Angelday Józsihoz hasonlóan elkezdtem felélni a megtakarításaimat, sőt ez már múltidő - olyanom már nincs. Persze nem kell nagy összegre gondolni, egy felsővezető nehezen tudná visszatartani a nevetését a hallatán, de nem is kellett pánikolnom a hónap végén, sőt azután sem kellett volna egy (rövid) ideig. Ma viszont üres a kassza. Nyaralni... arra persze van eszem. Úgyhogy elővettem jól bevált fegyveremet, a címben foglalt excel táblázatot.

Eeeemondom, hogyan használom én, hátha valakinek tippet adhatok vele. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nem használok a SUM függvényen kívül semmit, az egész lényege, hogy kiszúrjam a hisztisebb elemeket. Rövid leszek:

• Egy hét egy sheet.
• Minden sheet-en egy-egy nap, két oszlopot elfoglalva.
• Az egyik oszlopban az adott elem, a másikban az ára.
• A nap oszlopának alján automatice összeadódik, mennyit költöttem.
• Ja, az oszlop alján van egy "Maradt" rubrika is.
• A napi költések szintén automatikusan összeadódnak a kiadások sorában, a vasárnap utáni oszlopban.
• Minden sheet-re kiteszem, hogy milyen nagyobb kiadásokat tervezek hosszú-, és középtávon, és hogy mire vágynék. Tehát azt, hogy mondjuk nyaralnék, aztán hogy külső vinyót veszek, meg mondjuk hogy kinéztem egy klassz cipőt, ugye, megsaccolva a költségvonzatot.
• Minden héten átfutom az eredményt, és a kihágásokat megjelölöm sárgával, ezeket is összesítem. Így a hónap végén kijön, mennyire voltam jófej, vagy nem.

Ezt érdemes évente legalább kétszer, legalább két hónapig csinálni. Teljesen bevált.

Beteg? Primitív? Mindkét vádat bevállalom a köz szolgálatáért. Érdemes kipróbálni, fegyelmezetté tesz és jó eséllyel sikerül nemcsak összegyűjteni a megcélzott összeget (bár ennek a feltüntetésével én nem szoktam stresszelni magam), hanem középtávon is visszafog egy kicsit.

Az amerikai filmekben viszonylag gyakran előfordul, hogy az egyik szereplő le szeretne rendezni valamit a másik szereplővel, csak éppen mások is ott vannak körülöttük nehezítő tényezőként. Ilyenkor azonban nem az történik, hogy ezek ketten elvonulnak, neeeeem... Az egyik szereplő félrenéz és azt mondja halkan: "Magunkra tudnátok hagyni egy pillanatra?" Mire mindenki kivonul. Akár egy egész falka ember - kettő miatt!

?!?!!

Valaki magyarázza ezt el nekem. Tényleg van ilyen a való életben? Ez valami speckó amerikai dolog vagy mások is csinálják? És filmes szempontból miért olyan fontos, hogy ez így történjen? Nem lesz sokkal drámaibb a helyzet, nem jelent különösebb pluszt. Szerintetek ez így normális?

Mindig azt hittem, hogy a Salon.com egy jó site, de most nagyon befürödtem egy jó hosszú cikkel, ami azt boncolgatta, hogy miért nem tudunk már koncentrálni? (Figyelem! Az alapfeltevés tehát, hogy korábban jobban tudtunk.) A forrás számomra hiteles volt, talán ezért szenvedtem végig az írást, hogy legalább valami okosabb kijelentést vagy információt kinyerhessek belőle. Nehéz volt...

A lényeg, hogy az okos emberek okos fejtegetéseinek látszó tárgyak teljesen félreviszik az internethasználatról folyó párbeszédet. Mondhatjuk, hogy csupán másik paradigma szerint nyomják, de azért ennyire nem lehet súlyos a helyzet.

Nade hogy végre arról beszéljek, ami a cikkben szerepel: az alapfeltevés az, hogy bár a Google és az internet nem tesz minket hülyévé, az azért érzékelhető, hogy már nem tudunk rendesen odafigyelni semmire. Pedig mennyivel jobb lenne, ha végignéznénk és élveznénk a filmet, amit kivettünk a tékából, meg valahogy idekeveri a pozitív gondolkodást, a munkahelyi levelezést, meg azt, hogy csak a színeset, fényeset és újat értékeljük (Tracking the shiny is so much easier than digging for gold!) stbstb.

Van ezekben igazság, ezért megtévesztő a cikk. Csak az a gond, hogy az nem jut eszébe egyrészt, hogy internetfüggő, másrészt meg, hogy létezik önkontroll is a világon, és nem az internetes tartalmakat kellene azért kárhoztatni, mert ő nem tud rendesen odafigyelni semmire. Sokan így vannak ezzel - én is -, de azt a saját lúzerségemnek tudom be és magamban keresem a hibát, nem pedig svéd neurológiai professzorokhoz járok önigazolásért.

Kivételesen most sokkal inkább olvasnék egy Zen habits-re hajazó stílusú kifejezést, a "devotion-t" az "attention" helyett. Próbáld meg ezeket a cikkeket így elolvasni. Nincs nagy különbség, de máris nem "pánikot keltünk" és (ál)tudományoskodunk, hanem az életminőségről kezdünk el beszélni.

És egyébként is: az internet kva jó dolog, és kész. Nem siránkozni kellene felette, hanem rendesen kellene használni.

Szokásomtól eltérően most elmentem május elsejézni, eleve azért is, mert arra jártam. Bringával lődörögtem a Városligetben és a Városháza téren. Pont belefutottam egy SZDSZ-es sajtótájékoztatóba is, ami nagyon érdekes volt. Abból állt, hogy a politikus felolvasta a politikus szöveget, ami jó sokáig tartott, közben néhány újságíró jegyzetelt, a többiek meg felvették kamerával. Aztán feltettek néhány kérdést és csókolom. Eléggé együttéreztem velük, kolbászszagban, sörözés helyett ezt kellett végighallgatni. Utána volt még egy Specko Jedno koncert, amit még megvártam, de aztán hazakerekeztem. Így is fél napig tekeregtem mindenfelé.

Közönség

A legvegyesebb! Itt tényleg minden van.

Mit kaptam ettől?

Figyeltem, ahogy a közönség reagál a Specko Jednóra. Sokan fogták a jelzést, bár a Combino c. szám alatt többen elmentek. Mindenesetre az tuti, hogy érdemes a zenekaroknak ilyen népi dzsemborikat is elvállalniuk.

A videóval kapcsolatban: most egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne egy teljesen őrült zenét válasszak aláfestésnek, ezer bocsi. Ja és a kameramozgásokért is. :)