Kognitív disszonanciába kerültem: feloldhatatlan helyzetbe hozott ez az új McDonald's szendvics, az M. Ugyanis nézzétek csak, milyen szlogennel subheadline-nal (!!!) hirdetik:

Megismétlem a gyengébb szeműek kedvéért: "Színtiszta, zamatos marhahússal."

Ezek szerint eddig nem is rendes marhahúst ettem, hanem valamilyen katyvaszt. Marhahúst - valamivel. Azzal még ki tudnék egyezni, hogy ez kicsit jobb, mert mondjuk megmasszírozzák a bocikat, míg a mezőn legelésznek és sörrel itatják őket, de ezzel a szlogennel vajon mit akartak?

Nem változtat a dolgon, hogy aztán odaírják, hogy kiváló minőségű marhahús van benne.

Én rögtön kényelmetlenül éreztem magam, mert arra gondoltam, hogy nem vagyok normális, hogy szemetet zabálok. Emiatt én lehet, hogy mostmár sokkal kevesebbszer fogok sajtburgerezni, sőt.

Mindenesetre lehet, hogy ez a kampány magasan pozicionálta az új terméket, de hogy a régieket teljesen a mélybe rántotta ezzel a szlogennel subheadline-nal (!!!!), az is tuti. Ezért én ezt egy hatalmas nagy FAIL-re értékelem.

Mindig foglalkoztatott a női pofon kérdése. Legutóbb ez a kép volt, ami miatt elfilóztam ezen:

Főleg gyerekkoromban láttam ilyet, viszonylag sokszor pördültek a nyaklevesek. Én viszont sosem mertem ilyesmit tenni.

Később is többször voltam szemtanúja élből lendülő pofonoknak, és nem tudom eldönteni, miért. Talán ezeknek a kislányoknak, lányoknak azt mondták, hogy így védjék meg magukat? Úgy tanultam, hogy a nők inkább verbálisan agresszorkodnak, mégis tényleg többször láttam, hogy elcsattan egy-egy pofon.

Ez pedig elég súlyos, hiszen mindig azon problémázunk, hogy minket a férfiak bántanak. Akkor meg szerintem nem engedhetjük meg magunkak, hogy ugyanolyanok legyünk. Hejj!

Komolytalan hét, 3. poszt.

Biztosan láttátok már ti is, én mindenesetre ritkán használom a WinZip-et, szóval meglepett, hogy stratégiát váltottak és új módszerrel akarják rávenni a felhasználókat a fizetésre. Mégpedig az örök és múlhatatlan meggyőzőerőre - a cukiságra - bízták magukat. Tessék megnézni:

Olcsó, de teljesen működik.

Mit gondoltok? Szerintem a cukiság olyan alapvető éltető elem, mint a víz, a levegő vagy a Túró Rudi. Persze nem akarok senkit befolyásolni. :)

Ez egy mutogatós hét lesz, mostmár látom. Szóval adott itt ez a fiatalember az első képen (a barkácsminőségért bocsi). A Givenchy márkát hivatott reklámozni, azaz arra rávenni a kőgazdagokat, hogy vegyenek párat a design-cuccokból. Már csak az a kérdés, hogy miért döntött úgy az art director, majd a marketingcsapat, hogy ez így jó lesz. Mi lehet az a márkaérték, amit mindez hangsúlyozni hivatott?

És vajon ez egy trend lesz? Pár hajtással később egy másik zombifiú figyel a Diesel hirdetésében. Bizarr.

Ahogy jeleztem, ez egy komolytalan hét lesz. Enjoy it!

Volt már jogalkotási javaslatom majd' egy éve, a mostani nagyon egyszerű és minden valószínűség szerint nagyon hasznos lenne. És lehet, hogy nem is jogalkotás kellene hozzá, hanem egy szemfüles fogyasztóvédelmi főfelügyelő.

Biztos mindenki ismeri ezeket a kihúzható pórázokat, amikkel főleg kisebb méretű kutyákat sétáltatnak. Engem a frász is kiver tőlük, főleg ha futok vagy éppen bringázom. Gyalog sem feltétlenül látom, hogy most van-e ott póráz előttem egy méterrel vagy nincs, nemhogy nagyobb sebességgel haladva.

Szóval alapvető szabállyá tenném, hogy élénk, neon színű póráz jöjjön ki ezekből a kis biszbaszokból, amik ráadásul fluoreszkálnak. Ha muszáj, akkor tegyék vastagabbá, nekem mindegy, csak oldják meg.

Ma nagyon vegyesek lesznek a héten talált kis információs szöszök. Plusz szeretném még jelezni, hogy jövő héten nagyon könnyed témák várhatók.

Valamennyi kultúrában az anyával történő incesztusra való utalás a legnagyobb sértés. Vagyis azt hiszem, a kínaiak fokozták ezt a legjobban: náluk van olyan káromkodás is, amiben 18 generációra visszanézve hangzik el a szitok. (Slate)

Negroponte Daily Me elképzelése tévút. Ez szerintem senkit nem lep meg, én legalábbis nagyon hajlottam efelé. Itt kaptok muníciót az ellenérvekhez. (The New York Times)

Jó hosszú írás Munkácsi Mártonról. Képzeljétek, ő mondta azt, hogy "All great photographs today are snapshots.” (Obit Magazine)

A konzervatívabb helyeken, ahol megnehezítik a helyzetet a szigorú társadalmi és egyéb előírások, nő a barkácsmódszerrel elkövetett abortuszok száma. Már Amerikában. (Jezebel)

Twitteresek már látták a hírt, hogy Berlinben egy gyógyult anorexiás olyan éttermet nyitott, ahol az anorexiások igényeit is figyelembe veszik, sőt a személyzet több tagja is átélte ezt. Az ételek finomak és egészségesek, de simán adnak üres terítéket is, hogy ha valaki a szomszédjától csipegetne, azt is megtehesse. A lényeg, hogy az anorexiások számára is természetes legyen az étel jelenléte, neadjisten maga az étkezés. (Jezebel)

Ha nő vagy és kiadsz egy könyvet, inkább ne tedd rá az arcképedet. Ha csúnya vagy az a baj, ha túl szép, akkor az. (Jezebel)

Az arckezelések ideig-óráig jók lehetnek mondjuk ha arctisztításról vagy hámlasztásról van szó, de egyébként semmi többet nem érnek. Ellenben tök drágák. (The New York Times)

Ennek is eljött az ideje, tessék. Kíváncsi vagyok, itthon mikor jelenik meg valami ehhez hasonló.

Plastik szájhigiénikus posztja eszembe juttatta régi fájdalmamat, amit az Ördög Pradát visel című film láttán éreztem, máris az első percben. Ugyanis a legeslegeslegelső jelenetben a főszereplő fogat mos. Bár ne tenné, ó anyám! Engem tényleg annyira elborzasztott, hogy teljesen megmaradt.

Gondoltam, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de a YouTube-on semmit nem találtam a témában. Úgyhogy összebarkácskodtam egy rövidre csapott videót erről, nézzétek meg:

Nos, mi ezzel a probléma? Hát nagyjából minden. Ez a vízszintes maszatolás annyira fáj nekem, mint amikor a krétát a táblán csikorgatják. Plastiknál részletesen is el tudjátok olvasni, hogyan kell fogat mosni, legyen elég itt annyi, hogy fent alapvetően le, lent pedig felfele kell mozgatni azt a fogkefét!! Ejj.

Tényfeltáró népnevelésünket olvasták.

Rövid leszek: bár utáltuk gyerekként a strébereket, szerintem ezt sürgősen le kellene vetkőzni felnőttként. Az egy félreértés, hogy aki stréber, az csakis egy elviselhetetlen, saját élettel és gondolattal nem rendelkező senki lehet. Lenne mit tanulnunk tőlük. GTD-ben például biztos, hogy ők a legjobbak. :)

Valamelyik nap rámkacsintott egy pénztáros srác és az azt követő döbbenet során azon filóztam, hogy vajon mi visz rá egy embert erre? Tehát hogy mi az a lelkiállapot, ami egy kacsintáshoz szükséges? Vagy mikor alakul ki és hogyan marad meg, mint szokás? És egy napon hányszor kacsint, aki kacsint?

Nekem ez a Tom és Jerryből maradt meg, élőben nem igazán találkoztam vele. Ezért aztán mindig meglepődöm és totál nem tudom kezelni a helyzetet. Persze nem is nagyon kell, de eléggé értetlenül állok az eset előtt.

Mondjátok meg, ti mit gondoltok? Cool a kacsintás vagy nem? És mit jelent?

Most ki fog derülni, hogy fel voltam iratkozva egy pletykasite-ra, de bevállalom. Meg csak azért volt az egész, hogy ellenőrizzem, mennyi átfutási ideje van a külföldi celebhíreknek a magyar médiában. Khm...

Ez volt ugye az általam korábban azért már említett PopSugar. Viszont egy ideje lecsökkentették a képek méretét a feed-ekben, és sok óra munka után kevés szemerővel rendelkezve már nem igazán szívesen vettem rá magam a bogarászásra.

Miután leiratkoztam, azért írtam egy levelet nekik, csak hogy tudják, mi volt a gond. Ez ottani idő szerint 15 óra 5 perckor történt. 24 perccel később jött egy kedves levél Staciától, amelyben elmagyarázta, hogy sajnos a fotóügynökségekkel való megállapodásuk miatt kellett lecsökkenteni a képek méretét, amit nagyon sajnál, ennek ellenére azért reméli, hogy aktív tagja maradok a Sugar közösségének. Ezenkívül ha még van valami, amit a honlappal kapcsolatban megosztanék velük, nosza rajta.

Nos ez egyrészt azt is jelentheti, hogy azért közvetlenül óhajsóhajpanasszal nem szokták őket zavarni, másrészt persze ennek az ellenkezőjét is, miszerint annyi mindennel bejelentkeznek a felhasználók, hogy külön munkaerőt foglalkoztatnak a velük való kommunikációra, ráadásul nem is egyet. Az igazság valahol a kettő között lehet, mindenesetre asszem ezt így kell csinálni.

Újabb fura médiavásárlási szösszenetre bukkantam, ezúttal a TV2-n.

Márka: Chevrolet

Kampány célja: március 15-ig tartó akció beharangozása

Szpot leadásának időpontja: március 15, 19:43

Persze ez nem a médiavásárló, hanem valószínűleg inkább a TV2 sales csapatának vagy informatikusainak a hibája.

Sajnos felvételem nincs róla, mert nem géppel a kezemben nézek tévét. Mindenesetre tegye fel a kezét, aki vasárnap este nyolckor még elindul autót venni!

Elindítottak egy szuper site-ot, ahol az alvással kapcsolatban lehet önmagunkat és másokat megfigyelni. A Yawnlogon be lehet állítani, hogy mennyit szeretnél aludni, aztán a rendszer jelzi, hogy ahhoz képest mennyit sikerült. Egy grafikon mutatja az események alakulását, azt mondjuk sajnos nem, hogy melyik nap milyen is volt az élmény. Pedig azt is be tudod írni, csak az külön kattintásra jelenik meg. Meg az is gond kicsit, hogy nem jeleníti meg egyértelműen és látványosan, hogy most akkor mennyit is sikerült aludni aznap.

Még ami nagyon hiányzik: egyfajta jegyzetelési lehetőség arról, hogy mit evett, ivott, sportolt az ember és hogy minden oké volt-e aznap. Ami azért az alvás szempontjából nagyon fontos lenne.

Ennek ellenére nagyon hasznos lehet egy ilyen - lényegében grafikonkészítő - szolgáltatás, ha gondod van az alvással. Így könnyebben tudatosul, ha változtatnod kell az életmódodon vagy fel kell keresned egy alváscentrumot.

Én is rajta vagyok, asszem Trillian von Fürstenberget kell keresni. "Össze vagyok kattintva" Marshall Kirkpatrick-kel a ReadWriteWebről. Elég keveset alszik, de mostanában már nem is töltöget.

Alváscsataa!

Vigyázat, könnyed és elsősorban divatos témák!

Bréking! A Sartorialist és a kedvencek közé is belinkelt Garance Doré bloggerei összejöttek! Wow. (Cup of Jo)

Ez az egyik legperverzebb kép, amit valaha láttam. (Jezebel)

Az American Apparel majdnem tönkrement. Mi lett volna Dov Charneyval és barátnőivel? (New York Magazine)

Új cikiség, amire fel kell készülni: régi ismerősök olyan képeket tesznek fel a profiljukba és taggelik fel a neveddel, ahol még látható, hogy imádtad a répa szabású nadrágokat és hogy anyukád vágta a hajadat. (Jezebel)

Audrey Toutou nem is olyan rossz Coco Chanel. 

Még korábban írtam arról, hogy várom a reklámszüneteket a műsorok alatt. Nos, két kutatás szerint ezzel nem vagyok egyedül, igaz az emberek többsége csak tudattalanul boldog a szünetektől.

Hogy miről is van szó? Az említett kutatásokban megnézték, hogy az adott élmény megszakítása milyen hatással van a tapasztalatra? Az eredmény röviden: legyen az alapélmény, sőt a szünet jellege is pozitív vagy negatív, a szünet előtti érzés felerősödik. Ha tehát mittomén a Kaliforgiát megszakítások nélkül nézném, nem élvezném annyira, mint reklámokkal.

Természetesen nemcsak reklámokkal lehet fokozni a hatást: bármilyen szünet jó élményfokozó. Ezt bizonyítja az is, hogy akinek digitális TV-je van, az is gyakran leállítja a műsort.

A szünetek egy dologra nem hatnak jól: a flow-élményre. De az úgyis ritkán éri az embert.

Az itt látható hirdetés már korábban feltűnt, de a napi BKV-zás során nem ugrotta meg az ingerküszöbömet. Azonban tegnap este két percnél tovább időztem a Blahán, úgyhogy szemrevételezni tudtam ezt itt.

Most tekintsünk el attól, hogy a MAKSZ-ot ismeri-e az utca embere. Koncentráljunk inkább arra, hogy akihez szól, vajon találkozik-e egyáltalán az üzenettel?

Mert ugye elvileg ez a hirdetés a potenciális hirdetőket akarná meggyőzni arról, hogy ez a szervezet tökjó, tessék a tagjainak a felületein költekezni.

B2B tartalmat az utcán eladni... olyan, mint a budapesti dugókról hirdetni a metróban.

Frissítés: ma láttam, hogy bizony a metróban is képesek voltak ezt hirdetni, sőt külön kreatívval!

Végre online is elolvasható Csuday Gábor cikke a Kreatívban a Blog.hu hirdetési rendszeréről. Ebben mi is megszólalhattunk, aminek nagyon örülünk. A "nagyban játszani" kifejezésért mondjuk így utólag bocsi mindenkitől.

Szerintem egyébként korrekt az írás, mert azért azt muszáj megemlíteni, hogy a Blog.hu által gálánsan felkínált hirdetésmegosztási lehetőséggel nagyon kevesen tudnak élni. Nekünk is az Adverticum segítsége kellett, mert bár vannak mindenféle ingyenes adserverek, elég nehézkesen működnek. Nekünk legalábbis ez volt a tapasztalatunk. Például az egyik adserver hetekkel a "kérelmünk" és az indulásunk után jelentkezett, hogy mehetünk.

A Bloggerunió házatáján egyébként sokminden történt, legalábbis az, hogy sok új banner került be a rendszerbe. Az egyik újdonság például a Unicef, de biztosan láttátok már a Bátor Tábor Alapítvány vagy a Vakinfo hirdetéseit is.

Egyébként most, hogy eljött az egyszázalékos időszak, az ilyen típusú bannerek előnyt élveznek a többiekhez képest.

A bloggerek száma is nő, a napokban is jöttek új jelentkezők. Körülbelül hetvennél tartunk.

Új fejlemény még, hogy nemrég Benei Péter képviselt minket a BarCamp-en, még nem foglalta össze nekünk, miket mondott, mindenesetre klassz képek készültek róla az eseményen. Csak egy példa:

Közben gondolkozunk új fejlesztési lehetőségeken, hogy a munka mellett újabb feladatokat vegyünk a nyakunkba. :)

Kevés ilyen alkalomnak voltam tanúja, szóval nem volt elég időm mélyebben is megfigyelni a dolgot, mindenesetre számomra teljesen zavarbaejtő, amikor egy újságíró irulva-piruva autogramot vagy közös fotót kér az interjúalanyától, netán hirtelen kiesik a szerepéből és elakad a szava, mint egy tizenéves fruskának.

Ez vajon a szakmabelieknek is ciki, vagy csak én vagyon sznob?

Valamennyire megnyugtató választ adott egy profi divatblog, miszerint ez valóban ciki, dehát a divattémában mégiscsak eltolódnak a hangsúlyok... Szerintetek?

Egy 1500 fős indiai faluban már 50 éve nem köttettek házasságok. Ennek oka az, hogy nehezen megközelíthető, messze van a rendőrség, az iskolában nincsen tanár, nem működnek a kutak és maoista militánsok is garázdálkodnak arrafelé.

Az agglegények falujának is nevezett település agglegényei az első pont megváltoztatása érdekében elkezdtek utat építeni, mert a korábbi tapasztalatok szerint azok a férfiak, akik látogatóban jártak más, könnyebben megközelíthető falukban, meg tudtak házasodni.

A gond már csak az, hogy az út egy természetvédelmi területen épül, szóval lehet, hogy a hatóságok még közbeavatkoznak.

Egy képzőművész fordított napra hívta fel a Wall Street vezérigazgatóit, részletesen megindokolva, hogy miért is lenne jó, ha egy művész igazgatná a céget. Érdemes elolvasni egyébként. Sokan haszontalannak tartják a művészeket, de azok, akik tényleg teljes odaadással dolgoznak, valóban rendelkeznek a listában leírt tulajdonságokkal. (Community Arts Network)

A Pompidou-ban 51 évből válogatták össze kilenc művész kiállítását a semmiről. A katalógus 39 euró. Az újságíró egyébként elmagyarázza, hogy ez miért jó. (The Independent)

A brit szabadúszó írók, újságírók átlagkeresete 4000 font évente, ami kevesebb, mint egy pénztárosé. (The Guardian)

A Tahoma, Verdana, Giorgia és még 70 további fontcsalád alkotója Matthew Carter. A h betűvel kezdi a tervezést, míg mások inkább a q-t preferálják. A Wired-nek és a New York Times-nak is alkotott már fontokat. (Washington Post)

Brooklyn az új szexi hely. Nem mondanám, hogy az új Manhattan, mert még nem voltam ott. (The New York Times)

Részletes (rendőrségi eredeti) leírás arról, hogyan verte meg a pasija Rihannát. Elég durva. (The Smoking Gun)

A CIB-es szöszi és a doki tényleg nem jöttek össze a legújabb reklám szerint. Bocsánat mindenkitől! Fura, hogy félreértettem.

Két szuper kép elnökről és elnöknéről. (Jezebel)

Hivatalos portré. Úúúúúú.

Daddy comes home. :)

Kedvencs Sarah Haskinsünk ezúttal az Oscar díj átadáson történtekkel kapcsolatos érthetetlen Jennifer Aniston vs. Angelina Jolie spekulációkról készített egy összeállítást. Ha valaki nem lenne képben: az egyik díjat Jennifer Aniston adta át Jack Black-kel és a "jelenetük" alatt bevágták Angelinát, ahogy nevetett a poénokon. A hirdetési bevételeket növelni akarók természetesen kitalálták, hogy Aniston kikészült, amikor meglátta vetélytársát a kivetítőkön.

Nézzétek meg a többit is. Főleg a csokoládés és a bőrápolásos reklámokról szóló videók a jók.

+1: Vanilla Ice bocsánatot kért. Bocsánatot kért a ronda frizurákért, a bő nadrágokért és a botrányokért. Azt mondta, hogy fiatal volt és egy bábu (a kiadóvállalatok kezében). (The Sun)

Teljesen biztos voltam benne, hogy maximum kétszer lehet majd ebben a blogban a "válság" szót olvasni, ehhez képest azért már jóval beljebb járunk, ami miatt elnézést kérek azoktól, akiknek a könyökén jön ki. Igaz, mostmár mi is egyre inkább érintettek vagyunk és emiatt már furán veszi ki magát, ha valaki azt mondja, hogy nem érdekli.

Na mindenesetre ez a kis történelmi tapasztalat, amit éppen gyűjtögetünk, egy érdekes című cikkhez vezetett a New York Times-ban. A lényege röviden: kemény időkben a bölcsészeteknek igazolniuk kell az értéküket. Hm, nem kicsit erős felütés. Ráadásul alig terelődik vissza józanabb megfontolások közé.

Aszongya, hogy a bölcsészetek azok az egyéni épülést és a szabad demokráciában való részvételt szolgálják, tekintet nélkül a karrierválasztásra. Azonban a munkanélküliek egyre hosszabb sora, az egyre csökkenő egyetemi támogatások, na és a technológiailag egyre komplexebb világ a korábbiaknál még sürgetőbben veti fel a bölcsészetek létjogosultságát.

Van, aki a humán-reál ellentétet szeretné elmosni, de valamiért nem talált támogatókra a döntéshozók körében. A Harvard egyik volt elnöke ezzel nem bajlódik, szerinte a bölcsészetek igenis felkészítik a diákokat a szakmai életre. Az analitikai és az íráskészségen túl például az etikai gondolkodást is elsajátítják, ami például a biotechnológiai vagy ehhez hasonló kutatások során alapvető, hiszen gyakran találkozhatnak etikai kérdésekkel.

A cikk kérdésfeltevésének furcsasága egyébként az ezt követő részből is következik. Ugyanis egyre kevesebben választják a bölcsészettudományokat, kábé 8 (!) százalék. (Szóval szerintem a cikknek pont arról kellene szólnia, hogy mondjuk ezekben az ínséges időkben éppen arra lenne szükség, hogy ne csak az anyagias világgal, hanem azzal foglalkozzunk, ami azon felül fontos, ami emberré tesz - ez a cikk egy részén egyébként benne is volt a szövegben)

Mindenesetre amire aztán az egész kifut: a bölcsészet az elit iskolákban örvend töretlen népszerűségnek, ami milyen szerencsés, hiszen így az oda került, ahova korábban is tartozott és ahova való. Az élet értelmével való foglalatoskodás ugyanis egy olyan luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak.

Patricia Cohen, köszönjük. Majd értesítjük.

Megszületett az első vendégposzt a Critical Miss történetében!! Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem Pandát a Twitteren, hogy írja meg marketingáldozattá válásának történetét. Hiába, óhatatlanul is becsúszik mindenkinek egy ilyen meggondolatlanság. Olvassátok hát a Csúnya Zöld Golyós Szörny történetét:

Alapvetően nem vagyok az a fajta, aki minden kozmetikai újdonságot megvesz, sőt, amióta dolgoztam natúrkozmetikai boltban, alig vásárolok drogériában (gyanús összetevők, vérző szemű nyuszik, miegymás). Arra is rászoktam, hogy ahol lehet, először próbát kérek. Ezzel a módszerrel - főleg külföldön - elég sokat lehet spórolni, de tényleg nincs kedvem azért kidobni pénzt, hogy aztán megromoljon a fél tégely. Azért néha engem is sikerül behúzni a csőbe, mint most a Garnier Nutritionist golyós szemkörnyékápolójával.

Elöljáróban annyit, hogy nem küzdök hatalmas sötét karikákkal, tehát nem is vagyok igazi célszemély. Bár rajtam is látszik, ha keveset alszom, nem szokott különösebben aggasztani, a szemüveg ápol és eltakar. Valamiért mégis azonnal rákattantam erre a termékre, nem lehet nem észrevenni a reklámokat, amivel az összes létező villamosmegálló tele van. Pedig még vigyorgó, üde tekintetű csaj sincs a plakáton. Azt hiszem, azzal fogtak meg, hogy úgy néz ki, mint egy zöld varázspálca. Pár napig próbáltam ellenállni, aztán mégis felmartam egyet - megjegyzem, a polcon az utolsó darab árválkodott.

A hatóanyagok közül csak a bűvös varázsszó, a koffein maradt meg – gondolom, épp annyi van benne, hogy már fel lehessen tüntetni az összetevők közt. A golyós megoldás klassz, bár azt nem írja a csomagoláson, mennyi idő után hat, vagy hányszor kenegessem a szemem alatt. Hideg - tehát, ha akarom, ez frissít. De abszolút semmit nem csinált se a karikákkal, se a puffadtsággal, pedig többször is kísérleteztem vele.

Úgyhogy az e havi konzumidiotizmusomat 2000 jó magyar forint bánja.
 

A közös étkezések fontosságát hangsúlyozó marketingkampány indult. Én nem támadnám az üzenetet, nincs is szebb dolog a családnál és tény, hogy teljesen diszfunkcionális volt az enyém, már ami a közös étkezéseket illeti. (Hajnali négytől este tízig dolgozó szülőkkel nehéz ilyen tapasztalatokra szert tenni.)

Mindenesetre megfigyeléseim szerint a közös családi étkezéseknél kevés nyomasztóbb dolog van: ahogy Rushdie is mondta, a családtagok olyanok, mint az orvos - mindig tudják, hol fáj a legjobban. Szóval a beszélgetések fájdalmasak, viszont elkerülhetetlenek. És ne feledkezzünk meg a jó magyar étkezési kultúráról, aminek sarokpontját a zsíros, paprikás, szaftos kaják, és azok habzsolása képezi. Mindezek miatt a nagyobb családban én fuldoklom egy-egy ilyen alkalommal.

Azért remélem, hogy nem mindenkinek ilyen rémálomszerű ez az élmény, úgyhogy megkérdezem egyrészt, hogy meddig volt szokás nálatok, másrészt, hogy bírtátok-e. Előre is köszi, nagyon kíváncsi lennék. 

Asszem 2001 óta olvasok blogokat, és kisebb-nagyobb kihagyásokkal követem őket, körülbelül ugyanazokat. Akkoriban még csak egy maroknyi blogger volt és lényegében egyetlen kategóriában, azaz a személyesben írtak. Nézzük, kik voltak akkor, kik maradtak meg, és kik lettek az újak:

Ahogy a fentiekből látható, új bloggereket a személyes kategóriában már nem igazán olvasok. Csak Will Freeman és Montag jött be újként, és ha nem hagyta volna abba, még meglenne a Ne vidd el. Őt nagyon bírtam, remélem, már nem a közszférában kell szenvednie.

Ti kiket olvastatok annak idején és kiket olvastok most?

A mostani szavazásban mondjuk jelöljétek be az akkori abszolút kedvencet.

Új lexikon jelent meg a weben a Lolcats elindítóinak köszönhetően 140pedia.com néven. Az a lényeg, hogy 140 karakterben kell definiálni egy szó jelentését, ami ugye a Twitterben megszabott határ. Az eddig látottak alapján ez egyfajta Zeitgeist-gyűjtemény, de vicces.

via Trend Hunter

Mostanában megint nincs időm, szóval némi üzemkimaradásra lehet számítani. Mindenesete azért nekiduráltam magam, és elolvastam azokat a híreket, amik ott figyeltek kicsillagozva a Readerben.

Biztos hallottatok arról, hogy Rihannát megverte a pasija. Egy chicagói suliban tett körkérdés alapján sok lány (!) magát Rihannát hibáztatta ezért és nem voltak túl együttérzőek. Ez persze csak azért van benne az eredeti cikkben, hogy elolvassák a többi infót: ugyanis a tinédzserek körében egyre gyakoribb az erőszak, amit súlyosbít a mobiltelefon és a net, hiszen ezek által sokkal szorosabb kontrollt gyakorolhat a zaklatott személy felett az erőszaktevő. Ráadásul sokan úgy vannak vele (korukból és neveltetésükből fakadóan), hogy "biztos ez a normális", meg hogy "az élet már csak ilyen". Mert nem tudják, hogy ez egyáltalán mikortól tekinthető egy kapcsolat "egészségtelennek". (Jezebel)

Szeretném megkérni a képszerkesztő és stylist foglalkozású magyar munkatársakat, hogy ilyet soha. (Jezebel)

Ha érdekel egy kicsit részletesebben is a Polanskiról készült dokumentumfilm és annak kreatív befolyásoló taktikái, olvassátok el ezt. A kiemelt idézeteket külön figyelmetekbe ajánlom. Több szót nem is akarok már erre az emberre fecsérelni. (Salon)

A héten részletesen is beszámol Ian McEwan többek között arról, hogyan bújtatta Salman Rushdie-t, miután kimondták rá a fatwát. A New Yorkerben fog megjelenni a cikk. (The Guardian)

Londonban új buszok tervezésére írtak ki pályázatot, amit az Aston Martin és egy építészti iroda nyert el. A buszokat 2011-től láthatjuk majd a város utcáin. Azért nem kicsit menő ez. El tudjátok képzelni, hogy mondjuk a BKV saját földalatti szerelvényeket terveztet és építtet? (BBC News)

Itt egy olyan áttekintést olvashattok, ahol az építészek általi járműtervezés kudarcait veszik sorra. (The Guardian)

Giorgio Armani 1 millió dollárból létrehozott egy Armani Arts Institute nevű alapot, amely a gyerekek művészeti nevelését hivatott finanszírozni. Very nice of you, Mr. Armani! (City Room Blog)

Apropó Armani: az általam a héten beharangozott blogját nem ő írja, mert alig tud angolul. Mondjuk ez nem tudom, változtat-e a lényegen. (Jezebel)

A new-york-i divathéten az egyik bemutatót 5000 taxiban is leadták. (Jezebel)

A Disney, megalakulását követően 72 évvel egy fekete hercegnőt választott új animációs filmjének főszereplőjéül. A sztori New Orleans-ben fog játszódni. Mindenki odavan. (Jezebel)

Jujitsu leckék 1930-ból, ráadásul nőktől. (Jezebel)

Hadd másoljak be egyet: