Csak hogy itt is meglegyen, szeretném dokumentálni a felvetésemet, miszerint kellene "like" gomb a Blog.hu-ra is.

Viszont annyira nem tudtam belendülni, hogy a Facebookon csoportot alakítsak az ügynek, mert blumi rögtön reagált a Tumblin, ráadásul lényegében pozitívan.

Mondta ugyanis, hogy a szándék meglenne.

Szerintetek is jót tenne a Blog.hu-nak a lájkolászás? (via kadarviktortapsihapsi)

(Egyébként asszem ez a legbenfennteskedőbb posztom ever, bocsánat.)

A Social Media Today tette be egy bejegyzés linkjét, ahol sorra veszik, általában miért nem adakoznak az emberek non-profit szervezeteknek. Az okok (egy-egy példával):

- Nincs beazonosítható "áldozat".

- Túl nagy a földrajzi távolság.

- Nem látható, hogy valóban számítani fog a segítség. (Ha összejön a lélegeztetőgép, azzal x számú gyerek életét menthetjük meg)

- Elmosódik a felelősség, nem érzékelhető az adakozó számára a helye a sztoriban. (Lélegeztetőgépes esetben: megmenthet x gyereket)

- Nem látható, hogy mások is segítenek, és mindenki kiveszi a részét az ügyből. (Eddig ennyien és ennyien adakoztak)

- A pénzcentrikusság. Nem a szükséges összeget, hanem magát az ügyet kell hangsúlyozni. (Egy lélegeztetőgép kell)

Ti miért nem adakoztok? Én az egyszerűséget szoktam hiányolni. Ha például lehetne Paypallel fizetni, ahogyan a Csoma szobájánál, simán, rendszeresen adakoznék.

Egyébként pedig az időmet adnám, csak az a baj, hogy elért engem is a tipikus civil betegség, és kitaláltam egy saját ügyet, amit más szervezetekkel eddig még nem tudtam megvalósítani. Addig marad a Bloggerunió. :)

A New Scientist alapvetően populártudományos lap, igyekszem nem olvasni, de tetszik, hogy az egyik cikkükben nem információs túlterhelésről, hanem a rajtunk eluralkodó technológiáról írtak. Tegyük félre, hogy valójában az internetezési kényszerről van szó itt is, és nézzük meg, milyen tanácsaik vannak azok számára, akiknek problémát jelent az állandó netezés.

A cikk szerzője szerint három (+1) dolog szükséges a felülkerekedéshez:

1. autonómia: amit csinálsz a neten, igazi döntés nyomán történjen, tudatosan.

2. kompetencia: vagyis az az érzés, hogy hatékony vagy, és tényleg történik is valami lényeges. Erre kell törekedni.

3. kapcsolódás: azaz kapcsolatok másokkal a neten. Igyekezzünk elmélyíteni őket, de ne gondoljuk, hogy fontosabbak, mint az offline kapcsolatok.

4. kritikai gondolkodás: ez hülyeség. :DD ez egyébként is kell, nemcsak a netezéshez.

Ezeket lehet tehát az internet eluralkodásával szemben, számítógéphasználat közben használni, de szerintem inkább a való életre alkalmazhatók jól. Éljünk tudatosabban, hatékonyabban, mélyítsük el baráti és más, személyes jellegű kapcsolatainkat, ... ennyi.

Én alapvetően azt próbálom elérni mostanában, hogy tegyek valamit a két szép kezemmel, azaz végezzek valamilyen tevékenységet, aminek aztán van eredménye. Ez lehet főzés (na azért annyira nem esek túlzásba), míves igénységű takarítás (ezt sem túlzom el azért), még több testedzés, alkalmi barkácsolás, stb.

Triviális, mégis nehéz megtenni. Viszont utána tényleg jobban esik még az internetezés is.

Ti mivel próbálkoztok?

Mi más kellene újév előtt, mint egy fogadalomgenerátor, hiszen már annyi mindent másképp szeretnénk csinálni, hogy képtelenség kiválasztani, mit is kellene konkrétan megvalósítanunk. Erre lesz jó ez a site, de persze használhatjuk saját magunk megmosolyogtatására is.

Ez a site nem webkettes, nem tudod ide-oda taszigálni az eredményeket, csak a pillanatnak szól - de ez is a varázsa. Én például a képen látható fogadalmat szeretném megtartani. Fogadkozzatok ti is!

Most először nézzünk vissza az elmúlt évre. Úgy döntöttem, kiemelek pár posztot, amik valamiért fontosak voltak nekem vagy nektek. Lássuk hát:

1. Feltettem a kérdést nektek, hogy milyen vállalkozásba kezdenétek, ha lehetőségetek adódna rá. Meglepő és megnyugtató módon azt csinálnátok, amit most, csak függetlenként. (Te mihez kezdenél?)

2. Mindenkit buzdítottam a donaldkacsázásra nyáron. A nyavajgókat azóta is csókoltatom. (Élvezd a meleget!)

3. Összegyűjtöttem az addigra kábé hatvanra duzzadt blogszavazás fontosabb eredményeit, egyfajta profilt alkotva rólatok. Bevallom, nagyon élveztem a megírását, pedig sok munka volt vele. (Ilyenek vagytok ti)

4. Ebben az évben kevesebb ötletem volt, de az egyik kedvencem ez idő alatt született: Hogyan valljunk szerelmet geek módra? A Wikipédián. Többen is leszidtak (gondolom Wikipédia-szerkesztők), de nekem még mindig tetszik. (Ötlet szerelmi vallomáshoz)

5. Egy nagyon hosszú bejegyzésben összehasonlítottam az akkor ráncfelvarrt Pesti Estet az Exittel. Készítettem hozzá egy 57 másodperces, kőkemény videót. (A megújult Pesti Est)

6. Lefordítottam egy túlélésitipp-listát a képzőművészeti szcéna számára. Eléggé tetszett nektek. (Tíz túlélési tipp a művészeti szcéna számára)

7. Az újinfluenza kitörésekor írtam egy bejegyzést a helyes kézmosásról. Mindig hasznos és fontos. (Mosom kezeimet)

8. Rendszeresen megjelent a legolvasottabb posztok között a Bánó András frizuráját részletező, gondolom a Google-nek köszönhetően. Mostanában szerencsére kevésbé törődnek az emberek a hajukkal, mert nem jönnek emiatt ide. (Frizurák)

9. Felfedeztem Clay Shirky-t, egy klassz médiaelméleti professzort. Nagyon tetszett nektek mindkét bejegyzés, legalábbis kiemelkedő volt az olvasottságuk. (A brilliáns csávó megmondja 1, 2.)

10. A videók közül többnek volt a szokásosnál nagyobb a nézettsége, de amit teljesen különböző emberek egyaránt szerettek, az a Margit-hídon való áthaladás volt. (A Margit híd második fele)

Nagyon köszönöm, hogy olvastok, tegyetek így jövőre is! 

Imádkozni azokért, akik megbántottak bennünket, egyáltalán nem keresztély álhülyeség, mert tényleg működik. Legalábbis a kutatók szerint. (Miller McCune)

Már hatodik éve rendeznek meg egy fesztivált, ahol egyperces színdarabokat adnak elő a társulatok. Biztosan nagyon élvezik. Főleg a nézők. (The Guardian)

Klassz publit találtam arról, mennyire destruktív tud lenni az öko-fighterek (h)arcoskodása. Elárasztják a közbeszédet olyasmikkel, hogy az emberiség csak egy kelés a Föld orcáján, meg hogy ha kevesebb a kibocsátó (azaz ember), kevesebb a széndioxid-kibocsátás, és lényegében olyan sötéten festik le a jövőt, hogy annak már bénító hatása van. Szóval destruktív. Emlékszem, én is mennyire kétségbe voltam esve a környezetszennyezés miatt gyerekkoromban. Tiszta horror volt már akkor is az állandó pusztulásról hallani. (Slate)

Itt az év legjobbnak ítélt képregény-kockáit nézhetitek meg. (Slate)

Ha klassz nyilakra lenne szükségetek valamilyen grafikához, ingyen letölthetitek innen. Nagyon nehéz jó nyilat találni, rajzolni sem túl könnyű, úgyhogy örülni fogtok neki. (Swissmiss)

A Guardian összegyűjtötte azt a tíz filmet az utóbbi évtizedből, melyek valamiért nem nyerték el a kellő elismerést. Szerepel rajta az Inland Empire (aminek a vége főcímét a Nina Simone dallal a Slate az egyik legfontosabb kulturális pillanatnak ítélte egy cikkében), és a Dalok a második emeletről. Az elsőt nem szeretem a vége főcímet leszámítva, de a másodikat én nagyon bírtam. A többi filmet asszem nem ismerem. :) (The Guardian)

A Slate elég részletesen körüljárja, miért olyan nehéz elviselni a testvéreinket. Hogy ne csak az árnyoldalait lássuk, az előnyeit is felsorolja a dolognak. Ilyen előny, hogy ha például valaki kisebb testvérként nő fel, nagyon hamar megtanulja, hogyan álljon ki magáért, és természetesen az empatikus készség is jobban fejlődik. A testvéri kapcsolatok egyébként időskorban a legerősebbek, gondolom, akkora már lenyugszanak a kedélyek. (Slate)

Okos kutatók rájöttek, hogy a tinédzserek attól még nem feslettek, hogy szexuális életet élnek, még akkor sem, ha ezt laza formában, azaz nem állandó kapcsolatokon belül teszik. Gratula! (Jezebel)

Előző héten a Stúdió Galériában nyílt egy nemzetközi kiállítás cseh, szlovák és magyar résztvevőkkel. Meglepően jó volt az anyag, legalábbis ott és akkor nagyon jólesett, amit láttam. És mégiscsak ritka, hogy egynél több munkával tudok azonosulni, kivéve persze, ha a Műcsarnokról van szó (nagy számok törvénye).

Leginkább a varrt képek tetszettek, amik tipikusan a "szeretném megcsinálni, de nem tudom rászánni magam, mert rengeteg munka" kategóriába tartoznak. A végeredmény is mutatja, hogy érdemes belefogni. Jók voltak a golyóstoll-rajzok is, meg az arcnélküli portrék.

Nézzétek meg ti is:

Egy ember egy éve eldöntötte, hogy elolvas hetente egy könyvet. Ennek két oka volt: egyrészt karácsonyra a felesége megvette neki az összes könyvet, ami az Amazonon a kosarában volt - máris 25-re rúgott a penzum -, másrészt pedig olvasott egy cikket, ahol Bush arról vitatkozott egy riporterrel, hogy ki olvasott több könyvet. Bush 26-tal lemaradt a riporter 36-os eredménye mögött. A pasas, Inaki Escudero úgy volt vele, hogy ha ez az efoglalt ember, az USA elnöke el tudott olvasni 26 könyvet, akkor neki is kell, hogy legyen ennyi ideje.

Szóval belefogott, és a legkülönbözőbb témájú könyveket olvasta el. Hogy emlékezzen arra, pontosan miket, egy blogot is indított. (Pár szót azért írhatott volna róluk)

Két szabályt követett a projekt alatt: egyrészt csakis akkor kezdett új könyvbe, ha már elolvasta az előzőt, és ugyanez volt igaz a kiválasztással is. Ezáltal valóban odafigyelt az aktuálisan olvasott könyvre.

A tapasztalatokat leszűrve azt mondta, hogy ez nagyon jó élmény volt számára, mert sok idézet, ötlet, elképzelés megmaradt benne ezekből a könyvekből.

Még egy praktikus tipp azoknak, akik esetleg követnék a példáját: tömegközlekedés közben olvasott. Általában én is ezt csinálom, kevés alkalmasabb idő van erre. (Bár mondjuk a kapaszkodón lógó, vagy éppen ajtóba szorult könyvolvasókat már nevetségesnek tartom.)

Ti mennyire könyvtáraztok?

(via swissmiss)

A meggondolatlan, haszontalan könyvvásárlás ellenségeként könyvtárfan vagyok, amivel az az egyetlen gond, hogy néha igazán sokat kell fizetnem a késésekért. Mert persze egyszerre sok könyvet veszek ki, hogy lehessen habzsolni, ráadásul mindig meggyőzöm magam, hogy majd online meghosszabbítom a kölcsönzést. Aha.

Éppen ennek megelőzésére jó egy kifejezetten könyvtárbuziknak készített napló, ahova beírhatod, hogy melyik hónapban minek mikor jár le a kölcsönzése.

Hát nem klassz?

Igazából egyetemistáknak a legjobb, akik több könyvtár között csúsznak szét teljesen, de végül is felhasználható fontos teendők jegyzetelésére, háztartási, családi időpontok megjegyzésére is. Online rendelhető négy dollárért, online megkapod egy pdf-ben. Legjobb.

(via design sponge)

Egy újságíró körbekérdezett sok könyvesboltban, hogy megtudja, mely könyveket lopják el leggyakrabban. Talán nem meglepő módon a Bibliát, még onnan is, ahol egyébként ingyen osztogatják.

Szeretik még Martin Amist, Charles Bukowskit, Jack Kerouac-et, de Paul Austert is. Van olyan könyvesbolt, ahol ezek el vannak zárva, mert annyira népszerű lopási célpontok. Néha megpróbálják visszavinni őket a korábbi helyükre, de például az Amis könyveket rögtön vissza kell tenni.

Leggyakrabban férfiak lopnak, néha csak az érzés miatt.

Az olvasott, azaz valóban használt könyveknek egyébként csak a 40 százalékát vásárolják, ebből 28 százalék új. A többi lopott, elajándékozott, vagy kölcsönvett.

Sosem szerettem kézzel írni, mert sosem ment igazán, már iskolás koromban elkezdtem lázadozni és szabálytalanul kanyarítottam a betűket, aztán ez már olyan radikálissá vált, hogy én magam sem tudom néha elolvasni, mit írok. Ezért gépelek inkább, amikor csak tehetem.

Egy professzor írt erről egy cikket, mondván, hogy a kézírásnak vége lesz, de jó is ez így. Rengetegen tiltakoztak emiatt, teljesen kikelve magukból, mert úgy gondolják, hogy a (szép) kézírás az intelligencia, a műveltség alapvető kelléke.

Van is ilyen jelenség a pedagógiában, a kézírás-hatás: ha egy gyerek nem ír szépen, azt butábbnak tartják a tanárok és rosszabb jegyeket adnak neki. Pedig az íráskép szépsége egyáltalán nem áll összefüggésben az intelligenciával, eleve nem egy természetes dolog.

Én alig várom, hogy számítógépekkel és digitális betűkkel keljünk-feküdjünk. Ti még ragaszkodtok a kézírásos kivagyisághoz és a könyvespolc-csekkoláshoz hasonló írás szkenneléshez?

Egy nagyon cuki brit tudóst találtam, aki azt kutatja, miért táncolunk, és egyáltalán mit gondolunk erről. 13,700 ember válaszait értékelte ki a saját magáról készült videóhoz kapcsolódva. (2:30 és 3:30 körül a legviccesebb), és a következő eredményekre jutott:

- a lányok 16 éves koruk előtt többnyire azért táncolnak, mert élvezik

- mikor már komolyabbá válik a helyzet és a tánc már a párválasztási folyamat egyik eleme lesz, drasztikusan csökken az önbizalmuk és már nem szórakoztatja őket annyira

- ez az önbizalom aztán a tinédzserévek után egészen 35 éves korig egyenletesen nő, és újra a kikapcsolódás a fő kulcs

- 55 éves korban viszont újra nagyot esik az örömérzet

- a férfiaknál tinédzserkortól egészen a középkorúságig nő az önbizalom, aztán stagnál, majd 65 előtt újra kirobban, valószínűleg azért, mert a nők már nem annyira öntudatosak ilyenkor.

A professzor egyébként azt mondta, hogy meglepő módon az emberek többsége jó táncosnak gondolja magát, sőt a kortársainál jobbnak.

A nők párválasztási szokásaival kapcsolatban pedig kiemelte, hogy a klassz testű nők a klassz testű férfiakat kedvelik és választják is ki, míg a kevésbé szerencsés alkatoknak mindegyik pasi jónak tűnik.

A táncstílust illetően a nők a közepes teret "bemozgó" , komplex mozdulatokat végző táncosokat szeretik, viszont a kis, egyszerű mozdulatokkal táncoló férfiakat nőiesnek látják.

Szilveszteri bulinál tessék ezt figyelembe venni.

Tudom, hogy ez unalmas lehet, de akkor is fontosnak tartom, hogy itt is hírt adjak a Bloggeruniós történésekről. Úgyhogy ma arról tudósítalak titeket, hogy a Mint a Többi Ember Alapítvány már nem autóra gyűjt, hanem egy foglalkoztató intézményre.

Erre azért van szükség, mert az általuk gondozott fiatalok közül kettő jövőre már kinövi az iskolát - ez gyakori probléma a fogyatékkal élőket segítő szervezetek életében.

Az Alapítvány egyébként az országban egyedülálló módon fogyatékos fiatalok önálló munkájával működtet egy e-Magyarország pontot. Menő, nem?

Ahogy érzékelem, elkelne itt egy banner. Grafikusok, mit szóltok? Jelentkezzetek itt: trillian@live.com, vagy bloggerunio@gmail.com.

A szervezet vezetőjének levelét a BU blogon olvashatjátok.

Szeretem a táskákat, esernyőket, kesztyűket, de érdekes módon az utóbbiból nincs túl sok. Talán azért, mert a hétköznapiakat állandóan elhagyom. A szépek mondjuk megmaradnak, csak drágák.

Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy inkább ilyeneket fogok venni, mert ha összeadjuk az elveszítettek árát, simán kiadnak egy-két szebb párat.

A kérdés már csak az, hogy hova érdemes menni? Kirakatokban (Balogh kesztyű az Astoriánál, meg egy másik a Váczi utcánál) nem látok túl izgalmasakat, ráadásul túl vastagnak tűnnek.

Valaki?

A második non-profit szervezettel foglalkozó adományozós posztunk a Nem Adom Fel Alapítvány legújabb akciójáról szól. Élelmiszereket és sütit várnak december 21-én.

A részleteket a Bloggerunió blogján olvashatjátok.

Ráadásul egy menő füzetbe. A swismiss készített egy klassz to-do naptárat, ami már majdnem olyan, mint amire szocializálódtunk az órarendeknek köszönhetően a suliban, csak éppen klassz és online, ebből fakadóan pedig rugalmas.

Ez pedig a TeuxDeux, egy szép, egyszerű felülettel. Napi felbontásban tudod megadni a feladataidat, be tudod jelölni, hogy elintézted-e őket és ha nem, akkor automatikusan átsorolódnak a következő napra.

Ráadásul van "majd valamikor" szekció is, ide a hosszabb távú terveidet tudod beírni.

Én két dolgot kombinálok: egyrészt van egy egyszerű to-do listám a Netvibes-on, másrészt a Google Calendar-ba írom, ha valami dátumszerűen fontos. Gyakran használom az SMS-küldő funkcióját is, mondjuk címek és telefonszámok, meg egyéb paraméterek megjegyzésére.

A TeuxDeux ehhez képest csak annyit tud, hogy olyan, mint egy füzet. Ennek ellenére - vagy épp ezért - lehet, hogy fogom használni, majd röviden megírom a tapasztalataimat is. Swissmissék már dolgoznak az iPhone appon is.

Most a Bloggerunióba tartozó szervezetek mondják el, hogy tapasztalataik alapján hogyan érdemes őket, illetve általában a non-profit szférát támogatni. Az első poszt ezzel kapcsolatban a Fény Felé Alapítvány elnökének véleménye alapján született.

Itt lehet elolvasni.

Egy kanadai filmes muki szerint közeledik a sorozatok vége, részben a válság miatt. Túl drága az előállítás, míg csökken a nézettség. A Mad Ment például ötödannyian nézik, mint korábban. Azt nem tudta megjósolni, mi következik, de a celebkultúrára utalgatott. (The Globe and Mail)

Hogyan mérik meg, hány centi hó esett? Bejelölt rudakkal. Leszúrnak párat, majd óránként figyelik a változást, már ha esik. Oda kell őket leszúrni, ahol a legfrisebb a hó, aztán szépen le kell olvasni az adatokat. Gondot az okoz, ha mondjuk erősen fúj a szél. Van olyan módszer is, amiben megvárják, míg az összegyűjtött hó megolvad, és aztán kalkulálnak. Tíz-egy az arány. (Slate)

A nálunk egyelőre nem kapható American Apparel ruhák atyja meghatározza a boltban dolgozó eladólányoknak, hogy milyen szemöldököt hordjanak. Most a Brooke Shields féle bozont a divat. Megkönnyebbülten sóhajtok fel. Ennek ellenére a pasasra meglennének a jelzőim. (Jezebel)

Egy londoni suliban ingyen iPhone-t kapott egy csapat gyerek, mert az oktatásban való hasznosítás lehetőségeit tesztelik. Szerintem csak szeretett volna egy kütyüt a tanáruk. (The Next Web)

Ha már az oktatásnál tartunk: a Guardian bloggere szerint a Youtube lesz a Népek Internet Egyeteme. Mondjuk az tény, hogy én is videóból tanultam meg nyakkendőt kötni. (Guardian)

A depresszió megváltoztatja a látásunkat: ilyenkor kevésbé vesszük észre a finom részleteket. Ez a kutatást végző prof szerint nagyon fontos eredmény, és a depresszió kezelésében akár a percepciós tréninget is használni lehet majd. Kicsit brit tudósok kategória. (New Scientist)

Nemcsak a filmsorozatoknak áldozott be: a könyvbemutató túráknak is. Egy-egy helyszín felkeresése 1200 dollárba vagy annál is többe kerül, míg általában 10-20 ember megy el ezekre az alkalmakra és ha már 50 összejön, nagy sikerről beszélhetünk. A két legnépszerűbb állomás egyébként Seattle és Denver, de itt most a sajtó elég rossz helyzetben van, így kevésbé értékes megjelenéseket generálnak ezek az alkalmak. Sokan a social mediában látják a megoldást, de még nem annyira tudják használni. (The Indie Reader)

Az ügyintézésnél kevés dolgot utálok jobban, úgyhogy nagyon megörültem, amikor láttam, hogy élelmes és okos emberek kitalálták az Elintézzük.hu-t. Hiszen lehet-e annál szolgáltatóibb egy szolgáltatás, mint ami arra irányul, hogy levegye az ügyintézés terhét a vállunkról? Ráadásul viszonylag jó áron, bár most kell egy kicsit várnom, hogy végre az ügyfelük lehessek.

Nos, ezek a csodálatos emberek most kitalálták, hogy ha élményeket lehet ajándékozni, akkor miért ne lehetne szabadidőt? Kétféle csomagolásban adják, csokival:

Belátom, nem a legromantikusabb vagy legbensőségesebb ajándék, meg lehetne kicsit dizájnosabb is, de hogy olyan, amilyet egyébként mindenki szeretne, csak nem meri megvenni magának, az tuti.

Ha nem vásároltam volna már meg az ajándékok nagy részét, én elgondolkoznék ezen az opción.

Mindenesetre gratula az Elintézzük.hu csapatnak, szerintem jól kitalálták. És nagyon szurkolok, hogy sikerüljön felfuttatni a szolgáltatást, mert az egész ötlet megérdemli, hogy életképes legyen.

Az egyik legzavaróbb dolog a tömegközlekedésben a hangoskodó, figyelmetlen (és kora reggel alkoholszagú) utazóközönségen kívül az állandó kukkolás. Megnézik, mi van rajtad, mi van a táskádban, és természetesen, hogy mit olvasol. Egy korábbi posztomban is írtam, hogy egy nő konkrétan megkérdezte, hogy jó-e a könyvem, mert a címe alapján biztos izgalmas lehet. (WTF?)

Az ilyen esetek elkerülésére szolgál ez a nem új, de ebben a formában nagyon esztétikus megoldás: natúr borító, rajta jó nagyban egy-egy klasszikus címe, hogy ne kérdezzen senki semmit, és nyugiban lehessen ponyvát vagy bármit olvasni, ami jólesik. Nem lenne rossz egy ilyen magazinokhoz, mondjuk Newsweek, Wired vagy Times borítóval.

Ne nehezteljetek rám amiatt, hogy már megint egy kiállítás megnyitójáról lesz szó, de az a helyzet, hogy előző szerdán két eseményre is eljutottam: az előző posztban látható Printa Akadémiára és egy Megfizethetetlen elnevezésű kiállításra is.

Ezt a Práter utcai Present Galéria hozta össze egy régi nagypolgári lakásban a Síp utcában, ahol több teremben lehetett sok képzőművész munkáit megnézni és megvásárolni. A lényeg ugyanis, hogy 25 ezer forint volt az alkotások maximált ára, mondván, "hogy azok számára is elérhetők legyenek az alkotások, akik ez idáig kiszorultak a hagyományos éretelemben vett műkereskedelemből, mert megfizethetetlen volt számukra."

Azt nem tudni, hogy mennyi kép kelt el, mindenesetre rendezvényként sikeres volt a dolog, mert nagyon sokan voltak ott a legkülönbözőbb körökből és generációkból. Én nem nagyon láttam jó munkákat, de többen említették, hogy volt egy-kettő. Ez biztos így van, csak a sok embertől nem igazán tudtam a képekhez hozzáférkőzni.

Mindenesetre a lenti videóban NEM olyan képek láthatók, amik tetszenek, csupán jellemzőnek találtam őket. És mivel nekem annyira nem jött be a dolog hangulata, csak két-három hétig hagyom fenn a Vimeón. Szóval nagyon exkluzív a content. :)

Egyébként a végén látható szám egy születésnapi bulihoz kapcsolódik, a földszinten ugyanis nagyon aranyos lányok a barátnőjüket ünnepelték. Minket is megkínáltak pálinkával, és meg is ígértük, hogy lemegyünk énekelni, de sajnos elkéstünk.

Tegnapelőtt, szerdán nyílt egy új hely Printa Akadémia néven. Ez egy többfunkciós dolog (concept store) lesz műhellyel, kávézóval, designshoppal és egy ... galériaszerűséggel. Ez utóbbin mondjuk még lehetett volna kicsit gondolkozni, mert ebben a formában csak kevés munka fog működni, ami nagyon behatárolja a lehetőségeket.

Mindenesetre azt hiszem, nagyon sokunk álma létrehozni egy cool üzletet, ami helyet ad a tanulásnak és a szórakozásnak is, ráadásul minden funkció pénzt hoz.

Remélem, hogy sikeres és színvonalas lesz a hely, mert ráadásul nagyon közel van mindenhez, mivel a Rumbach Sebestyén u. 10-ben van. (Nem tudom, megfigyeltétek-e, de a Kiskörút környékén egyre több designbolt van, ami szuper.)

Maga az esemény vonzotta a népet, elég hamar tele lett, ráadásul a Kultúrház is ott forgatott, úgyhogy nagy volt a felfordulás. Erről készítettem is egy jó felvételt, de rosszul állítottam be a gépemet, úgyhogy az anyag felét ki kellett dobnom. Ezért kicsit sietős lett a videó, de mivel rövid, könnyebb emészteni is.

Rengeteg almát eszem, főleg a hideg évszakokban, úgyhogy kevés jobb konyhai eszközt tudok elképzelni almadaraboláshoz, mint ez a kis cucc itt:

Ezt lenyomva nyolc darab formás kis szeletet lehet vágni egyetlen pillantás alatt. Ha jól csinálod, akkor az eredmény ez:

Ez olyan mértékben jó, hogy bármikor - ismétlem - BÁRMIKOR kérhetek almát, mert ezt egyszerűen élvezet használni, úgyhogy férfikompatibilis.

Persze biztosan sokan láttatok már ilyet, de nekem ez új, és boldog vagyok tőle. :))

Egy indiai kutató, Pranav Mistry a TED-en egy olyan technológia prototípusát mutatta be, ami összeköti a digitális tartalmakat a környezetünk tárgyaival. A cucc két-két érzékelőből, egy kamerából és egy projektorból áll, amit nyakba kell akasztani.

Csak néhány példa az alkalmazására: ha a kezedbe veszel egy könyvet, az oldalakra vetíti a projektor, hogy az kapható-e online és hogy milyen értékelést kapott, vagy gesztusokkal lehet fotózni, anélkül, hogy le kellene nyomnod bármilyen gombot, és ha olvasol egy céges dokumentumot, a számodra szükséges részleteket rá tudod húzni egy papírlapra. Ja igen, a papírlapok: bármit rájuk vetíthetsz, interaktív felületté tudod őket alakítani. Lehet így autóversenyeset játszani például. Persze mindezek csak a lehetőségek, sajnos nem tartunk itt, bár pár dolog már működik.

Azért nézzétek meg a videót, érdemes.