Jó cikket találtam a miszcellániáról, mint műfajról. Amit érdemes tudni, hogy a haszontalan információkkal egyre több könyvet töltenek meg, poénból. Általában az ajándék szekcióban árulják ezeket és annyi a közös bennük, hogy igyekszenek érdekes, de az életünkkel kevés viszonyt ápoló adatokat, tényeket összegyűjteni, és esetleg valamilyen minimális kapcsolatot teremteni közöttük. Hadd tegyem ide, mit írt erről a szerző: "The facts nod at one another, and the reader gives them a nod in return." Gyönyörű. (Boston Globe)

Bollywoodban az előrejutás alapfeltétele a szereposztó dívány sűrű látogatása. Ez alól nagyon ritkán vannak kivételek, egy új filmsztár azt állítja, hogy neki például sikerült. Reméljük a legjobbakat. (Jezebel)

Egyre több leányanya számol be olyan történetekről, hogy evangélikus protestáns fundamentalista szervezetek rábeszélik őket a gyerekszülésre, aztán miután kidumálták tőlük a gyerekeket, a beígért lelki és pszichológiai segítség nemhogy elmarad, de nagyon kemény szavakkal elküldik őket. Tehát: lényegében gyereket gyártatnak maguknak. (Jezebel)

Itt meghallgathattok egy podcastot a Gömböcről. (+Plus magazine)

Megalakult az első női rockbanda Pakisztánban. (Jezebel)

Ebben a cikkben az újságíró elmondja, miért jó, hogy az emberek felháborodtak az IKEÁ-nak a Verdana betűtípusra való átállásán. Szerinte fontos, hogy ne legyünk homogenizáltak és jó, hogy az emberek tiltakoznak az ilyen változások ellen. Biztos így van. (The Guardian)

Ahogy javulnak a kutatási módszerek, egyre kevesebb bizonyíték van arra, hogy az akupunktúra valóban hatásos. Viszont a teljes cáfolat sem sikerült eddig, szóval továbbra sem tudni, hogy egyszerű placebóhatásról van-e szó a sikeres kezelések esetében. (Seed)

Egy kutatás szerint a tanárok már akkor prekoncepciókat alakítanak ki a diákjaikkal szemben, amikor azoknak még csak a nevüket olvassák. A Jack vagy a lányoknál a Courtney a biztos extrafigyelem-generátor, bár annyi a szerencséjük az így elnevezett gyerekeknek, hogy a tanárok szerint ők az osztályok legnépszerűbb diákjai általában.

Egyébként a következő nevek voltak 2008-ban a legnépszerűbbek az Egyesült Királyságban:

Lehet, hogy nem fog jólesni, amit mondok, de jóformán a csillagokat is úgy csinosítják photoshoppal, mint Britney Spearst a Shape magazin retusőrei.

Nézzük csak, hogyan történik mindez:

A teleszkópok, mint amilyen a Hubble, fekete-fehér képeket készítenek, aztán ezeket elküldik a központba. Egy-egy kép 70 MB méretű, 16.7 megapixeles. Amint megérkeztek, megnézik őket a kutatók, akkor még FITS formátumban, amit kifejezetten az asztronómusok használnak. Ezután átküldik a grafikai érzékkel megáldott kollegáknak, hogy készítsenek belőlük a köz által is emészthető képeket.

 Ez a kép például négy fotóból lett összeállítva. A feladat elég durva, mert 65 ezer szürke árnyalatból álló képet kell 256-os színes, mezei tiff vagy jpeg formátumúra butítani.

A végső kép úgy lesz színes, hogy az alapját képező egyik képet vörösre, a másikat zöldre, a harmadikat pedig kékre "festik".

Van, amikor további színeket adnak hozzá, de nem vagyok elég jó fizikából ahhoz, hogy pontosan meg tudjam mondani, hogyan.

Mindenesetre aztán megvágják, kicsit megforgatják a képeket, hogy jól nézzenek ki, mindezt photoshopban, és még mindig FITS formátumban. Aztán hajrá, lehet gyönyörködni.

És ki most a legnagyobb menő a csillagcsinosítós szakmában, na ki? Egy Zoltan Levay nevű ember. Natessék.

Egy ideje furcsa jelenséget figyeltem meg a Baross térnél (tudjátok, a körút és a Baross utca kereszteződésénél van): a Görög Grill nevű hely előtti zöld területek előtt egy ideig csak kacatok gyűltek, majd a fák tövénél teljesen be lett ültetve a föld mindenféle virággal.

Előkerült egy (hinta?)szék, aztán a "tulajdonos" is, aki szép fehér keretet is épített a mostmár három kis zöld sziget köré.

Vasárnap már azt láttam, hogy átment a Baross térre és ott kezdett el gyomlálni.

Az illető egyértelműen hajléktalan, néha látni, hogy más hajléktalanok odamennek hozzá, de egyébként többnyire egyedül van. Sok időm nem volt őt megfigyelni, de tervezem már, hogy megszólítom.

Viszont mivel kevés időm van és egyébként is félős vagyok, egy újságíró igazán odamehetne megkérdezni, milyen az élet ott a Baross utca sarkánál és hogy hogyan jött ez a virágnevelgetés. Nagyon jó fotókat is lehetne ott készíteni, aztán beadni a World Press-re.

Szóltam!

Ha lenne (lesz?) motivációs blogom, akkor néha helyet kapnának benne olyan videók, mint az alábbi. Az életünk jó, és hétköznapi pillanatai vannak benne összegyűjtve egy-egy villanás erejéig. Egy fiatal, 2007-ben végzett intermédia művész, William J. Hoffman készítette az NPR részére.

Mondhatnánk, hogy nyálas és az is, meg vannak gyenge pontjai, de néha kell az ilyen. Ha nagyon nem bírtátok, akkor ezer bocsánat. :) (via Science blogs)

Mivel az allergia miatt nem tudok aludni, minden alvással kapcsolatos információ érdekel. Most egy olyan cikkre bukkantam, ami egy új megközelítésben tárgyalja a témát. Egy kutató szerint ugyanis az alvás nemhogy védtelenné tesz minket, hanem éppen ellenkezőleg: megvéd minket a saját hülyeségünktől.

Ugyanis az állatvilágban látható példák arra engednek következtetni, hogy akkor alszunk, amikor egyébként veszélyes lenne a szabadban lófrálás. Ilyenkor szépen csendben, moccanatlanul, azaz alvással kivárunk. Ez - belegondolva az éjszakázás rizikóiba - egészen indokolható.

A kutató egyébként azt mondja még, hogy alvás közben is éberek vagyunk bizonyos értelemben, hiszen az olyan zajokra, mint mondjuk a csecsemősírás, vagy egy hirtelen puffanás, nagyon könnyen felébredünk.

Még egy dolgot emeltek ki a kutató elméletei közül: az állatok, ha dolguk van, alig alszanak. Ebből elvileg az következik, hogy ez esetleg szintén érvényes lehet ránk is, és ha nem tudunk aludni, akkor elvileg könnyen lehet, hogy inkább a dolgainkkal kellene foglalkoznunk és mondjuk megírnunk a hetek óta halogatott esszét, meg ilyeneket.

Ez nekem elég meredeknek tűnik, mert szerintem teljesen lemerülve, épp csak alapszinten aktív aggyal nem lehet érdemi munkát végezni, az erőltetésből meg csak idegeskedés és egy újabb elrontott nap lesz.

Ha már az alvásnál tartunk, szerintem mondjuk el egymásnak, kinek hogyan megy. Szavazás!

A Tumblr-es aktivitásomat követők számára nem lesz új az információ, de szeretném megörökíteni, vagy inkább kitartani a pillanatot: egy korábbi ötletem, a prezioki életre kelt az USÁ-ban, aminek nagyon-nagyon örülök.

Természetesen közöm nincs hozzá, egyszerűen csak jó látni, ha beigazolódik egy ötletről, hogy jó és működőképes.

Itt láthattok egy példát. Ahogy a videóból is lejön, nagyon népszerű az esemény. Az amerikaiak egymástól független, kevés értelmet hordozó slide-okat pakolnak egymás mögé, én inkább egymásra épülő részletekre gondoltam, de ezt is érdemes lenne kipróbálni.

Egyszer már elkezdtem csinálni ilyen prezit, de kellő motiváció és energia hiányában elhalasztottam. Mindenesetre lehet, hogy rendezek ilyen házbulikat, mert most kedvet kaptam hozzá.