Eredetileg csak miszcellániába akartam tenni, de miután megnéztem a reklámot, teljesen kiakadtam.
Az Unilever Indiában bőrfehérítő krémet árul, amiről azt is mondhatnánk, hogy érthető, hiszen ott sajnos az a menő, akinek világosabb a bőre. Mégis olyan elképesztő mód együgyű és cinikus ez a reklám, hogy komolyan nem találok szavakat.
Pláne, ha belegondolunk, hogy épp az Unilever reklámozta be a Dove termékcsaládot a kampányával a valódi szépségért. Ebbe a párhuzamba ugyan bele lehet kötni, hiszen hogyan lehetne következetesen, etikusan brandingelni azt a többszáz terméket, amit az Unilever gyárt? Mégis úgy érzem, hogy itt is be lehetett volna lőni azt a szintet, aminél nem adják alább.
Nem tudom, én nem igazán értem ezt az ékszerviselés dolgot. Főleg akkor képedek el Bambisra nyitott szemekkel, amikor fiatal lányokon látok aranyékszereket. Tudjátok, azokat a csavart, vagy ilyen-olyan klasszik arany göncöket, amiket többnyire szettben vesznek meg, tehát van fülbevaló, nyaklánc, gyűrű és karkötő is, olyan jó kis nyolcvanas évek fílinggel.
De nem állapodnak meg ám ezen a szinten: láncból, karkötőből egy nő budoárjában több is van. Meg kell mutatni ami szép, úgyhogy ne lazsáljunk, menjen ezüst, arany, minden együtt.
Én ezt most azért írom, mert tisztára azt hittem, hogy ez már a múlté. Persze valószínűleg a baráti köröm miatt, de most sokként hatott, ahogy egy szép lányon ott fityegett minden, amihez már csak egy lila menedzseröltönyös, alkoholszagú nagybácsi kell egy szalagavatón. Az élmény hatására körülnéztem, és meglepve láttam, hogy nagyon sokan áldoznak még az arany oltárán.
Még ha esetleg fehérarany lenne, vagy nem is tudom…
El is gondolkoztam azon, hogy miért is lehet jó ékszert viselni, vagy hogy van-e olyan, amit el tudnék magamon képzelni, de elég nehéz. Néha-néha látok egy-egy designdarabot, de valahogy nem érzek olyan nagy késztetést az ilyesmi viselésére.
Másokon egyébként tetszik, ha van mondjuk egy – ismétlem, EGY – szép darab rajtuk, mondjuk egy karkötő vagy egy lánc, de egyébként tökre nem tartanám fontosnak, hogy nemesfémből legyen. Biztos hiányzik belőlem egy stratégiailag fontos gén, és mostmár sosem leszek igazi nő.
A másik, amit nem értek, az Amerikában a gyémántgyűrűk imádata, sőt kötelező volta. Szerintem elég undorító dolog még attól eltekintve is, hogy milyen körülmények között termelik ki azokat a gyémántokat. Ennek a jelenségnek a hátteréről egyébként van egy nagyon klassz cikk a Nerve-en, amit a Jezebelen találtam.
Körülbelül egy éve jelentek meg az első sütikamionok, amik Family Frosthoz hasonlóan járják New Yorkot, megpakolva finom, igényes (és drága) édességekkel.
Sajnos a városban teljesen kiszámíthatatlan a parkolási helyzet, ezért sosem lehet tudni, hol fognak felbukkanni, úgyhogy mázli kell, ha megszerettél egy “márkát”, mert nem biztos, hogy másnap is be tudod szerezni az ebéd utáni nassot.
A tulajok között van exséf, exreklámos, ex IT-tanácsadó, stb, van aki éveket töltött a különböző ételek kifejlesztésével, van aki csupán a szaktudására vagy a receptekre hagyatkozik. Az eredmény néha kicsit ingadozó színvonalon ugyan, de nagyon finom.
A lényeg a vevők oldaláról az alapvetően éttermi színvonal, a vicces és különleges ízvariációk, és persze az, hogy ezek a kamionok nagyon cukin vannak kialakítva és ugye bizonytalan, hogy másnap is sikerül-e őket elcsípni.
Az eladói oldalról pedig az a legfontosabb, hogy nem kell bérleti díjat fizetni, így viszonylag olcsón megúszható az egész hóbelevanc fenntartása.
Kicsit kár szerintem, hogy pont édességeket árulnak és a cikkben nem igazán lehetett egészséges ételekről olvasni, de hátha valaki megvalósítja a nemrég eszembe jutott ötletet: én ugyanis egyfajta “fast veggies” kajáldát vagy standot szeretnék elindítani, ahol a nass egészséges és finom. Például egy pár esztétikus szelet répa vagy alma vagy banán. A lényeg, hogy a hirtelen feltörö éhséget két étkezés között ne egy keksszel vagy valamilyen édességgel üsd el, hanem valami egészségessel, viszont ne kelljen vele foglalkozni – legyen feldarabolva, szervírozva. Mindez nem sokkal drágábban, mint egy kisebb csomag édesség.
Szóval remélem, hogy el fognak majd terjedni az egészgéses kamionok is, addig is örülök, hogy a szerencsésebbek ebédidőben sütikocsikat hajkurászhatnak.
Mert ha nincs, akkor neked lőttek. Mostmár mindenki mindenkit meggugliz, fény derül titkokra, kényes életrajzi elemekre, ronda frizurákra, ami gyakran rontja az esélyeket nemcsak a meglévő és esetleg jelenlegi munkahelyeken, hanem akár a párkapcsolatokban, baráti és ismerősi körben is.
Ahogy nő és egyre jobb a Google, egyre több helyről lehet aggodalmaskodó hangokat hallani Google és privacy témában, erről írt a Boston Globe is elég hosszan. Sok érv és ellenérv hangzik el, bennem leginkább egy kritika ragadt meg: egy Frank Pasquale nevű fickó szerint biztosítani kellene a jogot azok számára, akik valamilyen kellemetlen találattal szembesülnek magukról a Google-ben, hogy azt levetethessék a találati listából.
Persze lehet itt jogokról meg kötelezettségekről és kivitelezhetőségről beszélni, meg arról, hogy a Google-nek miért is kellene ilyesmivel foglalkoznia, de szerintem fogjuk fel a dolgot fejlesztésként. Itt ugyan nincs termék, van viszont szolgáltatás. Ha jól működik, akkor meg vidámak felhasználók és vidámak a befektetők. Mi kell még?
Zárójelben Finnországban törvény tiltja a potenciális munkatársak megguglizását, nehogy aztán a talált adatok miatt aztán diszrkiminálhassák őket. Ha már a Google nincs velük, a törvénykezés legalább igen. Szerencsések.
Nagyon régen, az első munkahelyemen töltött első hetek egyikén jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne egy alvóközpont, ahol az ebéd utáni teljes lebutulást átvészelendő be lehet feküdni húsz percre egy kis nyugiért. Igény szerint lehetne zenét hallgatni, olvasgatni, aludni, teljes szeparáció, gondos ébredési asszisztencia, mindez nem annyira drágán. Akkoriban azt hiszem az alapszundi lett volna 300 forint, de már nem igazán emlékszem.
Persze már akkor sejtettem, hogy biztos van ilyesmi tőkeerősebb és urbánusabb helyeken, szóval nem lepődtem meg, amikor megtaláltam ezt: EnergyPod, egy high-tech szundigép. Eszerint máshol már jó régóta folyik a K+F. Érdemes megnézni, tényleg nagyon pöpec a kialakítása.
Már régóta érlelődött bennem a gondolat arról, hogy a médiumoknak jobban oda kellene figyelniük az imázsukra. Az rendben van, hogy a főszerkesztőnek pontosan az a dolga, hogy a kijelölt szemléletet, irányvonalakat és minőséget fenntartsa az adott médiumnál, én azonban úgy érzem, hogy azért ez kevés.
A bulvárban és a női médiumok esetében érezhetően használják az imázsteremtés eszközeit, amiben a különböző akciók, események és a felvállalt témák a leginkább használt eszközök (pl. női esélyegyenlőség a Marie Claire-nél, családon belüli erőszak témájának gyakori tárgyalása, stb.). Ezek az eszközök a leghatékonyabbak egy médium esetében.
Éppen ezért az utóbbi időben egyre többször tettem fel magamban a kérdést, hogy miért nincs a legtöbb médiumnak CSR-tevékenysége? Hiszen médiumként abban az igen kedvező helyzetben vannak, hogy felületet adhatnak az általuk kiválasztott fontos ügyeknek, és nagyon hatékonyan használhatják egy markáns, plasztikus imázs kialakításához. Hiszen a téma, amivel egy médium foglalkozik, illetve nem foglalkozik, rengeteg mindent elárul róla. Ezt nem használni pedig bűn.
És egyébként is: kicsit fura, hogy nagyvállalatok milliókat ölnek bele egy-egy ügybe, a médiumok meg néha-néha kegyet gyakorolnak, és röviden beszámolnak róla. Csak akkor számíthat egy társadalmi kérdés támogatásra egy szerkesztő vagy újságíró részéről, ha van valamilyen személyes érintettsége, vagy éppen aktuálissá vált a dolog, többnyire politikai fejlemények miatt. Ez azért valljuk be, közel sem ideális.
Nagyon fura egybeesés volt, amikor hasonló következtetésre jutott néhány médium és megalakították a médiauniót. (Oké, gondolom unták már az állandó nyüstölést is a különböző pr-esektől.) Ez nekem egyelőre nagyon tetszik, és nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom. Azonban nem tudom eldönteni, mire lehet majd számítani a tagságot alkotó médiumoknál:
1. Elképzelhető, hogy érzékenyebbek lesznek az ilyen témákra, és más CSR-t is beengednek, ami jelenleg nem annyira jellemző, mert eléggé utálják. 2. Van azonban egy olyan lehetőség is, hogy az évente egy felvállalt témával úgy fogják érezni, hogy megtették, amit lehetett és ami elvárható, és erre hivatkozva vissza fognak utasítani minden ilyen megkeresést. Vagy legalábbis továbbra is tűzzel-vassal irtják a CSR-t.
Nem azt mondom, hogy kritikátlanul be kell engedni minden ilyesmit a drága médiafelületekre, de azért nem kellene élből elutasítani az ilyen ügyeket. Én remélem, hogy ennek a médiauniónak köszönhetően tudatosabbak lesznek a médiumok, jobban odafigyelnek majd arra, hogy mit képviselnek, és több ilyen témát is felvállalnak. Ezáltal pedig az arculatkérdés tetemes részét is letudják.
Nekünk pedig jó lesz, mert nem csak elvétve, és nem csak nagyobb társadalmi témákról fogunk olvasni.
(btw: a médiaunió szlogenje, hogy: "A társadalmi tudatformálásért" vajon mit takar? Tudatmódosító szereket nyomatnak, odatesznek egy kis ópiáttal, vagy mi?)
Az ehavi Harper's Bazaar 40 oldalán Estée Lauder PR-cikkek, vagy khm... különleges hirdetési összeállítások, vagy egyszerűen csak (copyright by Szántó Balázs) fizetett megjelenések voltak. A kampányarcokat nyomták be a divatsorozatokba, interjúkba, havi tippekbe, mindez miért? Egy új parfüm miatt. (Jezebel)
Egy recepcióst (nő) kirúgtak az állásából, mert nem volt hajlandó kávét főzni, elsősorban a kérés szexista volta, másodsorban pedig amiatt, hogy ez nem szerepelt a munkaköri leírásában. Perelt, keresetét a bíróság elutasította mondván, hogy a kávéfőzésre való felkérés önmagában még nem gender-specifikus dolog. (Jezebel)
Az első, bántalmazott nők számára létrehozott menedékhelyet Isztanbulban alapították meg az 1850-es években. (Jezebel)
Összeült egy konferencia annak megvitatására, hogy miért követi a társadalom akkora figyelemmel a bajba került női sztárokat (pl. Britney Spears, Lindsay Lohan, Amy Winehouse), és miért éppen úgy teszi, ahogy. Diane Negra, az egyik kutató szerint ez a jelenség, azaz minden apró momentum kitárgyalása nagyon sokat árul el rólunk. Többek között azt, hogy a nőkre, illetve a társadalmilag elfogadott életükre vonatkozóan sokkal definiáltabb elképzelésünk van, mint a férfiakkal kapcsolatban. További jellegzetesség, hogy ha egy nő végre jobban lesz, korántsem ugrálják annyira körül, mint a férfi sztárokat, például Robert Downey Jr-t, vagy Owen Wilsont az öngyilkossági kísérlete után. Egyébként meg az egyik kutató arra az evidens konklúzióra jutott, hogy itt igazából az (általam csak) Mónika Show-effektusnak nevezett jelenségről van szó, amikor azon örülhetünk, hogy másoknak rossz. Gazdag és sikeres embernél meg pláne. (The Star)
Ugyan nagy késéssel, de megnéztem a Szex és New Yorkot. Rá kellett jönnöm, hogy szinte kritikátlan rajongó vagyok. Még nem egyeztettem össze az énképemmel, de rajta vagyok az ügyön.
Kepes András honlapjára feltették a közönségdíjakat is, melyek a következők:
Az év legrokonszenvesebb magyar tévésztárja (Magyar Narancs, 1994, 1995, 1996),
Az év férfisztárja (Kurir, 1994),
A legvonzóbb magyar férfi (Nõk Lapja, 1998),
Beau Monde-díj (2001).
Meg kell hagyni, én is mindig szerelmes voltam belé, de azért ez vicces. Azonban sokkal furább ennél a menüpontnál az oldal URL-je: http://test.jobuli.hu/bbz/index-hun.html (???)
Teljesen megértem a briteket, amiért állandóan az időjárásról beszélnek. Ez a tuti befutó liftes téma, ráadásul valóban nagyban meghatározza az ember közérzetét. Mi magyarok sem maradunk le nagyon, kihagyhatatlan egy-egy társalgásból, hogy most éppen miért nem jó: borzalmas hideg van/fúj ez a rohadt szél/beborult az ég, vagyis mikor süt már a Nap. Vagy ellenkezőleg: rohadt meleg van/meg kell fulladni – bárcsak enyhülne már.
Olyan nincs, hogy egyszer valaki azt mondja (rajtam kívül), hogy szuper az idő. Képtelenség.
Az időjárásjelentések pontosan ezt a helyzetet tükrözik: péntekre hűvösebbre váltott az időjárás, esett kicsit, fújt is kicsit, hát mi volt a tegnapi hétvégi előrejelzés címe az Indexen? Igazi strandidő lesz vasárnap.
Bezzeg ha pénteken is a korábbi napokhoz hasonlóan meleg lett volna, ezt olvashattuk volna: “Hétvégén sem enyhül a hőség” vagy “Továbbra is kánikula várható”
Azt tudom tanácsolni a nyavalygóknak, amit egy kortárs költőcsávó mondott egy másik kortárs költőcsávónak, amikor az télen a hidegre panaszkodott: Vedd tudomásul, bazmeg.
Az Ellátó az utóbbi időben a kedvenc helyem volt, mint régen a Castro vagy a Ráckert. Ezért aztán örültem, hogy nyári helyet is nyitnak, és viszonylag hamar el is mentem megnézni. De a kajapultnál eléggé kiábrándultam - félbevágott baguett hússal igen sok pénzért és a többit, ami egyszerű csalamádé vagy uborka, vedd meg hozzá pluszban? Nanemáár.
Itt igazából véget is ért a sztori. Utána már nem szórakoztam nagyokat Korda Gyurin és a többi retro lemezborítón a mellékhelyiségeknél a falon, és egyáltalán: nem igazán találtam semmit a helyben, amit hangulatosként tudnék megjelölni.
A kiszolgálás egyébként elég kedves, bár nem a leggyorsabb. Lehet, hogy elmegyek még, de nem tudom, hogy jobban fog-e tetszeni, mert kicsit nehezen viselem már, amikor egy egyszerű embertömeg-növelő vagyok, aki perkál. Hogy mit kapok cserébe, az meg már mindegy.
Én szeretek vendég lenni. Szeretem, ha nem azért fizetem ki a mostmár egyes helyeken hatszáz forintot egy sörért, hogy aztán minősíthetetlen körülmények között szabaduljak meg tőle, és szeretem, ha rendes ételt kapok azért a kva sok pénzért, amiért nap mint nap én is megdolgozom.
Kicsit úgy érzem, hogy ezek a kocsmáros srácok elvetették a sulykot. Ez egyébként nemcsak a Kertemnek szól. Ezért nem tetszik a Szimplakert, vagy a Corvintető sem.
Kedvencem, a the coolhunter divatsite-ot indított Fashionation néven, aminek az a lényege, hogy a legjobb anyagokat gyűjtik össze a legkülönbözőbb divatmagazinokból, és teljes sorozatokat mutatnak meg saját kommentekkel.
Tehát ha nem is teljes merítést kapsz, azért a legfontosabb fotósorozatokat, videókat, divatbemutatókat meg tudod nézni, vagy épp képbe kerülhetsz arról, kik most a legjobb fotósok.
Természetesen itt is van street fashion, de most leegyszerűsítették a témát: szavazni lehet, hogy az egymás mellé tett két, egymásra eléggé hasonlító ember/öltözet közül melyik néz ki jobban, ennyi. Nem tudjuk meg, hogy mit hol vett a delikvens, vagy hogy miért az ötvenes évek gönceiben érzi jól magát.
Szerintem tetszeni fog, mert elég keveset vállal, és azt - a coolhunter eddigi működését tekintve - biztosan teljesíteni fogja.
Már tavaly is nyaggattam a Sziget szervezőit egy jó kis programösszeállító site-ért, de nem hallgattak rám. Bevallom, az akkor éppen klassz honlapnak kikiáltott musorajanlo.hu tervezőivel is kapcsolatba kerültem a jobbító szándék által vezérelve, igaz az akkori feladatfelhalmozódások és a számítógépmentes lét miatt nem tudtam nekik részletesen elmondani a véleményemet, ami egyébként nem volt túl jó. Ezúton is bocsánat az elmaradt levelekért - ha esetleg valaha olvasnák.
Most néhány srác összedobott egy nagyon klassz oldalt a Szigetlátogatást tervezőknek, amiben az újszerű feature a hasonló ízlésű felhasználók, és az általuk kiválasztott programok mutogatása.
Az oldal az első pillanatban megtetszett valóban erős béta-jellege ellenére is, és rögtön regisztráltam is, ami egyébként gyanúsan, hihetetlenül könnyen ment.
A programok összeállítása is elképesztően könnyű, nagyon tetszett a kurzor érintésére igenné változó gomb, amivel a „kosárba” tehetem a nekem tetsző programokat.
Gyorsan össze is gereblyéztem mindent, ami megtetszett, és már alig vártam a következő lépést: a programok közötti hierarchia, és egyéb rendezési lehetőségek opcióját, a naptárban való megjelenítést. Ilyen azonban nincs az oldalon. Van ugyan lehetőség különböző naptárakba való betöltéshez, nekem sajnos nem sikerült, súgó pedig nincs. (Egyébként a Google Calendarral együtt érdekelne. Hahó!) És bizony sok hozzám hasonló lúzer van, akinek ez nem megy, ezért fontos lenne már a site-on egy ilyen felület kialakítása.
Szóval nem tudtam meg, hogy melyik általam kiválasztott programok ütköznek, a sátramban (az egyénileg kialakított „bevásárlólistámon”) még annyi sincs jelezve, hogy egyáltalán mikor mennek a koncertek.
Annyit tudtam csak felmérni a site-on keresztül, hogy nálam a szerda, a péntek és esetleg a szombat lenne a nyerő, bár pont csütörtökre tervezem, hogy kinézek. Plusz megtudtam, hogy lesz Brisa Roché.
Koncertválogatásra tehát teljesen szuperül megfelel az oldal, de szöszölésre már nem. Ja és amire jó még: randiszervezésre, már ha valaki ilyesmiben érdekelt. Más szempontból totálisan érdektelen, hogy ki mit tervez megnézni, de persze itt inkább rólam van szó, biztos izgi dolog.
Minden kisebb és nagyobb hiba ellenére azért nagyon köszi az oldalt, hősök vagytok. És lécci adjátok el az oldalt a Sziget szervezőinek, hogy ne csak koncertek, hanem minden program között lehessen válogatni.
Bár az előző héten volt, semmiképp nem szeretném kihagyni a baromgyűjteményből Katona Kálmánt az MDF-ből, még akkor sem, ha olyan kedves, hogy aggódik.
Ő ugyanis felszólította a fővárost, hogy vigyázzanak a rossz állapotú lámpaoszlopokkal, meg a kidőlős fákkal, mert - figyelem! - turistaszezon van. Az újságok a következőképpen idézték szavait:
Az MDF országgyűlési képviselője azt javasolja a főpolgármesternek, hogy minél hamarabb egyeztessenek a fővárosi szolgáltatókkal - például a Főkefével, az elektromos, a csatornázási- és vízművekkel arról, milyen intézkedésekkel kerüljék el a turistaszezonban az olyan baleseteket, mint az elmúlt hetekben történt fakidőlések.
A budapestiek már nem is számítanak, mi? Csak a zsíros, pénzes turisták, azokon jár az eszed, teeee.
Persze tudom én, hogy nem úgy gondolta, de minimum freudi az elszólás.
Mindig is zavartak a kacatok, vagy egyáltalán a sok, és gyakran felesleges tárgy magam körül. De fogyasztani is szeretek, úgyhogy akármennyire is sóher vagyok, időről időre felgyülemlik a cucc.
Na és amikor ez a cuccfelgyülemlés megtörténik, akkor elkezdem igazán rosszul érezni magam, már csak a szolid ökofighterségem miatt is. Ez egyébként abban áll, hogy kerülöm a felesleges, túlzó dolgokat, szelektíven szemetelek, meg bkv-zom. Szóval nem kóros.
Visszatérve: a helyzet kezelést igényel. Ezért úgy döntöttem, hogy egy hónapig keményen, következetesen fogom használni azt, ami megadatott, vagy éppen megvásároltam. Amit pedig láthatóan nem használok és előreláthatólag nem is nagyon fogok, azt elajándékozom vagy elcserélem, vagy ha használhatatlan és kidobható, hát környörtelenül kidobom.
Azt remélem, hogy ezzel kicsit tudatosabban fogok shoppingolni, kevesebb tárgy vesz majd körül, kevesebb pénzt fogok költeni, és nem utolsósorban, régi-új ruhadarabjaimat fogom felfedezni. Kicsit fura lesz folyton rúzsos szájjal járkálni, de kész vagyok áldozatot is hozni.
Magyar professzor vezette kutatás és tréning eredményeképp magyar és svéd kutyák ki tudják szagolni a méhrákot, sőt meg tudják különböztetni annak különböző stádiumait. Természetesen nem fogják a kutyákat a diagnosztikai mindennapokban használni, de azt mondják a hozzáértők, hogy ez jelentős, és hasznosítható eredmény. A tanulmány le is tölthető egy ideig. (Eurekalert)
Ma már az az egyik legbiztosabb jele, hogy megcsalnak, ha a párod rá van kattanva az esemesezésre és az e-mailezésre. (Telegraph)
Minden ötödik meleg elszenved valamilyen homofób támadást Nagy-Britanniában. Nem igazán mernek kiállni magukért, tisztára, mint a szintén esélyegyenlőtlen nők. (Guardian)
Régebbi hír, de érdekes: a brit rendőrök, a bobok a megfelelő pr (public relations) szem előtt tartásával fognak intézkedni - kicsit sarkosan fogalmazva. (PR Week Online)
A banán ma mindenhol fogyasztott fajtája tényleg ki fog pusztulni, még ha nem is holnap. És még nem találtak új fajtát, ami ilyen klasszul és ilyen olcsón lenne termeszthető. A mostani egyébként már egy új világszerte elterjesztett fajta, régebben már volt egy ilyen kihalásos katasztrófa szegény Gros Michel nevű banán személyében, csak akkor még könnyen megtalálták az utánpótlást, a kínai Cavendish fajtát. A cikk írója szerint előfordulhat, hogy a banán újra egzotikus gyümölcs lesz, a szó szoros értelmében. (The New York Times)
Új kütyü a vásárláshoz: Ikan néven létrehoztak egy olyan cuccot, ami elvileg és az eddigi tapasztalatok alapján is megspórolja a bevásárlásra fordított időt. Mikor éppen kidobnánk egy termék csomagolását, meg kell mutatni a gépnek, ami leolvassa és egy szépen rendezett bevásárlólistára teszi. A kóddal nem rendelkező dolgokat be kell neki mondani, amit a rendszerrel összekötött bolt logisztikai munkatársa a túloldalon észlel és annak megfelelően rendezi össze a bevásárlókosarunkat. Sokakban - ahogy bennem is -, felmerül a kérdés, hogy kódokat leolvastatni mennyivel jobb, mint online shoppingolni, de a cikk írója szerint tényleg nagyon leegyszerűsíti a vásárlást. Én örülnék, ha tényleg működne, mert gyakran nincs időm, na és erőm vásárolni. Nálunk a család erősebbik fele végzi ezt a tevékenységet általában, főleg az utóbbi tényező miatt. De lehet, hogy át fogok térni az online shoppingra. Csak ki lesz itthon, ha megjön az áru? (The New York Times)
Amerikában is ismert, sőt egész népszerű a menyasszonytánc. A neve náluk dollar dance.
Újabb igényem van, bárcsak valaki teljesítené: szeretném a címkéket egy külön címkefelhő-kezelő felületen törölgetni, átnevezgetni, kiti-kötögetni szépengyorsanegyszerűen.
Egyre több lány érzi egyre korábbi életszakaszokban úgy, hogy kövér, és nagyon korán kezdenek fogyókúrába. Nem új a probléma, már én is átoksújtotta kisdiák voltam, és az nem tegnap volt. Sosem leszünk elégedettek, ami nem is csoda annak fényében, hogy az a kevés tökéletes csaj, aki köztünk szaladgál, néha megjelenik, és szénné égeti a pasasok agysejtjeit. Bónuszként meg ugye ott vannak a magazinok és az ő szénné photoshopolt képeik.
A harc teljesen egyenlőtlen, és tudjuk is, de meggyőződésem, hogy sosem tudatosul bennünk igazán.
Az ötletem egy olyan "kurzus", aminek a lényege, hogy a hétköznapi emberek (nők és férfiak egyaránt) élőben, közelről láthassanak modelleket. Nézzék meg, hány centivel hosszabb végtagokon oszlik el ugyanakkora súly, kérdezzék meg, mennyit esznek egy nap, aztán még azt is megnézhetik, hogyan készül egy-egy kép és mire jó az airbrushing. De mondom, ami fontos lenne, az az, hogy szemtől szemben találkozzanak a modellekkel.
Csak így elolvasva ez nem tűnik túl hatékonynak, de aki legalább már egyszer látott modellt élőben, tudni fogja, miről beszélek. Szerintem életreszóló és meghatározó élmény lenne egy-egy ilyen találkozás.
Már hónapok óta arról ment a pletyka, hogy az olasz Vogue júliusi számában csak fekete modellek lesznek, reagálva arra az újra elharapódzott trendre, hogy nem foglalkoztatnak a többségtől eltérő etnicitású modelleket sem a kifutókon, sem a kampányokban, sem a magazinokban.
A probléma kapcsán mindenhol kerekasztal-beszélgetéseket, konferenciákat tartottak, ami már csak azért is szomorú, mert ahogy egy tíz évvel ezelőtti Naomi Campbellel készült interjúban láttam, a modell már akkor azért akart küzdeni, hogy több fekete lányt foglalkoztassanak a divatiparban.
Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, ebben nem járt sok sikerrel, sokak szerint a Prada miatt, mostanában egyre többen emlegetik a szűklátókörű ügynökségeket, de ez már hosszú sztori. A júliusi olasz Vogue kapcsán már született előző héten egy beharangozó cikk a New York Times-ban és egy blogban, és közöltek néhány címlapvariációt és egy-egy képet a sorozatokból. Plusz meginterjúvolták a készítőket is.
Szerintük ezzel elindulhat valamilyen pozitív irányú változás, volt aki azt vetette fel, hogy biztosan sokan kapnak majd a fejükhöz a magazinkészítők közül, hogy "hogy ez nem jutott eszembe!", mert azért mégiscsak az lett volna az igazi, ha a probléma gócpontjában, az USA-ban jelent volna meg ez a verzió.
Dehát lehet tudni, hogy az olasz és az amerikai Vogue főszerkesztő igencsak utálja egymást, szóval itt a szakmai rivalizálás bemutogatós változatával van dolgunk. (Bárcsak ilyen lenne minden fricska.)
Alig várom a délutánt, hogy megvehessem az új lapszámot (esetleg mindjárt két példányban). Merthogy elvileg ma jelenik meg európaszerte. Persze lehet, hogy Magyarország ebből a szempontból is mostohagyerek, meglátjuk.
Egészen komolyan elkezdtem unni a képernyőzseniket. Doktor House még oké volt, mert ronda is tud lenni, meg jóképű is, és szerencsére csak ritkán érzékenyül el, már ha egyáltalán. És persze zseni.
De sajnos ez nem volt elég, mert bejött nekünk Crews nyomozó, aki inkább fura és ellentmondásos zseni, mint seggfej, és az Agydoktor, aki szintén inkább zseni, de már eléggé morózus.
Ilyenkor azért elég rossz látni, ahogy beindulnak a sémák és még a régi kedvenceket is kicsit távolságtartóbban kezdem kezelni.
Egyrészt bevállalós és cool, másrészt viszont bosszantóan genyó a Viasat a sorozataival. Nem is tudom például, hányszor láttam már a Sex és New York egy-egy részét, közben pedig fogalmam sincs, hogyan következnek egymás után, mert mindig össze-vissza váltogatták a szériákat kedvük szerint.
Egyszer – bevallom -, még egy levelet is írtam nekik, hogy ha már barmok, akkor legalább annyit írjanak ki, hogy ismétléseket fognak adni egy darabig. Egyébként egész kedves választ kaptam, de ez most sajnos nem segít azon a tényen, hogy most például a Dexter ELSŐ szériájából kezdtek el részeket játszani.
Mikor már rég lement a fejlettebb demokráciákban a második széria! Eszem megáll! Ilyenkor gondolkozom el azon, hogy legyek-e balek és fizessek a balkanizálásért, vagy töltsem le, amit látni akarok ronda warez oldalakról, amiket messziről kerülök, mert utálom őket.
Egészen őrült kiadványra bukkantam: a Human Life nevű amerikai szervezet (milyen név már ez?!) egy szexuális absztinenciát népszerűsítő füzetet készített fiúknak és lányoknak Just for Girls és Just for Guys néven.
A lényeg, hogy a fiatalok ne szexeljenek a házasságukig. Van lehetőség egy második szüzességi fogadalom megtételére, szóval még azok is megússzák a szégyent, akik már létesítettek felelőtlen szexuális kapcsolatot valamelyik nem másik képviselőjével.
Részletesen elmagyaráznak mindent, amit tudnia kell egy absztinensnek. A lányok például megtudják, hogy szolidan kell öltözködniük, ha el akarják kerülni, hogy a pasijuk rájuk gerjednen, a fiúk pedig randitippeket kapnak, hogy ne csak a szexen járjon az eszük. Ilyen a bowling, vagy a tábortűz. :)
Fő visszatartó mumusként a szexuálisan terjedő betegségeket és a nemkívánt (itt: házasságon kívüli) terhességet jelölték meg, és természetesen az abortuszt elítélik.
Két hasznosabb tartalom van benne, a lányok például tanácsokat kapnak azt illetően, hogy mit tegyenek, ha nemi erőszak áldozatává válnak, a fiúk pedig a pornónézés lehetséges káros hatásairól olvashatnak.
Az előbbi téma mondjuk határeset, sőt akár káros is lehet, ugyanis összemossa a szexet a nemi erőszakkal. Egy absztinenciát fogadott lányt legalábbis összezavarhat, ha mondjuk előzetes elhatározása ellenére mégis egy fiú/lány ágyában köt ki. A kiadvány azt sugallhatja számára, hogy "bizonybizony, téged manipuláltak, valójában nemi erőszak áldozata lettél". Ez tényleg megtörténik, nem mindig tudja az illető, hogy most megerőszakolták-e, vagy tényleg akarta az aktust, nem azt mondom, de ebben az esetben kicsit problémásnak tűnik. Persze lehet, hogy csak nekem.
The TRONS néven kezdett el zenélni a világ első, robotokból álló bandája, akik Új-zélandból származnak. Ham, Wiggy, Swamp és Fifi szombaton játszottak először egy zenei fesztiválon. Első, megvideósított számuk címe: Sister Robot.
Egy brit pasas egy kvázi dokumentumfilmet készített "Szexuális tévedéseim teljes története" címmel, melyben megpróbálja kideríteni, hogy miért ejtették a volt csajai. Mindegyiket felkeresi, nagy részük elmondja a véleményét, ami általában nem túl hízelgő. Persze tele van iróniával, kicsit túljátssza a lúzerséget, meg olyan "fesztiválfilm" de nagyon jónak ígérkezik. Kár, hogy itthon nem fogják vetíteni.
Abból, amit eddig láttam az egyik legviccesebb rész, amikor az egyik volt csaja nem hajlandó az arcát és még a hangját sem a filmhez adni, és teljesen kiosztja a srácot mondván, hogy a legrosszabb pasija volt, akivel valaha is találkozott.
Lehet, hogy a szabadságolásom miatt nem találkoztam a hírrel, mindenesetre sehol nem láttam, hogy írtak volna az est.hu redesign-járól.
Hű. Először azt hittem, hogy eltérítés áldozata lettem vagy valamit félregépeltem, de az ismerős menürendszer végül meggyőzött arról, hogy ez tényleg az est.hu, csak éppen lecsiszolva.
Annyira, hogy a honlap minden lényegét elveszítette. Karakteresség nulla, mostmár E.T. sem mentheti meg attól, hogy ne az Exit legyen a fő online információforrás. Idővel.
Ki gondolhatta ezt komolyan? Átvették a sales-esek az uralmat és elhitették a vezetőséggel, hogy az egyetlen fontos cél a hirdetéseknek való megágyazás? Gyaluljunk le mindent, hogy már csak a hirdetések látsszanak?
A tinédzserek mp3 lejátszóján közel 800 illegálisan letöltött szám van. A zeneipart ez teljesen lesokkolta, azt mondják, hogy erre nem számítottak. (??) Így hát alakul a havi általánydíjas letöltési szisztéma. A franciák például egész jól állnak ezen a téren. Én örülnék neki, még be is fizetnék mondjuk havi 3 eurónyi összeget. (Times)
A zenében (is) csak férfiak lehetnek zsenik. Még a nők sem mondanák ezt egymásra. Szomorú. (Times)
A brit kormány ebben az évben másodjára, ezúttal négy millió font értékben ad könyveket 4-5 és 11-12 éves iskolásoknak azért, hogy megszeressék az olvasást. Én a szkeptikusok táborába tartozom. (Guardian)
Egy pasas megváltoztatta a nevét In God We Trust-ra. Gratula. (Jezebel)
Nagyon amerikai nő nagyon amerikai beállítással: May December néven ír blogot egy fiatal nő a nála harminc évvel idősebb férje oldalán folytatott életéről. Egészen furcsa a viszonylagos normalitása, és kedvessége, plusz érdekes belepillantani egy nagyon gazdag pár életébe. A cikkhez készült kép mondjuk több, mint furcsa. Lehet, hogy sosem fogom megszokni az amerikai high society ábrázolását. (New York Times)
Billy Bob Thorton nagyon ronda dolgokat mondott Angelina Jolie-ról és Brad Pittről. Szerinte nemsokára észhez fog térni Angie, de ő már nem biztos, hogy akkor ott lesz. Rude. (Jezebel)
Jó, jó, nem annyira új, de várnom kellett, hogy eldöntsem, tényleg tetszik-e az OTP új kampánya, aminek az a fősora, hogy "Elege van a sablonos megoldásokból?". A reklámban az ügyfelek próbálnak bejutni az ajtón, de nehezen megy, mert elnagyolt sablonokon keresztül kell közlekedniük. A lényeg tehát, hogy az ügyfelek standardizált termékek helyett személyre szabott ajánlatokat kapnak. (ha-ha)
Szerintem ez egyszerű, érthető, vizuálisan erős - tehát könnyen megjegyezhető. Szóval a reklám jó, még akkor is, ha az alapüzenet nem igaz. Persze gyanús, hogy ez is egy nyúlás, mint a lufis reklám például.
A kampány többi elemét nem láttam, szóval tényleg csak a reklámmal kapcsolatban tudok nyilatkozni.
