Nagyon sokáig egyáltalán nem voltak problémáim az e-mail kezeléssel, legyen szó magán- vagy munkahelyi levelekről. Ez azonban egyik napról a másikra megváltozott, és ahhoz képest gyakran előfordul a korábban elképzelhetetlen: nem válaszolok levelekre!

Tudom, hogy egészen egyszerű lenne olvasatlanul hagyni azt, amivel még dolgom van, de akkor meg az zavar, hogy ott éktelenkedik a képernyőmön. Ezért kéne egy "remind me later" vagy "send it again" funkció, hogy újra megkapjam egy olyan időszakban, amikor még alkalmas. (Vagy erre valók az I'm your Sandy meg ilyen típusú titkárnős site-ok?)

Ehhez hasonló, és érthetetlen módon nem beépített funkció a Facebooknál az eventre emlékeztető e-mail, mert bár szívesen megmutatom mindenkinek, hova megyek, de nem lenne rossz, ha én is tudnám, ha már aktuálissá vált. Már több programról lecsúsztam emiatt.

Persze lehet, hogy egyedül vagyok ezekkel a nyűgökkel. Ha ez így van, mondjatok nekem légyszi tippeket, ha van valami a tarsolyotokban.

Egy korábbi miszcellániában már felmerült hasonló téma, de egy új kutatás is azt igazolja, hogy gyakran jobb, ha nem lobogtatod a pénzedet, ha rá akarsz venni valakit arra, hogy hallgasson rád.

Különösen igaz ez az ügyfélkapcsolatokra. Egy közgazdasági egyetem megvizsgálta egy olyan cég működését, amely tízezer tranzakciót bonyolít le az Ebay-en havonta. Ekkora volumen mellett mindenképp becsúszik némi elégedetlenkedés, és pontosan ez érdekelte a kutatókat. A kísérlet keretein belül a panaszkodók egy részének pénzt ajánlottak, míg a másik részüktől egyszerűen bocsánatot kértek.

Az előbbi esetben 23 százalék vonta vissza a negatív kommentet, míg az utóbbi esetében ez az arány már 45 százalék volt, ami elég világosan mutatja, melyik a jobb megoldás.

Ha ugyanis pénzt ajánlasz fel, akkor a vevő úgy érzi, hogy meg akarod vásárolni, másrészt ha ezen nem is sértődik meg, még mindig azt gondolhatja, hogy akkor már adhatnál neki többet is.

Reméljük, ez a kutatás eljut az Apple-höz is, és a jövőben majd jobban kezeli az iPhone-robbanásos eseteket.

Tegnap találtam a Swissmissen ezt a vicces site-ot, ami arra az egyszerű elgondolásra épül, hogy irtózatosan fittek lennénk, ha minden egyes alkalommal, amikor új tabet nyitunk egy közösségi site-nak, sportolnánk egyet.

Itt lehet megnézni, melyik site milyen mozgásnemet kíván meg, ha komolyan veszed. Látható, hogy nekem például irtó izmos lenne a karom a Tumblr és a Twitter miatt, és acélhasam lenne a GReadertől. A derekam mondjuk nem lenne annyira vékony, mert soha nem használom a Digget, meg igazából a Flickr sem fogyasztana rajtam túl sokat. 

Ti hogyan alakulnátok, ha szigorúan követnétek az utasításokat?

Az USÁ-ban nagy divatja van a fémdetektorozásnak, mint ahogyan minden hasonló TV Shopos sztorinak. Az viszont furcsa, hogy erre akár még a Slate újságírója, egy nő (!) is rá tudott kattanni.

Ő volt az.

Az egész úgy kezdődött, hogy a hétéves kislányuk egy reklám hatására fémdetektort kért szülinapjára, a szülők pedig megörültek, hogy ilyen eredeti ötletekkel jön elő a gyerek, úgyhogy rögtön keresgélni is kezdtek.

A nagy adásvétel előtt még kikérdezték az eladót, aki mondta nekik, hogy a gyerek nagyon meg fogja unni, szóval arra ne számítsanak, hogy játszani fog vele. Azt is elmondta nekik, hogy ő maga még semmit nem talált. Ez azonban nem tántorította el az odaadó szülőket, úgyhogy a vásárlás mellett döntöttek.

Az eladónak igaza lett: a gyerek elég hamar inkább a játszótér felé vette volna az irányt. Történetünk hőse, az anyuka viszont mindenképp szeretett volna találni valamit, mert elvileg régi polgárháborús területen laktak és nagyon reménykedett abban, hogy lesz zsákmány.

Nos, nem lett, emiatt viszont teljesen bepörgött a nő, és a legfurább szituációkban is elővette a gépet, őrületbe kergetve ezzel a férjét és a lányát. Muszáj volt megoldást találni a helyzetre, és szerencsére sikerült is. Elmentek a sógornőjéhez, aki elvileg egy egykori kalóz birtokán lakott. Nagy nehezen, némi segítséggel találtak is pár üveget és porcelánt, úgyhogy végre mindenki felsóhajthatott, és kidobhatták a cuccot a francba, aminek a lányuk örült a legjobban.

Nehéz, de azért el lehet képzelni, hogy egy középosztálybeli amerikai egy ennyire ciki dologra rá tud kattanni. Szerintem én is simán áldozatul estem volna, pontosan ezért tartózkodom a legtöbb addiktív dologtól - az internet esetében mondjuk nem jártam sikerrel. :)

És ti hogy álltok az addikciókkal? Szavazás!