Előző héten elmentem a Gödörbe, mert riasztott a LeCool (amit GMági nevű klassz olvasónk is említett egy korábbi poszt kommentjében), hogy P'andiciel divatbemutató lesz és mivel már régen láttam őket, gondoltam elmegyek. Viszont mire odaértem, már nem igazán voltak jó helyek, szóval ez nem lett annyira fantasztikus videó. Ennek ellenére azért érdemes megnézni.
Nem árulok el vele nagy titkot, ha azt mondom, hogy egyszerűen a Gödör a legjobb hely a városban. Már tavaly is gyakran mentem oda csak azért, hogy egy sör mellett elüldögéljek és nézelődjek, de ez most talán méginkább megéri.
Ja és a Panda Varieté után Carbonfools koncert volt, arról is lőttem pár felvételt. Az egy külön sztori, mert elég furcsa volt. Majd feltöltöm azt is.
Rengeteg szavazást indítottam itt a blogon és eszembe jutott, hogy érdemes lenne megnézni, hogy ennek alapján milyen általános képet lehetne kialakítani rólatok, még ha biztos rengeteg olyan kósza szavazat is érkezett be, ami mondjuk egy-egy Indexes címlap által generált látogatásból jött létre.
Lássuk az alapkérdéseket: a többségetek, 53,8 százalék fiú, 41,5 százalék lány, 4,7 százalék pedig valahol a kettő között található. A családtörténetetek elég hézagos, kábé dédszülőig tudjátok lekövetni az ősöket. Sőt, van, aki a nagyszüleiről sem tud semmit. A Depeche Mode meghatározó volt az életetekben, de a Cure is hasonlóan népszerű volt. A legtöbben divattervezők, írók és táncosok szerettetek volna lenni, de a groupie is egész jól szerepelt nálatok jövőbeli opcióként. Szépségkirálynő viszont senki sem szeretett volna lenni (ezért hálás vagyok).
Bírtátok a közös családi étkezéseket, de azért volt, aki csak elviselte. A legtöbben geek-ek, azaz okosak és bénák voltatok egyszerre középiskolában, de sok alteros és rocker is van köztetek. Sajnos vagy nem sajnos, egyetlen igazi nagymenő sincs köztetek, aki már akár 17 évesen is zsír verdával csajozott volna. Egye fene. :)
Cigarettagyártónak semmi pénzért nem dolgoznátok, de a gyorsétterem-láncokkal és a hipermarketekkel is vannak problémáitok. Ami nagyon meglepő: az alkoholgyártó annyira nem nagy ügy szerintetek. A munkahelyi mailboxotokat tök jól kezelitek, többségeteknek nincs vele gondja. A legtöbben nem túl jó, de nem is annyira rossz budai helyen dolgoztok, bár sok szerencsés van Pesten. Az is jó, hogy budai kanyargósban nem szívtok olyan sokan.
Próbálkoztok ezzel a "zöld" dologgal, például a legtöbben szelektíven gyűjtitek a szemetet, de például egyetlen ember mondta, hogy tagja is zöld szervezetnek. Ezzel együtt ha már aktivisták lennétek, legtöbben ökofighterek lennétek, állatokat mentenétek, vagy nőügyekkel foglalkoznátok. A legkevésbé a drogosok élete izgat titeket. Ha csak támogatni kellene a jó ügyeket, akkor a legtöbben az állatoknak segítenétek, de érdekes módon a művészetek is jól szerepeltek nálatok. A beteg gyerekek ezekszerint kicsit kezdenek veszíteni a népszerűségükből. Egyébként pedig aki nem végez semmilyen önkéntes munkát, az az energia vagy az idő hiányára fogja a dolgot, de volt, aki őszintén bekattintotta, hogy nem érdekli az ilyesmi.
Ha jól keresnétek, vennétek képzőművészeti alkotásokat, viszont nem ismeritek annyira a piacot. Olyan is van, aki még nem vett, de tervezi, meg olyan is, aki már beleszeretett pár dologba, de azért annyi pénze még nincs. Persze van, aki a művészhaverjaival megoldja a dolgot és olyan is, aki szerint a gyereke sokkal jobbat tud festeni. Ennek a nagy művészetbarátságnak kicsit ellentmond, hogy elvileg nem jártok kiállításmegnyitókra, de én meg arra következtetek, hogy az első szavazás még gyakori Index címlapos időkben készült, míg a másik már a nyugisabb időszakból származik és kicsit változott az összetétel.
Egyébként tárgytengerben éltek, utáljátok, ahogy a magyar filmesek a termékelhelyezést megoldják, a Bedeko márkát élesztenétek újra leginkább, szerintetek sírós, depressziós ország vagyunk, egyáltalán nem olvastok Origót, kizárólag poénból nyomtok egy-egy kacsintást, elfogadtátok a hétköznapiságotokat és hétköznapjaitokat és szerintetek az a boldogság, amikor nem akartok máshol lenni, mást csinálni. De sokan attól a legboldogabbak, ha kiflizhetnek a kanapén a szeretteikkel. Ezt a kiflizést ráadásul inkább megélitek, mint dokumentáljátok. A kiflizéshez szükséges kanapéra pedig excelben vagy sehogy sem spóroltok.
A temetéseteken pedig ezt a számot szeretnétek leadni a gyásznépnek:
Szóval ilyenek lennétek. Pár dologban nem értünk egyet, de a lényeg, hogy olvastok. Köszi. :)
Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire vagyok egyedül a következő "problémával": engem zavar, ha túl kedvesek velem a boltban, a piacon vagy akár más hasonló szituációban. Főleg, ha az interakció hosszabb időt vesz igénybe két percnél.
Olyannyira igaz ez, hogy például egy időben a piacon inkább másik standhoz mentem, mert egyszerűen nem bírtam, ahogy látványos gesztussal, hajbókolva nyújtották át nekem a gyümölcsöt.
Ilyenkor talán az zavar a felesleges modorosságon kívül, hogy nem tudom és nem is feltétlenül akarom viszonozni a kedvességet. A legrosszabb a "kisasszonozós", kőkorszaki férfikedvesség, de egyébként sem tudok cukiskodni minden idegennel.
Ti mennyire érzékeltek ilyesmit? Lehet visszatartó erő számotokra a túlzott kedvesség?
Frissítés: Hát úgy látom, eléggé egyedül maradtam ezzel. De nem lepődtem meg, mert azért sejtettem eddig is, hogy bennem van a hiba. :)
Nagyon-nagyon sok érdekes cikk született az elmúlt héten, kicsit el is zúgtak mellettem a történések és nem igazán tudom behozni magam. Következzék egy rövidebb válogatás.
Kognitív nyelvészek imádni fogják: stanfordi kutatók szerint az, hogy milyen nyelveket beszélünk, befolyásolja a gondolkodásunkat - és erre elvileg már vannak bizonyítékaik. (Edge)
Megszűnik az eredeti filmzene kategóriája az Oscaron, mert egyszerűen már nincs annyi értékelhető anyag hozzá. Valahogy kihaltak a kifejezetten filmhez írt zenék, inkább a "kölcsönzés", a már meglévő számok összeválogatása a menő. (Wall Street Journal)
Egy Open Library nevű projektnek az a célja, hogy minden létező könyv számára létrehozzon egy honlapot, egy bazi nagy online katalógus részeként (bevallom, nem igazán értem, hogy miért, bár ha tényleg bővíteni fogják folyamatosan az egyes könyvek adatait és mondjuk linkeket adnak hozzá, akkor oké). Már most is több mint 23 millió kiadványt dolgoztak fel, de gőzerővel dolgoznak tovább a projekten. Mindezt úgy, hogy a Google Booksearch-öt ezerrel fejlesztgetik és várhatóan tarolni is fog a jövőben is. Viszont a kettő logikája és hozzáállása teljesen más, és az Open Library munkatársai meg vannak győződve arról, hogy ezt csak úgy lehet és érdemes csinálni, ahogy ők. Hogy sikeres lesz-e a projekt, az kérdéses. (The Guardian)
A Slate újságírója a teljesen leszűkített témájú blogok sikeréről ír, részletesen elmagyarázva a Tumblr nagyszerűségét. Az egészből igazából a felsorolt blogok listája érdekes, azt érdemes átböngészni. Említ például egy olyan blogot, ami a metrón álomba merült emberekről készült fotókat gyűjti. (Slate)
Mit tegyünk, ha tengerbe zuhan a repülőgépünk? Ne ússzunk, csak kivételes esetben. Próbáljunk meg fennmaradni a víz felszínén, a lehető legkevesebb energiaráfordítással. Érdemes még eltávolodni a repülőgéptől és kikerülni a mérgező olajat. Ha viszont nagyon vad a tenger, gáz van. (Slate)
És ha már a gáznál tartunk: sokakban felmerül a kérdés, hogy brikettel vagy gázzal grillezzünk, ha érdekel minket a környezetkímélet? A Slate szakértője szerint a gáz jó megoldás, ha figyelembe vesszük a szén-dioxid kibocsátást, azonban összetettebb szempontrendszer szerint a környezettudatosan előállított brikett már szintén szóba jöhet alternatívaként, mert például a kivágott fákat "utántöltik" - a gáz esetében ez nem lehetséges sajnos. (Slate)
A Slate újságírója megvizsgálta, hogy mekkora esélye van az egyszeri Youtube-videónak arra, hogy egymillióan megnézzék? Nos előre elmondhatom, hogy szinte semmi, ami gerillában nyomuló ügynökségeknek, kampányoknak kicsit torokszorító hír lehet.
A pasas egy robot segítségével 10.000 videó nézettségének alakulását vizsgálta, aminek az eredménye az volt, hogy a listázást követő harmincegy nap után csupán 250 érte el az egyezres nézettséget, ami 3,1 százalékos arány, ha nem számítjuk azokat a videókat, amiket egy hónapon belül leszedtek a netről. 25 darab, azaz 0,3 százalék ért el több mint 10.000 letöltést, 65 százalék az ötvenet sem érte el, de jó hír, hogy csak 2,8 százalék volt a nulla nézettséget elért videók száma. A százezres nézettséget egy német DJ, Michael Mind videója érte el (?).
Az újságíró ezután új kísérletbe kezdett és újabb videók linkjén futtatta a lekérdezéseket. Az új csoportban már két videó érte el a százezres nézettséget: az egyik egy focista képen tenyerelését mutató anyag volt, a másik pedig Brooke Hogan új száma, a Hey Yo!. (Ne kérdezd)
A többi szám is hasonlóan alakult, de kicsit alacsonyabbak voltak, mint amit egy brit cég vizsgálata adott ki. (A különbséget az okozta egyébként, hogy időközben nagyon megnőtt a feltöltések száma, viszont nem növekedett a felhasználók érdeklődése.)
Az újságíró még update-elni fogja a kísérletet, ha változnának az adatok és úgy teszek majd én is. Mindenesetre arra jutott, hogy nagyon alacsony annak az esélye, hogy egy videóból igazi vírus legyen és százezres nézettséget érjen el (még ott, a nemzetközi vizeken is!). Az segít, ha nagy látogatottságú site-ok linkelnek rád, de azt valahogy el is kell érni.
Felmerül a kérdés, hogy akkor most érdemes-e buzzteremtéssel próbálkozni ennek fényében? Nekem az jutott az eszembe, amit Clay Shirky mondott: színvonalas tartalommal továbbra is könnyű - ha nem könnyebb - lesz kitűnni, mert az amatőr tartalom mennyisége nagy sebességgel nő és már-már az lesz az újdonság, ha valami profi.
Szóval csak arra kellene rávenni az ügyfelet, hogy tényleg gondolja át és tényleg fizesse meg, ha buzzt akar teremteni. Mert a "webkettő" az bizony nincs ingyen.
Voltam a Deutschland sagt danke programon, de csak péntek este, mert még az tűnt érdekesebbnek, vagy legalábbis én nem akartam századszor megnézni a Goodby Lenint, amit az előző napon adtak le.
A pénteki program Frenák Pál volt többek között, egyébként pedig nézhettél visszaemlékezős videókat vagy jelképesen készíthettél egy levelezőlapot a saját képeddel. Ez egyébként nagyon jól sikerült szerintem és ahogy láttam, ez a stand volt a legnépszerűbb.
Az nagyon tetszett, hogy nem akartak lemenni egy szint alá és tényleg kihívás volt az előadások befogadása. Én legalábis sosem nézek táncszínházat, bár amikor mégis elmentem egyszer (kábé hét éve), egészen élveztem. Szóval kockáztattak, de szerintem megérte.
Futás közben figyeltem meg, hogy vannak olyan pasasok, akiknek kicsit más a felépítése, mint az átlagfutónak és mindig csak harmadik látásra esik le, hogy nem hájas a fenekük, hanem testépítők/fitness fanatikusok.
Kábé ez, bár nem tökéletes a példa:
Ez a forma pont úgy néz ki, mintha lovaglónadrágja lenne a csávónak - mint a sokat kritizált teltebb nőknek.
Nem beszélve arról, hogy sokan, főleg a kistermetű pasasok ezerrel építik az izmaikat valószínűleg azért, mert elvileg nekik könnyebben megy, mint a nagy, magas és vékony fickóknak. Ezért aztán rövid időn belül kis tömör professzor termetük lesz, persze az okosság aurája nélkül.
Na ezeknek a fiúknak üzenem, hogy inkább szálkásítsanak, az a szexi.
Egyre többször jutok arra, milyen jó lenne, ha egyszerűen stoppolni lehetne a flash bannereket, mintha csak videók lennének. Egyrészt zavar a gondolat, hogy nyitva van egy site, ahol a bannerek pörögnek ezerrel (tudom, hülyeség), másrészt pedig zavar az olvasásban, meg a videónézésben.
Vegyük például a fenti példát: ahogy a képen látható, itt éppen egy animációt szerettem volna megnézni, de közben ott pörgött, mozgott a nemtommilyen tejkészítmény reklámja, ami csak a videó végeztével, hosszú percek múlva állt le. Nagyon zavaró volt.
Az ilyen helyzetekre szeretnék nagyon egy stoppolási lehetőséget. Van erre valamilyen megoldás az adblockeren kívül?
Franciaország a McDonalds második legnagyobb piaca. (Slate)
Már a második Banksy munkát rongálták meg Bristolban, valószínűleg féltékenységből, mert ugye nemrég nyílt egy nagyszabású kiállítása ott. Azért vicces elképzelni, ahogy a jó városi polgárok odamennek és saját pénzből letisztogatják a stencileket - merthogy ezt csinálják. (BBC News)
A BBC közzé fogja tenni a nála dolgozó 50 legnagyobb gázsival rendelkező ember nevét, beosztását, fizetését azért, hogy még transzparensebb legyen a működése. Már eddig is publikus volt a felsővezetés fizetése, de most a tanácsadók, és más igazgatók is felkerülnek a listára. Persze lesznek átfedések. (The Stage)
Egy új technológiának köszönhetően már nemcsak 3D képeket tudnak a kisszülők készíttetni leendő gyerekeikről, hanem miniszobrot is. Többek szerint ez újabb fegyver lesz az abortuszellenesek kezében. (Jezebel)
Nan Goldin lesz az arles-i fotóhónap, a Recontres fő attrakciója. Menjetek el helyettem is! Érdemes, jó hely. Ha szerencsétek van és érdekel titeket, bikaviadalt is láthattok. (Jezebel)
Egy kutatás során nők és férfiak arckifejezését kellett értelmezni úgy, hogy mindig ott volt a magyarázat, hogy miért is szomorú mondjuk az illető. Az emberek többsége a nők esetében arra következtetett az októl függetlenül, hogy "érzelmesek", azaz irracionális alapon, a természetükből fakadóan szomorúak. A férfiaknál viszont mindig a kiváltó ok volt a mérvadó, az objektív okok voltak fontosabbak, mert róluk az emberek azt feltételezik, hogy racionálisak. E kettős megítélés miatt aztán ha egy nő bőg a munkahelyén, akkor az egy hisztis picsa, míg ha egy férfi teszi ezt, akkor meg volt rá az oka. Szomorú. (Jezebel)
Egy Opium nevű magazin borítóján kilenc szó olvasható, melyek egy történetet adnak ki. Azonban az első kivételével mindegyik vastag tintaréteggel van lefedve. A kalkulációk szerint százévente jön elő egy-egy újabb szó. (TrendHunter)
Indiában egyre kevésbé népszerű viselet a szári a nők körében. Egyre inkább az ünnepélyes alkalmakra korlátozódik a használata, illetve inkább designerek által készített verziókat hordanak a fiatalabb generációk. Bár nagyon sajnálom, azért nem várhatjuk el, hogy ők is változatlanul, időkapszulába zárva éljék az életüket. (Jezebel)
Elképesztő jó német TCR-reklámra bukkantam! A téma a családon belüli erőszak. Buszmegállókban teszik ki és az a lényege, hogy amíg nem nézel oda, egy tipikus nőverős pillanat látható, amikor viszont ránézel a plakátra, minimális (direkt) késleltetéssel egy boldognak tűnő pár mosolyog vissza rád.
Szokatlanul sok videót lőttem a hétvégén, ezek közül kettőt teszek fel végül. Az egyik már megvolt, a KKP tüntetés, a másik pedig a fent látható videó egy új médiaművészeti és történeti kiállítás, a Pillanatgépek megnyitójáról.
Ez most nem igazán jött be, gondolom, meg is látszik a videón, amit azért nézzetek meg, mert a legvégén van a legjobb munka. A Pillanatgépek olyan, mint a tavalyi Kempelen Farkas kiállítás, ami inkább egy modern múzeumi tárlat volt. Persze értem a koncepciót és a stratégiát is: nyár van, kevesebb a látogató - ilyenkor senki nem veti be a nehéztüzérséget. Azért érdemes elmenni.
Kieg: És ha már sűrűség, a héten kicsit kevesebb poszt lesz a megszokottnál. Bocsi!
Voltam a bázison péntek este, amint felébredek, feltöltöm, mit láttam. Lehet, hogy a valódi eseményre is elmegyek majd. Mindenesetre a srácok nagyon szimpatikusak voltak és viccesek lesznek a feliratok is.
Szóval stay tuned!
Kieg: Bocsánat, rájöttem, hogy így lelőném a poént. Ez nem az a cucc, amiről jó teasert csinálni. Szóval majd az esti program után.
A várt kontent:
Remélem, nem találja senki "sértőnek" az aláfestő zenét, nem tudtam kihagyni. Keressétek a felkiáltójeles embert, nekem ő volt az egyik kedvencem.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember jön el a zuhogó esőben is, igazából saját magamban is kételkedtem, csak annyira jófejek voltak a srácok, amikor éjfél körül pár percre beugrottunk megnézni a workshop eredményeit pénteken, hogy úgy döntöttem nem hagyom ki. Még egy jó emberes megfázás fenyegetése mellett is megérte, mert nagyon kedves és vicces volt az egész.
A Mechwart ligetben volt a gyülekezés, ahol gyújtó hangú beszédet hallhatott a tömeg, utána átmentünk a körúton és a következő zebrán vissza, majd újra a Mechwart liget és a KSH következett. Ott a Párt vezetője mondta el beszédét, amelyből itt olvashattok részleteket, utána még egy EU-szabványosítós fiú, és egy lány izzított tovább. Aztán némi skandálás és vissza a ligetbe, ahol mindenki leszúrhatta a transzparensét.
Utána biztosan sokan mentek sörözni, én sajnos rohantam átvedleni és inni egy meleg teát.
A videó nem azért lett ugyanolyan béna, mint az előző, mert azt gondoltam, hogy az mekkora poén, hanem csak későn értem haza. Majd lehet, hogy kicserélem egy nappali fénynél készült felvételre. Egyébként érdemes a szöveggel kezdeni. :)
Tudom, tudom, Stahl Judit egy magazint és nem blogot indított, de egészen hamar elkapott az az érzés, hogy egy nyomtatott, megdesignolt, sokszerzős blogot olvasok.
Ennek oka egyrészt, hogy a lay-out kicsit olyan, mintha wordben rakták volna össze a látványterveket. Kevés benne a finomság és a használt font szerintem elég rossz választás volt. Néha lelkesebb marketing igazgatók szoktak ilyen betűtípust választani a meghívókba, prezikbe. Ettől is buhera-érzetű kicsit az egész, amit erősít, hogy a cikkek szerzői többnyire Stahl Judit közvetlen környezetéből tevődnek ki (pl. asszisztens, férj), általában több írást is jegyezve.
A többszerzős blogot kiemelt kommenterek is támogatják a próbafőzők személyében. Ők különböző státuszú és élethelyzetű nők (férfi miért nincs köztük?), akik néhány receptet otthon is kipróbálnak és aztán leírják a tapasztalataikat, amik a cikkek végén jelennek meg. Mondom, mintha egyes posztokhoz állandó kommenterek lennének rendelve. Az ötlet egyébként jó, mert érdekes, hogy az olvasók mit mondanak a receptekről.
Az engem akár csak bloggerként is ismerők tudhatják, hogy a főzéshez nem igazán tudok hozzászólni, mert unom és nem szeretek rá felkészülni sem - tisztelet a kivételnek. Szóval a Stahl blog tartalmának kábé 90 százalékával nem tudok mit kezdeni, főleg az elején az olaszos hétvégével, ahol már egy héttel korábban meg kell főzni a leveshez az alaplevet. (Haha!) A receptek többsége sok figyelmet igényel, ahogy látom, meg nem éppen nekem valók, én ugyanis bio, meg vegafreak vagyok, aki imádja a hajdinakását, meg az ehhez hasonlókat. Azért az az anyag javára szól, hogy találtam benne olyat, amit megennék, sőt egy-két salátát még el is készítenék belőle.
Ahogy írtam tehát, a magazin eleje a főzésé: hétvége, munka utáni vacsorák, gyors kaják, nem hízlaló kaják, harminc perces vacsorák, tojásos ételek, édességek, családi főzések, a spanyol konyha, a semifreddo és a borok. Ezek közé van befűzve Máté Krisztina étkezéseinek kritizálása dietetikus által, és egy helyajánló a Kyoto étterem vezetőjétől, valamint Zséda válogatása a hazai gasztrolapokból. Ez egy elég érdekes feature, mert itthon nem szokás a konkurenciának akár csak a nevét is kiejteni. Ehhez képest van itt Ringier meg Sanoma lap is megidézve. Jó pont.
Csak ezek után, a 82. oldaltól láthatjuk a női nemet egy másik oldaláról. Itt a nagytakarítás mikéntjét mondják el, de van egy olyan gyanúm, hogy ez pusztán empirikus alapon íródott cikk. Mindenesetre jól jött volna a végére egy ajánló a témakörben. Ha jól emlékszem, a Wellness cikkjeinek végén van forrásmegjelölés és esetleg ajánló, ami elég hasznos.
Ezt követően a terasz berendezési lehetőségei, cipődivat, fürdőruha-tippek, interjú a L'Oreal vezérigazgatójával, napozás stb. olvasható. Itt az 1500 forint alatti kozmetikai szerek gyűjtése tetszett, amit egy Női Lapozó reklám követett.
Nem is részletezem tovább: a Stahl célcsoportja a családos anyuka, erős Bree Van de Kamp-faktorral. Igaz, szerencsére nem foglalkozik a magazin/blog a régi bútorok restaurálásával és kerti biszbaszok barkácsolásával, de úgy érzem, ennek is eljön az ideje.
Elég szimpatikus, hogy nem veszi magát annyira komolyan a Stahl blog, mint egy Éva vagy egy Marie Claire és valljuk be, néha jó, ha nem folyik ki a szemünk a sok olvasástól, és mégis úgy érezhetjük, hogy tartalmasan töltjük az időnket. Ezt pedig megadja ez a blog, amit az irigységünket félretéve (Bakker, megcsinálta! Bloggal keres pénzt!) akár még élvezni is lehet.
Irán lakosságának közel 60 százaléka harminc év alatti. Ennek az az oka, hogy 1979-től 88-ig az volt az állami törekvés, hogy minél több gyerek szülessen. Minden lehetséges eszközzel ösztönözték a családok gyarapodását, aztán ez már olyan méreteket öltött, hogy veszélyeztette az infrastruktúrát és a természeti erőforrásokat. Szóval most pont azt büntetik, aki háromnál több gyereket nevel. (Slate)
A recesszió sok barátságot szétszed Amerikában, mert most tényleg van olyan, akinek nagyon rosszul megy. Ezzel szemben vannak, akik pont a jelenlegi helyzetből tudnak hasznot húzni, mondjuk új lakást tudnak venni. Na itt válik kényessé a dolog, amit megértek: a lakásvásárló próbál nem beszélni arról, mennyire jól megy neki, hogy ne bántsa meg a munkanélküli barátját, ami miatt frusztrált. Persze ez legyen a legnagyobb gondja. Az egyébként egy nagyon érdekes kérdés és nem igazán találtam meg a választ rá, hogy ha van két barát, akik között nagy az anyagi és ebből következően némileg a társadalmi szakadék, hogyan oldja meg a beszélgetéseket. Egy darabig persze lehet beszélgetni thaiföldi nyaralásokról, de azért van egy határ, nem? (Slate)
Elképesztően hosszú írás arról, hogy vajon van-e értelme a kreatív szövegíró tanfolyamoknak? A végkövetkeztetés, hogy egy élménynek mindenképpen jó. (The New Yorker)
Egy színház bevezette a pénzvisszafizetési garanciát Chicagóban. (Chicago Reader)
A házasok és a pénzesek jobban alszanak, milyen meglepő. Ami viszont érdekes, bár szintén érthető, hogy aki rosszul alszik, nagyobb eséllyel gabalyodik konfliktusba a párjával, ami miatt aztán rosszul alszik. Szóval be tud pörögni a dolog, ha nem figyelünk oda. (Jezebel)
Nézzétek meg, milyen egy hip-hop bulvármagazin! (Jezebel)
Elképesztően jó Beat Box lány. Az az érzésem, hogy nincsenek orr-fül-gégészeti problémái. :)
A pasim mondott valamit, amit továbbgondolva eszembe jutott, milyen romantikus lenne egy szerelmi vallomás a Wikipédián.
Úgy nézne ki, hogy a hősszerelmes csinálna egy kis hypertext-felhőt a szerelmével kapcsolatban. Mondjuk kiindulna abból, hogy "XY elhaló hangja". És akkor definiálná egy szócikkben XY-t, az elhaló hangot és aztán így tovább a szócikkek tartalmán belül. Kicsit költői lenne, hiszen romantikázunk, de a logikája a Wikipédia szócikkeket követné.
Mivel elég gyorsan reagálnak a Wikipédia szerkesztői, sebtiben kellene megoldani a dolgot, és eleve minden szócikket előre meg kellene írni. Aztán screenshot, vagy egy gyors e-mail az első linkkel és lehet várni a hatást. :)
Lánykéréshez és évfordulóról való megemlékezéshez is kiváló.
A Tumblr-en már láthattátok, hogy elmentem szombaton a Write4Gold graffitiversenyre, ahol készítettem egy videót, ezt:
A Köztársaság téren rendezték meg, ahol eddig átbringáztam csak, elsőre alig találtam meg. Délután, amikor kiértem, még nem voltak olyan sokan, de azért alakult a népsűrűség. Aztán pont belefutottam egy versenybe, amit egészen pontosan bombingnak hívnak, és az a lényege - amennyire láttam -, hogy minél gyorsabban ki kell tolni a megadott betűsort (itt "BDP"), gondolom a saját stílusodban. Ezt láthatjátok is a videóban.
Asszem egy kicsit kilógtam a közönségből, de azért megnyugtatott, hogy hozzám hasonló figurákból azért volt egy-kettő. A zene többnyire instrumentális volt, nem is értettem. :)
Mindenesetre izgi volt és hasznos is, mert végre a városhasználati projekt szellemében cselekedtem.
Még az előző héten le akartam írni, csak aznap este tízkor elaludtam. Szóval az ötletem egy olyan blog könnyű sikerre váró bloggeraspiránsoknak, ami könnyen megvalósítható, nem jár rengeteg utánajárással, több állandó rovat is kialakítható rajta, recikláláson alapul és ha elég szexi, viszonylag nagy olvasottságra is szert lehet vele tenni.
Ez egy design blog lenne azzal a specialitással, hogy kizárólag magyar designerekre és termékeikre összpontosítana. Foglalkozna formatervezéssel, divattal, építészettel, mindezeknek a történetével, meg amit el lehet képzelni. Interjúk, eseményekről készített beszámolók, portfoliók vagy csupán egy-egy termék bemutatása satöbbi satöbbi. Tehát nagyon könnyen lopható, de közben te vagy a jófej, hogy mindezt összegyűjtöd és foglalkozol vele.:)
Na, hát ennyi, de szerintem nem is kell sokkal nagyobb dolgokra vállalkozni.
Muszáj valahogyan orvosolni a sablonproblémát, jelenleg egy mutánst láttok, ami viszont jól olvasható és bírnám szerkezetileg is, csak a headerrel vannak gondok még, ahogy látjátok. Valaki? :)
Na, kellett nekem jegyzetfüzetről elmélkednem, most megjelent egy klassz, igaz nem jegyzetfüzet, hanem napló. A Taschen adja ki, egy Phillip Keel nevű pasas írta meg. Igen, merthogy ennek a nagy része már előre meg van írva.
Ez ugyanis egy napló szűkszavúaknak, szerintem elképesztő jó. A kötöttnek tűnő forma ellenére nagyon szabadon lehet vele bánni: te jelölöd be, hogy egyáltalán melyik napról szeretnéd saját magaddal megosztani az élményeidet és azért sok részt neked kell leírnod. Június 14-től kapható. Megmutatom, milyen:
Amikor kijött a hír, hogy megújul az Est, rögtön az érdekelt legjobban, hogy milyen lesz az új “Város” rovat. Aztán mivel a fogyasztói reflexeimbe már az épült be, hogy az Exit után nyúljak, csak pár napos késéssel, a hétvégén sikerült észlelnem a tényt, hogy kijött az első javított változat.
Akinek nincs ideje az egészet elolvasni, kaphat egy összefoglalást 58 másodpercben. Nem száz százalékosan pontos, de a trendeket megfelelően ábrázolja. Életlen és semmi értelme, de vicces. Voilá!
(Ha egy-egy részlet jobban érdekel, kattints a jó öreg Pause-ra.)
És tényleg: az új verzió sokkal jobb lett. De nézzük meg részletesen. Ha kevés az időd, csak a kiemeléseket olvasd:
A tartalomjegyzék totál informatív, egy pillanat alatt átlátható és még arra is volt hely, hogy a legfontosabbnak kikiáltott programokat vizuálisan kicsit kötetlenebb formában megmutassák. Kicsit olyan lett, mint egy website.
Továbblapozva nem a szerkesztőség összetételével fárasztanak, hanem rögtön berántanak az aktuális topfilmbe, ami most a Terminator. Újabb jó pont. Ezután az Exit a filmkritikáknál tart, ami az Estben három oldalas, nem csak kettő.
Lapozgatva tovább az Exit a filmbontást hozza, míg az Est továbbra is ráérősen molyol a filmek körül, helyesen. A filmes újságírók kritikája következik, majd a filmes hírek – hiszen magazinosodunk, nemdebár?
Aztán az Exit már a Z-nél tart a filmbontásban, amikor az Est a moziműsor taglalásába kezd. Ezen a ponton ér össze a tartalom egy időre. Aztán amikor az Est elkezd filmeket bontogatni, akkor jön el az Exitben a filmes hírek és az interjú ideje. Tehát az a trend, hogy az Est mindent előrevesz, míg az Exit szolgáltatóként értelmezve a szerepét és másodlagossá téve a szórakoztatást a különböző bontásokat teszi előkelőbb helyre és csak azok után következnek a magazinosabb tartalmak.
Sok-sok lapozást követően az Exit a webzene rovathoz ér, ami egyébként egy nagyon jó ötlet volt. Az Est még az előadásoknál tart, majd átvált az apróhirdetésekre. Az Exit viszont még csak most melegedik bele a zene témájába és jönnek az albumkritikák, a zenei hírek, majd az étteremértékelések és az éttermek reklámjai. Itt érkezünk el az Estben a Város témájához, és én már izgulok is, milyen lesz.
Zságer Balázs mondja el, mit jelent számára Budapest, aztán érdekes módon felsőoktatási téma jön, de megbocsátjuk, aztán egy budapesti designbolt kínálata összekötve celebbel, majd – tádááá – bringatippek. Igaz, az ajánlott útvonal, ami a Deák tértől a Dürer kertig megy, talán túl egyszerű. De ez is megbocsátva.
Az Exitet se feledjük, ők ezen a pontoon az Őrségi Nemzeti Park szépségeiről emlékeznek meg. Az Est pedig már a Hajós utca és környékét tanácsadja nekünk, röviden, átláthatóan – ennél többet nem is akarnék tudni, bevallom. Az Exitnél aztán most jön a felsőoktatás, az Estnél pedig az étteremhirdetések. Aztán jön az Exites Turmix, ami egyébként a kedvencem a városhasználati projekt miatt is. Az Est pedig csak most vált zenére, szerintem egyébként nagyon okosan.
Sálálá, sálálá, Est tökjó, Exit ajánl, aztán sportol, Est napi bontja a zenei programokat és már végezne is, amikor az Exit jól beerősít, és a szuper mitmiért rovatot és Dilbertet teszi elénk, majd öltözetet vizsgál. Ezután jön az interjú, míg az Est kifuttatja a kötelező bontást és egy Gróf Balázzsal elköszön.
Nos, nehéz helyzetbe kerültem. Az Est szerintem nagyon jó lett, igaz az Exit kellett ahhoz, hogy egyáltalán nekilóduljanak a változtatásnak. Mondjuk tetszett például a korábbi verzióban, amikor egy-egy grafikus végigőrülte az adott lapszámot, például az uborkás fanta (?) vagy mi kapcsán. Szóval furcsamód az a helyzet állt elő, hogy az Exit kicsit “poroskás” lett.
Már csak az a kérdésem, hogy nem olvadnának össze inkább? A kettőből killer programmagazint lehetne csinálni.
Ide tolom azt, amit egyébként GReaderben osztanék meg, többnyire vizuális cuccokra kell gondolni. Aztán meg fog itt jelenni az aktuális blogposztok és videók linkje is.
Szerencsétekre visszakötni, azaz az ottani posztokat itt megjelentetni nem tudom (egyelőre), szóval nem kell majd a sok frissítéstől visszahőkölnötök. :)
Kieg: Hát nem tudom, kezd egy kicsit blogosodni - szöveg is van benne, meg minden. Majd meglátjuk.
Interjú Abbas Kiarostamival arról, milyen érzés számára, hogy Iránban, a szülőhazájában be vannak tiltva a filmjei. (Financial Times)
Kábé 23,5 millió lufi kell ahhoz, hogy egy ház úgy repülhessen mint egy rajzfilmben. De engedélyeztetni kellene. :) (Slate)
A Fehér Házban organikus kaját esznek, amit részben a hozzá tartozó földeken termesztenek és erről nagyon szívesen és sokat nyilatkozik Michelle Obama. Ennek aztán abszolút eladásnövelő és szemléletformáló hatása van. Természetesen a kritikus hangok nem várattak magukra és rögtön jöttek a támadások. Mert sose jó semmi se sehogy se. :) (Slate)
Nemsokára biztos itthon is látható lesz a Brüno. A premier apropójából Sascha Baron Cohen látható Brünóként a brit Marie Claire címlapján. Na és ami benne van! Brüno megírta a divat ABC-jét. Egy-egy példa:
L is for "Little black child... thanks to Madonna... it's zis season's vardrobe essential."
S is for "September 11th 2001. Famous, of course, for being ze day on vich Oscar de la Renta reintroduced ze chambray peasant blouse."
Van egy csoport New Yorkban, az Improv Everywere, így első pillantásra egy public art dolgot csinálnak, bár biztos van valami normális neve is. A legutóbbi küldetésük egy meglepetéslagzi volt, amit az első, az anyakönyvvezetőtől kilépett párnak rendeztek. Érdemes megnézni a videót, nagyon kedves az egész. Majd még megnézem a többi projektüket is, nagyon jónak tűnnek. (Cup of Jo)
Kerestem ilyesmit a neten, de egyelőre nem találtam. Mostanában, sok év sikeres ellenállás után elkezdett foglalkoztatni a jegyzetfüzet-dolog és természetesen rögtön egy Moleskine-t gondoltam erre megfelelőnek. Még mindig ellenállok, de akkor lenne igazán könnyű a dolgom, ha lenne egy olyan online felület, amit jegyzetfüzetként lehetne használni és úgy is nézne ki, mint egy jegyzetfüzet.
Lenne egy tipikus jegyzetfüzetes struktúrája és textúrája, plusz meg lehetne választani, hogy hogyan nézzen ki az írásod benne. Persze némi paint funkció is kellene bele, mert biztos lenne olyan felhasználó, aki semmiképp nem tudna erről lemondani, de nekem például elég lenne, ha csak a fontokat váltogathatnám.
A cuccba bele lehetne kötni/tölteni természetesen képeket, fényképeket, de akár videókat is - miért is ne?
Mindez felcicomázható az összes webkettes funkcióval, bár kivételesen nem az motiválna. Egyszerűen szeretnék egy esztétikus, könnyen elérhető online helyet, ahova feljegyezhetem, ártisztikusan megjeleníthetem az ötleteimet, gondolataimat. Mert ugyan jól bevált nekem a Netvibes todo listája, azért mégsem néz ki olyan jól, nem túl inspiráló.
Ha valaki megirigyelte a Villáminterjú vagy a minekvan sikerét, van egy tippem egy hasonló elindítására. Ez lenne a Kösziblog. Ide lehetne gyűjteni minden olyan napi hírt, ami kínos, rosszul érint szűkebb de inkább széles kört, bunkó vagy buta.
Ilyen hír lehetne például az, amikor pár hete a Jobbik miatt a New York Times címlapjára kerültünk, a hozzá kapcsolódó kösziszöveg meg valami ehhez hasonló: "Köszi Jobbik, hogy a 700 millió forintos magyar évadot nektek köszönhetően le lehet húzni a WC-n és ezek után külföldön mindenki csak a rasszisták országát látja majd bennünk!"
Ez a forma pont úgy néz ki, mintha lovaglónadrágja lenne a csávónak - mint a sokat kritizált teltebb nőknek.
Indiában egyre kevésbé népszerű viselet a szári a nők körében. Egyre inkább az ünnepélyes alkalmakra korlátozódik a használata, illetve inkább designerek által készített verziókat hordanak a fiatalabb generációk. Bár nagyon sajnálom, azért nem várhatjuk el, hogy ők is változatlanul, időkapszulába zárva éljék az életüket. (
Nemsokára biztos itthon is látható lesz a Brüno. A premier apropójából Sascha Baron Cohen látható Brünóként a brit Marie Claire címlapján. Na és ami benne van! Brüno megírta a divat ABC-jét. Egy-egy példa:
A cuccba bele lehetne kötni/tölteni természetesen képeket, fényképeket, de akár videókat is - miért is ne?