Az eheti hírek kivételesen a kultúra témaköréből kerülnek ki.


A sajnálatos pénzügyi események a műtárgyak piacát sem kímélik: a Christie's előző heti árverésén például az áruba bocsátott alkotásoknak csak a 60 százalékát tudták eladni, ráadásul többségében a becsült érték alatt, átlagban 30 százalékkal. Ennek hatására várhatóan kisebb aukciókat fognak tartani (még jó, a végén még kiárusítanák a világ műkincseit potom pénzért). Ez az időszak egész jól jöhet sokaknak, hiszen sok alkotáshoz olcsóbban juthatnak hozzá, de azért inkább azokra lehet majd vevőként számítani, akik szerelemből, és nem a befektetés kedvéért vásárolnak. Na jó, azért eléggé bíznak az orosz újgazdagokban is. (Telegraph)

Egyébként sem rohannak az emberek komolyabb filmeket nézni, de a már említett pénzügyi események miatt aztán még kevésbé. Így történhetett meg, hogy beszélő csivavák és középiskolásokról szóló limonádé vezette hetekig a nézettségi listát. És ez így lesz még jó sokáig. (Yahoo News)

Pénteken debütált Bollywoodban az első olyan mainstream film, amiben a két férfi főszereplő meleg. Illetve csak azért melegek a sztori szerint, hogy közelebb kerüljenek a Nőhöz. Ez azért nagy szám még így is, mert Indiában egy ősrégi törvény miatt még mindig illegális a ház falain belül is az azonos neműek közötti szexuális aktus, akár tíz évvel is sújtható. Persze sokan visszautasították a szerepajánlatokat, de így is a legnagyobb sztárok közé tartozó színészek mondtak igent. (LA Times)

Rushdie a vallásról. Korrekt. (Times)

A brit költőknek is nehéz. Ráadásul úgy viselkednek, mintha még mindig a romantika idejét élnénk. Ezért aztán rettegnek a webkettőtől, ahelyett, hogy használnák. (Guardian Blog)

Egy brit, graffiti irányából érkező befutott képzőművész egymillió font értékben dobálta szét pénteken a munkáit Londonban. A segítői a külsőbb kerületekből indultak befelé és nemcsak népszerű, hanem elhagyatottabb területeken is otthagytak egy-egy képet. A pasi azt mondta, hogy semmi különösebb utalást nem akart ezzel tenni például a jelenlegi gazdasági helyzetre, hanem egyszerűen szeretett volna visszatérni oda, ahonnan elindult, hiszen a street art az ingyenes és szeretné, ha bárki láthatná a munkáit. (Independent)

+ egy egetrengető divathír: szombaton a Megasztárban Eszenyi Enikő egy Je Suis Belle ruhában volt. Már amennyire én láttam. A flitterekre ugyanis nem emlékeztem.

Kétpupú teve lettem, úgyhogy szabad a pálya: ha tetszik a blogom, ha nagyon fontos ügyet képviselsz, ha el akarsz mondani valamit reklámformátumban, vagy úgy gondolod, hogy egy-két kattintással több sosem árt, akkor már most kezdj el barkácsolni és küldd el nekem a banneredet.

Hogy kikerüljön, csak annak kell teljesülnie, hogy normálisan nézzen ki, és olyan intézményt/ügyet/eseményt/minimárkát/embert képviseljen, amivel tudok azonosulni.

A könnyebbség kedvéért itt a címem: trillian@live.com

Nullabüdzsések számára tökingyenes, legalábbis remélem, hogy ezt lehetővé teszi a rendszer. Használjatok ki.

Persze ne legyünk teljesen pesszimisták: a for-profit szférából érkező érdeklődőknek annyit tudok előzetesen elmondani, hogy a feltételezhető olvasókról, egyebekről levélben bármikor. Egyébként pedig tök gyors és hatékony vagyok. :D

+ Felhívás:

Egyébként ha már itt tartunk, kellene indítani egy banner art versenyt. Ha jófej marketinges, cégvezető vagy menő reklámos vagy, dobj be valamit a közösbe és ha  kellően ösztönző nyeremények jönnek össze, istenbizony megszervezem.

Hadd jöjjön el a parlagon heverő art directorok és a sufni-flashbűvészek ideje!

Hát tegnap kicsit megszívtam a városhasználati projektemmel. Már nagyon régen kinéztem magamnak a következő eseményt:

Ezt az Exitről szedtem le. Helyismerettel rendelkező játékosok biztosan rögtön kiszúrják a hibát, nekem sajnos el kellett mennem a jelzett címre ahhoz, hogy megtudjam, mi a gond. A San Marco utca és a Csillagkapu az két teljesen különböző dolog.

Szóval nem jött össze, bár legalább láttam az Óbudai Művelődési Központ épületét. Elég furán néz ki. Egy emelet, majdnem négyzet alap. És tele volt emberekkel! Egy kis ízelítő amolyan Andreas Fogarasi módra:

(Egyébként én muszájból vagyok a Vimeón, de nem is fogok tartósan visszamenni a Youtube-ra. Szerintem sokkal rondábbra butítja a videókat.)

Még régen, amikor munkát kerestem, gyakran ütköztem abba a problémába, hogy a különböző kommunikációs ügynökségek a leglehetetlenebb és legnehezebben megközelíthető budai helyszíneken tanyáznak. Eleinte még próbálkoztam, konkrétan két ilyen furcsa növénynevű, kanyargós és lejtős utcába mentem el, de igazából már az úton odafelé is tudtam, hogy ha utánam dobnák az állást, akkor sem fogadnám el.

Mert mégis, miért olyan jó, ha télen életveszélyes és lényegében lehetetlen bejárni dolgozni? Meg ha halálosan kialvatlan a munkaerő? Miért olyan nagy szám, ha közepesen jó állapotú villában vagy társasházban kell megpróbálni professzionális munkahelyi környezetet teremteni?

Többeket is megkérdeztem, és az az érv lehetett volna valamennyire érthető, hogy Buda az egy reprezentatív környezet. Aha. De ha általában az ügynökségi munkatárs megy az ügyfélhez, akkor miért is számít? Előny lehet még, hogy van némi zöld. Tényleg vicces kiállni a teraszra egy kávé mellett, de talán nem ez az elsődleges. Lehet még az érveken gondolkozni, de valószínűleg egyik sem lenne meggyőző. Ezt én most így előre megmondom. :)

Szerintem sokat elmond egy cégről, hogy mennyire érdekli, hogyan és mennyi idő alatt tudják megközelíteni a munkahelyüket az alkalmazottak. 

Nekem eddig szerencsém volt, mert az eddigi munkahelyeim BKV-val simán megközelíthetőek voltak viszonylag rövid idő alatt. De azért ha megnézzük, még nagyon sok ügynökség van, ami a Greytől eltérően még mindig csak a főnök terepjárójára van optimalizálva. Erről szerintem le kellene állni.
 

Nem mintha sokat adnék a Gáspár-vonatkozású sajtóközlemények hitelességére, de ha igaz, amit ebben a cikkben írnak, akkor az hihetetlen coolság.

Gáspár Győző Győzike felesége, Bea ugyanis elvileg tánciskolát nyit, ahol a helyiek ingyen tanulhatnak. Pluszban roma táncok is benne lesznek a kínálatban, ami abszolút növeli a szuperságfaktort.

Nem tudom, kinek volt az ötlete, és hogy tényleg megvalósul-e, mindenesetre én nagyon örülök neki. Főleg annak fényében, hogy annyira kevesen tesznek bármit is a saját közösségükért. Több olyan pénzes harmincast ismerek például, aki ugyan halál pc-nek, meg undergroundnak képzeli magát, ennenmagán kívül azonban senkinek az érdekeit nem nézi. Pedig pont tőlük várná az ember, hogy valami hasznosba kezdenek. De persze ez csak az én tapasztalatom.

Mindenesetre hajrá! Éljen a PSR!

És ha már itt tartunk, szavazzunk:

Itt most elsősorban az Exit magazinra gondolok, mert mindig azt olvasom és online is mindig azt használom. És egyébként is ők voltak olyan rendesek és leleményesek, hogy külön kigyűjtötték az ingyenes programokat, hogy ne kelljen annyit keresni. Így aztán sokkal könnyebben megtalálom a soron következő célpontokat a városhasználati projekthez.

A gond viszont az, hogy az oldal azért elég nehezen használható. Arra jó, hogy ha mondjuk felhív az egyik barátom, hogy kéne valamit mozizni este hétkor, akkor gyorsan kikeresem és megvan, azonban ha előre akarok tervezni és bizonytalan vagyok, már sokkal nehezebb a helyzet, mert technikailag semmi nem könnyíti meg a dolgomat. A site egyszerűen csak információs katalógusként működik, saját kis papírfecnik vagy jegyzetfüzetek kiegészítéseként.

Ennél viszont sokkal többre lenne már szükség. Mert mi történik az információkkal, amiket kidob a rendszer? Abszolút semmi. Nincs lehetőségem arra, hogy elraktározzam magamnak, hogy esetleg fontossági sorrendet állítsak fel, vagy hogy értesítést kérjek. Térkép funkció? Ugyan már. A maximális segítség a kikeresett program szervezőjének a linkje, aztán csókolom. Hát akárhogy is nézem, ez nem túl sok.

A Port.hu már próbálkozott ilyesmivel, én nagy örömmel regisztráltam is, de teljesen használhatatlan az egész. A többieknél sem látok semmilyen ezirányú fejlesztést.

Ebben a helyzetben mit lehet tenni? Sorra nyílnak a fülek a browserben, a végére teljes az összezavarodás, és mit csinál a user? Egyenként kimásolja az egészet egy word-be. Nagyon rossz esetben még ki is nyomtatja, ha átláthatatlanul izgi hetet talált. Hát elegáns, mondhatom.

Alapvető lenne szerintem egy regisztrációhoz kötött rendszer, ahol a delikvens saját kis programlistákat tudna összeállítani, és ha szeretné, akkor értesítést is kaphatna. Plusz amiket fentebb említettem. Share vagy szavazás funkcióról már nem is merek álmodni, pedig arra is szükségem lett volna már, mert már több barátom is ráizgult a város ingyenes használatára.

A lehetőség tehát adott a többiek lekörözésére. A Sanoma erre simán ráállhatna, hogy lenullázzon mindenkit, illetve a többiek ezen keresztül próbálhatnák ledolgozni a hátrányukat.