén Londonban beállították elvileg az első automata könynyomtató és -kötő gépet. Azt mondják, hogy ha ez elterjed, az sokkal környezetkímélőbb lesz, mint a jelenlegi könyvkiadás, mert a nyomtatott könyvek mennyisége pontosan leköveti az igényeket, kis hely szükséges hozzá és nincs szállítási költség, ami ma még elég magas. Persze a hagyományos könyvesboltok nem fognak kihalni, mert sokan szeretnek céltalanul bolyongani a polcok között. (The Herald)

1300 német író politikusok segítségével tiltakozik az ellen, hogy a Google Booksearch-be bekerüljenek a könyveik. A Google egyébként hatvan dollárt ad könyvenként. Gáláns. (Der Spiegel)

A Bárányok hallgatnak egyik kulcsjelenete legóból, musicalként. (Jezebel)

Ezekben az influenzaveszélyessé váló időkben van pár alapdolog, amire kicsit jobban oda kell figyelni, például: "zsebkendőbe köhögj, tüsszents", meg kézmosás. Bevallom az utóbbival vannak problémáim. Már olyan értelemben, hogy ahogy a Slate szerkesztőinek fejében, úgy az enyémben is megfordult nemcsak most, hanem korábban is, hogy mennyire van értelme a kézmosásnak nyilvános helyeken? És itt a kézfertőtlenítés is bejön a képbe.

Most összegyűjtötték nekünk a legtöbb kínzó kérdésre a választ:

Két kutatás szerint bár a publikus helyeken található szappan piszkos, alkalmas a kéz megtisztítására, mert elvileg nem jutnak át róla a káros mikroorganizmusok. Bár igazi, jó kutatás nem készült a témában, valószínű, hogy volt igazság a szappangyártó nagyvállalatok által megrendelt kísérletek eredményeiben. Ugyanis valahogy úgy működik a dolog, hogy miközben a szappant a kezedhez dörzsölöd, úgy a szappant és a kezedet is megtisztítod.

Még érdekesebb, hogy a kézmosás szennyezett vízzel is hatékony, legalábbis már azzal is beljebb vagy, mintha nem mostál volna kezet. Ezt egy a fejlődő országokban végzett kutatás igazolja.

Figyelni kell azonban arra, hogy rendesen meg kell szárítanod a kezed, különben teljesen felesleges volt az egész. A másik fontos dolog, hogy ne hagyd, hogy kiszáradjon a bőröd, mert az úgy védtelenebbé válik a mikroorganizmusokkal szemben.

Ha pedig teheted, ne használj normál szappant, inkább folyékonyat szerezz be. Vagy ha mégsem tudsz lemondani a szappangourmand imidzséről, akkor ügyelj arra, hogy a szappan rendesen megszáradjon két kézmosás között.

Közeledik május 20-a, a tudjátok minek a határideje. Rengeteg hirdetésben próbálnak megszólítani minket a különböző szervezetek és ott van ugye a szuper Facebook-applikáció is motivátornak.

Nade melyik leukémiás gyereket vagy elhagyott kisállatot válasszam? (Bocsánat a nyers megfogalmazásért) Ennek eldöntéséhez kellene egy olyan site, mint a Charity Navigator, ami az 5400 legnagyobb amerikai szervezetet rangsorolja és kategorizálja különböző szempontok szerint, megkönnyítendő a mérlegelést.

A hatvanezer non-profit szervezet országában úgy érzem, hogy szintén elkelne egy ilyen.

Kiegészítésképpen mondjátok el, ti milyen típusú ügyeket preferáltok?

És most komolyan kérdezem: mit tudsz az anyukádról? Napi hangulata? Egészsége? Mikor vett utoljára új ruhát?

A szerencsések gyakran találkoznak, a kevésbé szerencsések telefonálnak - ahogy én is. Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyiszer és hogyan kellene kommunikálni egymással? Tom, tom... a válasz, hogy sokszor, meg ezt érezni kell, blablabla.

Érdekelne viszont, hogy ki hogyan ápolja a kapcsolatot az anyujával és/vagy szüleivel. Szóval kattintsatok, hogy el tudjam magam helyezni a jógyerek-mátrixban!

Ja, és ne feledd: vasárnap anyák napja. :)

Bocsánat, muszáj volt ezt a címet használom. A magyar sajtó címadási szokásait próbáltam rekonstruálni, ha már ők nem írnak a Craigslist-killerről.

Az előző héten ugyanis egy fickó (feltételezhetően) megölt egy nőt, akit a Craigslisten keresztül ismert meg. Az ügy elég szövevényes, nem is igazán érthető. Olyasmire hozták ki a sztorit, hogy a fickónak pénz kellett, mert a barátnője nagyon sokat költekezett. Ezért aztán más nőktől rabolt a pasas, mert már amúgy is adósságokba verte magát. Hozzá kötődik egy prostituált kirablása és most ez a gyilkosság is.

Mára elég sok bizonyítékot találtak ellene, sőt úgy vették észre, hogy megpróbálta felakasztani magát. Nade nem adják olyan forrón a kását - megfigyelés alatt tartják és egy olyan speciális ruhát adtak rá, ami megakadályozza, hogy kárt okozzon magában.

A Craigslist sem marad ki az ügyből - az eset miatt szigorúbb kontrollt, sőt a teljes "erotikus szolgáltatások" szekciót ki akarják gyomlálni belőle. Ezzel kapcsolatban úgy emlékszem, hogy a tulaj azt nyilatkozta, nincsenek a site-on fizetős szexhirdetések, ezeket rögtön törlik.

Vagy nem.

Régen böngésztem a hirdetéseket például a Pesti Estben vagy az Exitben, de emlékszem, hogy simán szerepeltek olyan aprók is a rovatban, amik teljesen egyértelműen szexmunkára hívtak. Webcam-lányok, ilyesmik... Érdekes, hogy ez simán, minden további nélkül megtörténhetett. Persze ezek a lapok is moshatják kezeiket, mondván nem az ő felelősségük, de azért nem kell hozzá hetvenesnél magasabb IQ, hogy az ilyesmit kiszúrják - szerintem.

Frissítés: végül megszűnik az erotikus szekció és egy állandó moderáció alá rendelt szexes rovat lesz helyette.

Újra a Room party-n használtam a várost és költöttem a pénzt az alkoholt csak nyomokban tartalmazó koktélokra... Na jó, buliztam. Asszem ezt most nem fogom tudni használati kísérletként eladni.

Szóval megjelent a The Room kilencedik száma. A tematika a nyolcvanas évek divatja és művészete, erősen koncentrálva Magyarországra.

Még nem olvastam el az egészet, de annak ellenére, hogy utálom a nyolcvanas éveket, szeretem ezt a számot. Vizuálisan megint odavág, érdekelnek az interjúalanyok, jók a sorozatok benne. Valahogy úgy szól egy korszakról, hogy közben többet mond el annál - a máról is ugyanannyit tudunk meg belőle.

A pr-cikkek kezelése nem változott, de legalább a Nike megpróbált témaválasztásában alkalmazkodni. Ennek köszönhetően egy egészen érdekes írást tettek bele a lapba az egyik új kampány készítéséről. Ez egyelőre az egyetlen dolog, amit kiemelnék, mint nem annyira szerencsés tényezőt.

Az nagyon jót tett a lapnak, hogy a művészeti részt a kezükbe vették a művészettörténészek, kurátorok. Így ez a tematika is lett annyira erős, mint a divat. Szóval ezúttal sikerült egy olyan tavaszi számot elkészíteni, ami egyenrangú az őszi lappal.

Videóztam is, a vártnál egy kicsit kevesebb alapanyagból.