Úgy látszik, vasárnapra a divattémák maradnak.

Eltávolították Wim Delvoye Louis Vuitton-mintás malacait a Shanghai Art Fairről, mert az állatvédők tiltakoztak. Tudjátok, ez az a pasi, aki nyáron a Dorottya Galériában állította ki többek között a kloákát. (NY)

Készült egy könyv a szír fehérneműk titkos életéről. A fő konzekvencia, hogy minél vallásosabb a terület, annál merészebb a fehérnemű. (Jezebel)

Obamának nem tetszik a bő, lötyögős farmer, amiből kilátszik az alsógatya. És az indoklásba belefoglalta az összes kampányüzenetét. Érdemes elolvasni. Az RSS-feedemben a cikk alatt egyébként egy Levi’s reklám figyelt. (NY)

A divattervezők alig várják, hogy öltöztethessék az új elnököt, mert szexi. Egyet kell értenem. (NY)

A választások előtt több ruhaüzlet is Obamát tette ki a kirakatba. Azért ez elég erős, nem? El tudtok képzelni mondjuk egy Katti Zoób üzletet mittomén Gyurcsány-matricával? (NY)

Irtó jó divatsorozat divattervezőknek öltözött modellel. (Fashion Week Daily)

Végre valaki kortárs origamit talált ki. (Fashionista)

Hatalmas csalódást fogok okozni: a címlaplányoknál ugye mindig odaírják a női magazinok, hogy mivel sminkelték ki őket. Na, az kamu. Tudom, tudom. Ne nekem köszönd. :) (NY)

+1, és nem divat: a választási estén Oprah nekidőlt egy nagy, fehér embernek és pityergett meg pihent ott a hátán. Aztán mindenki próbálta kitalálni, hogy ugyan ki volt az, még Oprah maga is. Mindenesetre a műsorban megköszönte Ember Úrnak (Mr. Man), hogy támogatta. A pasi aztán jelentkezett, úgyhogy vendég is lesz, merthogy kiderült, hogy résztvett az Obama-kampányban. (Jezebel)

Hát nem cuki?

...Bár most hogy jobban meggondolom, lehet, hogy a Napló az a felfele irány? Mindenesetre a Pál Palcsó Tamás barátja által okozott balesetről írt cikkre szerintem nemhogy Azurák Csaba, de még Verebes István is büszke lenne.

Nemcsak a demagóg felvetés, hogy ha valaki buliból hazafelé felcsavarodik egy fára, akkor fizesse ki a károkat ő maga, hanem a cikkben elhelyezett szavazásban a kérdésfeltevés is páratlan. Abszolút sikeresen teljesíti a "hogyan tegyünk fel olyan kérdést, amire az olvasók úgy válaszolnak, ahogyan mi szeretnénk" típusú Naplós, illetve Fókuszos tempót:

Ki fizesse a részeg sofőrök okozta a károkat?

• 379
  Az állam
• 7245
  A vétkes
• 1420
  Frei Tamás
• 2159
  Delhusa Gjon
• 124
  Nem tudom

Coool. És ezt ez a rengeteg ember megkajálta.

Nem vagyok szociológus és nem ilyen kérdésekkel kelek/fekszem, de azért mégis furcsának találom, hogy egy felnőtt, elvileg intelligens ember komolyan képes ilyen feltevést hangoztatni.

Mert gondoljunk csak egy kicsit bele: részegen/becsípve esek egy hatalmasat - akkor fizessem ki én a mentőket, meg a gipszet, meg a mindent? Minek buliztam annyit, mi? Ennyi erővel az összes alkoholista Kovács Pista élete végéig fizethetné a cehhet a különböző ön- és közrombolásai után. Vagy vegyünk egy alkoholmentes példát: ha valaki azért okoz balesetet, mert vezetés helyett SMS-t ír, akkor fizessen, ha meg gyakorlatlan vagy csak simán figyelmetlen, akkor meg ne?

És egyáltalán, akkor minek fizetjük a tb-t, meg azt a sok adót? Merthogy - hahó, cikkíró! - az tudomásom szerint úgy megy, hogy mindenki bedobja a közösbe, ami van, hogy ha bárkinek gondja akad, vagy a közösségnek szüksége lenne valamire, akkor legyen miből finanszírozni. Tudod: egyszer én fizetem a te tüdőgyulladásodat, máskor meg te az enyémet. Sőt, lehet hogy én egyszerű kis náthákkal elvagyok egész életemben, neked meg rondábbnál rondább nyavalyáid vannak és sorra járod az orvosokat és irtó drága kezeléseket veszel igénybe. És én egy szót sem szólok, pedig elképzelhető, hogy azért alakult ki a betegséged, mert szétittad a májad. Vagy a te mintádra álljak oda transzparenssel a kórházak elé, hogy az alkoholistákat meg az iszákosokat ne gyógyítsák ingyen? A hülyéget nem lehet megsarcolni, ez van! Mindenkinek joga van hozzá.

Tudom, hogy nem is kellene egy ekkora sületlenségen ennyit lovagolni, de mégis érdekelne, hogyan válaszolna a cikk írója, vagy mit szólna, ha belőle akarnák kipréselni egy hasonló projekt árát. A több mint hétezer "jól" szavazóról most nem is beszélve.

Az pedig, hogy egy ismert ember nyomorán taposva történik mindez, hát kritikán aluli, hogy ilyen enyhén fejezzem ki magam.

Az elnökválasztásnál jobb időpontot aligha lehetett volna találni a különböző technológiák és kütyük bemutatására, a CNN élt is a lehetőséggel.

Ott voltak az extra 3D-k, meg a hologramos bejelentkezés... Ugyan többek között a comment:com is megírta, hogy nem minden úgy volt, ahogy azt ott előadták, de azért vicces volt a poén Leia hercegnővel, meg egyébként is.

Érdemes megnézni. Mégiscsak kényelmesebb így, mint amilyen nekem volt hajnalban. Nem vagyok normális, tényleg. 

Aztán amitől az embereknek leesett az álla: egy a Microsoft Surface-hez hasonló "varázsfal", amit egy Jeff Han nevű pasas fejlesztett ki. A házibuliban, ahol voltam, többször is lelkendeztek az egyébként egyáltalán nem technofetisiszta, illetve -szexuális vendégek. Tényleg nagyon klassz volt.

De azért ami a legjobban tetszett (igaz, nem a CNN-en volt :))

(Forrás: Index)

Úúúúúúúúúúúúú!

Ha most csak a cím miatt kattintottál, akkor te is olyan vagy, mint az Alexandra Pódium közönségének döntő része. A pasi ugyanis megtöltötte a helyet, pedig a téma azért nem volt annyira érdekes. Én még arra is tippeltem, hogy a pénteki nap okozta forgalomnövekedésbe sikerült belecsöppennem (október 31-én történt a dolog), de megkérdeztem egy kedves hölgyet (én!), és ő felvilágosított.

Azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy milyen nap van, mert ha egy ismert személyiség az interjúvoló vagy az interjúalany, sőt ha mindketten azok, akkor mindig sokan jönnek el. Ha már komplexebb a téma, akkor kevésbé sikeres a dolog, ez azonban ritkább.

A beszélgetés alapvetően arról szólt, hogy a Nemzeti Színház és a Szépművészeti közös projektbe kezdett, aminek az egyik eleme lesz, hogy ókori műtárgyak is láthatók lesznek egy új darab, az Oresztész díszletei között, meg a főpróba a Múzeumban lesz és a Westendben is látható lesz majd néhány kiállítási tárgy másolata. Whatever. Bevallom, ez a része annyira nem érdekelt, de amikor arról volt szó, hogy Alföldi Róbert már kortárs művészektől is vásárol, és hogy miért, az tetszett. Teljesen rendben van a csávó, és örömmel láttam, hogy kedveli a közönség.

Mondjuk az látszott, hogy színházba járók ültek a teremben, mert mindig akkor nevettek, amikor kellett. Nem az volt, hogy egy-egy kisebb moraj, egyfajta hangos mosoly vonult volna végig a termen, hanem tényleg nevettek. Néha még lehetett is volna rá okuk, de azért szerintem nem igazán volt indokolt.

A közönség
Ahogy vártam, elsősorban idősebb, sőt nyugdíjas korosztály. Többségükben rendezett anyagi körülmények közül jöttek, de lehetett látni ágrólszakadtabb embereket is. Viszonylag sok fiatal is volt. Külön klassz volt még a mellettem ülő nagyon-nagyon szimpatikus hölgy.

Helyi adottságok
Szardínia feeling. A végére már eléggé nyomasztott és el is pilledtem.
Semmit nem láttam. De legalább hallottam.

Mit kaptam ettől
Megismertem egy szempontot, hogy miért lehet jó kortárs műalkotásokat aggatni a falra. Alföldi Róbert esetében ez például azért van, mert ő szereti azt látni, mi van ma a világban, miben élünk. Ez nem feltétlenül kellemes, de ő pontosan arra használja ezeket az alkotásokat, hogy szembenézzen a valósággal. Stb. Meg azt kaptam még az élménytől, hogy tényleg rengeteg ember között, egy levegőtlen helyiségben, egy számomra már idegen szituációban végig kitartottam. :)

Érdemes ilyen helyekre járni?

Sssimmmán.

Reklámportások, szevasztok! Először nem értettem, miért kapom a linket, aztán egyszercsak szembesültem magammal.

Mindennek ellenére :) ez egy tökjó site, és ha valaki új RSS-forrásokat keres, tele van már a Toolbarja feedekkel, lusta rendezgetni a Netvibes-t, vagy pont hogy azt sem tudja, mi az RSS, akkor érdemes beállítani a Reklámportát nyitóoldalnak. Meg korrektül néz ki, ami még mindig eredménynek számít.

Tetszik, hogy beindult a Neo és elkezdte egy helyre gyűjteni a magyar kommunikációs szakma tudásbázisát. A Médiapédia volt az első, aztán azon belül nemrég a wikis próbálkozás jelent meg és most ez a kezdőoldal a legfrissebb. Rendben van. Csak így tovább!

A következő feladat előtt pihenésképpen nézzétek meg ezt az üdvözlővideót.

Amikor megláttam a TV-ben, hogy a Kiskegyed címlaptémája a hitelválság hatása a magyar celebek életére, hát nem hittem a szememnek egyrészt, és rögtön felírtam magamnak, hogy “Kiskegyedet venni!” másrészt. Még jó. Megvesztem a kíváncsiságtól, hogy minden magazinok Marikája hogyan oldja meg a feladatot.

Ha azt nézzük, teljesen közszolgálati húzás, hogy foglalkoznak a témával és az is egész jó, hogy a hazai ismert embereken keresztül megmutatják, hogy most nem csak az egyszeri olvasó szív, hanem mindenki. Ez azért bár sovány, de vigasz.

Körülbelül ennyiben ki is merül a dolog pozitívum tekintetében, mert arról viszont egy szó sem esik, hogy mégis mi ez az egész, és hogy pontosan mi is történt két hete, amire a lead alapján már a Kiskegyed szerkesztősége is felkapta a fejét. Mert azért már kicsit régebb óta tudjuk, hogy válság van.

Simán meg tudták volna oldani, hogy egy kis egy- vagy féloldalas ábrán vagy keretesben mellékeljenek egy rövid összefoglalást. Így viszont annyi fog megmaradni az egészből, hogy „Láttad a Pálffyt a Kiskegyedben? Jön a gázáremelés!”

Mondhatjuk, hogy ne várjunk el túl sokat, de ha már valami újra, a szokásosnál többre vállalkoznak, akkor tolják meg a témát rendesen, nem?