Hm, hm… kezdődik! Legalábbis Seattle-ben. Sorra bocsátják el a kritikusokat, illetve nem töltik be a szabadon hagyott állásokat – most a Seattle Times-nál. Eltekintve a cikk totális, már-már kultúraféltő elfogultságától, van abban valami, hogy jó kritikusok nélkül a kulturális szcéna eléggé elárvulhat. Ki ír róla ezentúl? Ki mondja meg a hozzá nem értőknek, hogy mit lehet érdemes megnézni, meghallgatni? A jó kritikus nem azt mondja meg, hogy mit hogyan kell értelmezni, hanem egyszerűen emberi nyelvre fordítja azt, amit a művész és a kurátor szakmailag megfogalmazott, illetve azt is, ami azon túl éri a befogadót. A kritikus interpretációja, információszűrése nélkül mi marad? A programajánlók és a hírek. Meg a blogok, ami azért önmagában nem az igazi, illetve nem elég. Ez a programajánló dolog megérne egyébként egy misét, itthon főleg. Naszóval válságos időknek nézünk elébe, bár itthon nagyon sok kritikus nincs, szóval inkább a külföldi, színvonalasabb kiadványoknál lesz feltűnő a változás. A sport rovatok egyébként tartják magukat, pedig egy a cikkben is idézett felmérés szerint múzeumba többen járnak, mint meccsekre. Ki gondolta volna? (City Arts – Seattle)

Bár a régi jó bejáratott művészeti vásárokon kis visszalépést lehet regisztrálni, sőt az egyik legnagyobbat, a nemzetközi ázsiai vásárt például nem is rendezik meg, azért lehet itt még kaszálni. Ezt mutatja, hogy azért jónéhány vásáron már elfogytak a helyek, és ha valaki beenged kockázatosabb anyagokat is, mint például régi moziplakátokat, ilyesmiket, akkor azzal tovább dobhat a bevételeken. A vásárok ugye azért jók, mert egy helyen le lehet tudni egy csomó tárgyalást – persze ezzel nem mondtam el semmi újat. De az eladóknak is nagyon jól jönnek, mert nem feltétlenül kell galériát fenntartani ahhoz, hogy bevételeket generáljanak. (Telegraph)

Írtam korábban, hogy a műkincskereskedők az oroszokban bíznak. Nos, mostmár nekik sem megy annyira, és inkább visszafogják költekezéseiket, ami persze lecsapódik a műtárgyak piacán is. De elég optimisták azért a galeristák és a kurátorok is. Szerintük a válság megerősíti a szcénát és kipucolja a túlértékelt művészeket és a komolytalan műgyűjtőket. (The Art Newspaper)

És most egy kicsit könnyedebb témák:

Nem brit, hanem ezúttal amerikai tudósok fantasztikus kutatásai azt mondják, hogy a város elbutít. Cool. (Boston.com)

A méltán kedvelt Sarah Haskins, akinek a joghurt elsődleges tapasztalatokat helyettesítő voltát megtudhattuk, most két újabb videóban brillírozik. Az egyikben megmondja, hogy egy nő hogyan fogyhat le, a másikban pedig összegzi, hogy 2008-ban mit kellett a nőknek tenniük annak érdekében, hogy klasszak, szépek, egészségesek legyenek. Egyébként ezek közé tartozik a tánc – amikor senki nem lát.
Azóta egyébként több videót készített, néha lecsekkoltam, de ezek tényleg jobbak a többinél. (Jezebel)
 

Hogy ne legyen nagyon unalmas az év eleje, a munkanapok elérkezte előtt nézzük meg, milyen kishíreket tartogatott mostanában a világ számunkra.

 

Egy Ferenc Szasz nevű amerikai professzor szerint a rap bölcsője nem Bronx vagy Brooklyn, hanem Skócia. A skót rabszolgatartó uraságok körében ugyanis nagy divatja volt az egymással való éles nyelvű perlekedésnek. Ezt aztán vitték magukkal az Újvilágba, ahol a rabszolgáik átvették tőlük ezt a tradíciót, majd mindez kicsúcsosodott a kortárs afrikai-amerikai fiatalok kultúrájában. (Telegraph)

Tenessee-ben rossz idők járnak a leszbikusok felé: egy leszbikussá „vált" nőnél nem aludhat ott a partnere, ha a nő gyerekei is ott vannak nála, annak ellenére, hogy a bíróság által felkért szakértő szerint is pozitív hatással van a partner a gyerekekre. (Jezebel)

Így nézhetett ki BUBU, amikor kicsi volt. (Jezebel)

Megszűnik végleg a Polaroid technika. Ez nem újdonság persze, de azért szomorú. Itt egy cikk arról, miért is volt jó polaroidozni, és kik voltak azok a művészek, akik a legjobban használták. (The New York Times)

Egy nyelvész sorra vette 2008 legfontosabb amerikai buzzwordjeit. Ezek közül sokat mi is ismerhetünk, főként azokat, amelyek az elnökválasztási kampány során születtek. Így természetesen a „change", az „obama nation", „Joe" vagy a „hockey mom" is a kampány alatt terjedt el, de a válság is elég sok felkapott szót és kifejezést termelt. Ilyen volt például a "staycation" (otthon töltött vakáció), a „recessionista" (azok, akik a válság alatt is divatosak maradnak. Általában elég irritálóak, mert azért továbbra is ragaszkodnak a márkákhoz, csak éppen megveszik műszálas verzióban mondjuk a Dolce and Gabbana cuccokat és a partikon hangosan panaszkodnak, majd shoppingtippeket cserélnek egymással), vagy a „malus", a bónusz ellentéte. A „pregorexia" kifejezés pedig azokat a terhes nőket illeti, akik mindent megtesznek, hogy terhesen is vékonyak maradjanak. És mint kiderült, egyik kedvenc időtöltésem leírására is született már egy kifejezés: "long-photo" - ez olyan rövid videókat jelöl, melyek valójában mozgóképként megörökített fényképek. Ez elvileg a Flickr-en terjedt el, de egyébként hasonlót láthattok a Discovery-n két reklám között. (The New York Times)

Az eheti hírek kivételesen a kultúra témaköréből kerülnek ki.


A sajnálatos pénzügyi események a műtárgyak piacát sem kímélik: a Christie's előző heti árverésén például az áruba bocsátott alkotásoknak csak a 60 százalékát tudták eladni, ráadásul többségében a becsült érték alatt, átlagban 30 százalékkal. Ennek hatására várhatóan kisebb aukciókat fognak tartani (még jó, a végén még kiárusítanák a világ műkincseit potom pénzért). Ez az időszak egész jól jöhet sokaknak, hiszen sok alkotáshoz olcsóbban juthatnak hozzá, de azért inkább azokra lehet majd vevőként számítani, akik szerelemből, és nem a befektetés kedvéért vásárolnak. Na jó, azért eléggé bíznak az orosz újgazdagokban is. (Telegraph)

Egyébként sem rohannak az emberek komolyabb filmeket nézni, de a már említett pénzügyi események miatt aztán még kevésbé. Így történhetett meg, hogy beszélő csivavák és középiskolásokról szóló limonádé vezette hetekig a nézettségi listát. És ez így lesz még jó sokáig. (Yahoo News)

Pénteken debütált Bollywoodban az első olyan mainstream film, amiben a két férfi főszereplő meleg. Illetve csak azért melegek a sztori szerint, hogy közelebb kerüljenek a Nőhöz. Ez azért nagy szám még így is, mert Indiában egy ősrégi törvény miatt még mindig illegális a ház falain belül is az azonos neműek közötti szexuális aktus, akár tíz évvel is sújtható. Persze sokan visszautasították a szerepajánlatokat, de így is a legnagyobb sztárok közé tartozó színészek mondtak igent. (LA Times)

Rushdie a vallásról. Korrekt. (Times)

A brit költőknek is nehéz. Ráadásul úgy viselkednek, mintha még mindig a romantika idejét élnénk. Ezért aztán rettegnek a webkettőtől, ahelyett, hogy használnák. (Guardian Blog)

Egy brit, graffiti irányából érkező befutott képzőművész egymillió font értékben dobálta szét pénteken a munkáit Londonban. A segítői a külsőbb kerületekből indultak befelé és nemcsak népszerű, hanem elhagyatottabb területeken is otthagytak egy-egy képet. A pasi azt mondta, hogy semmi különösebb utalást nem akart ezzel tenni például a jelenlegi gazdasági helyzetre, hanem egyszerűen szeretett volna visszatérni oda, ahonnan elindult, hiszen a street art az ingyenes és szeretné, ha bárki láthatná a munkáit. (Independent)

+ egy egetrengető divathír: szombaton a Megasztárban Eszenyi Enikő egy Je Suis Belle ruhában volt. Már amennyire én láttam. A flitterekre ugyanis nem emlékeztem.

Úgy látszik, vasárnapra a divattémák maradnak.

Eltávolították Wim Delvoye Louis Vuitton-mintás malacait a Shanghai Art Fairről, mert az állatvédők tiltakoztak. Tudjátok, ez az a pasi, aki nyáron a Dorottya Galériában állította ki többek között a kloákát. (NY)

Készült egy könyv a szír fehérneműk titkos életéről. A fő konzekvencia, hogy minél vallásosabb a terület, annál merészebb a fehérnemű. (Jezebel)

Obamának nem tetszik a bő, lötyögős farmer, amiből kilátszik az alsógatya. És az indoklásba belefoglalta az összes kampányüzenetét. Érdemes elolvasni. Az RSS-feedemben a cikk alatt egyébként egy Levi’s reklám figyelt. (NY)

A divattervezők alig várják, hogy öltöztethessék az új elnököt, mert szexi. Egyet kell értenem. (NY)

A választások előtt több ruhaüzlet is Obamát tette ki a kirakatba. Azért ez elég erős, nem? El tudtok képzelni mondjuk egy Katti Zoób üzletet mittomén Gyurcsány-matricával? (NY)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irtó jó divatsorozat divattervezőknek öltözött modellel. (Fashion Week Daily)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végre valaki kortárs origamit talált ki. (Fashionista)

 

 

 

 

 

 

Hatalmas csalódást fogok okozni: a címlaplányoknál ugye mindig odaírják a női magazinok, hogy mivel sminkelték ki őket. Na, az kamu. Tudom, tudom. Ne nekem köszönd. :) (NY)

+1, és nem divat: a választási estén Oprah nekidőlt egy nagy, fehér embernek és pityergett meg pihent ott a hátán. Aztán mindenki próbálta kitalálni, hogy ugyan ki volt az, még Oprah maga is. Mindenesetre a műsorban megköszönte Ember Úrnak (Mr. Man), hogy támogatta. A pasi aztán jelentkezett, úgyhogy vendég is lesz, merthogy kiderült, hogy résztvett az Obama-kampányban. (Jezebel)

Hát nem cuki?

 

Vigyázat, divattémák!

Lányok, rossz hírem van. Iszonyatosan szép cipőket dobtak most piacra. A United Nude, amit egy Rem Koolhaas nevű építész alapított, hihetetlen jó kollekciót tervezett. Vagy ezt már mondtam, csak másképp? :) Úgy fájdítja a szívet, hogy az már fáj. :D Csak egy példa:

 

 

 

 

 

 

 

Van egy site, a Mrs. O, ami csak azzal foglalkozik, hogy Michelle Obama mikor mit vett fel. Tetőtől talpig megnézik és általában sikerrel kiderítik, hogy mi honnan van. Például viszonylag sokszor jelenik meg J. Crew-ban, ami olyan, mint a Zara, csak egy kicsit drágább. És gyakran vásárol online. Ahogy ő maga mondta: ”When you don’t have time, you’ve got to click.” Yepp.

Franca Sozzani, az olasz Vogue főszerkesztője, akinek a júliusi fekete számot köszönhetjük, a novemberi férfi Vogue-ban Arfikát tette meg központi témának, és a bevétel felét valamilyen afrikai ügy megsegítésére költi. Nem lesznek benne több száz, meg ezer dolláros ruhák törzslakókon, ami már önmagában pozitív. (Jezebel)

Ha így nézne ki a Nestea, nem tudnék ellenállni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asszem ezt nevezhetjük zseniális portfoliónak. Jó, gondolom klassz csapattal dolgozott együtt a pasi, mindenesetre ez a Philip Toledano tud valamit. Például ezt:

 

Plusz egy link Zsombornak a legutóbbi hozzászólásához kapcsolódóan. :) (Jezebel)

 

Úgy döntöttem, hogy pihenek. Szóval most jöjjön egy kis gyűjtés a hétre. Vigyázat, többnyire könnyed témák!

Az irodista nők jóval több időt töltenek a számítógépük előtt, mint mondjuk a pasijukkal vagy a családjukkal. Sokan még a shoppingolást is hanyagolják. És nem is akarnak ezen változtatni. (Jezebel)

Egy tinilány CutoutDissection.com-ra változtatta a nevét az állatok tanórán való boncolása elleni tiltakozásként. Eredmény már van is: az iskolája kidolgozott egy alternatív programot azoknak a diákoknak, akik nem szeretnének boncolni. A lány maga pedig a PETA-nál gyakornok. Mondjuk ez utóbbi engem személy szerint nem tölt el örömmel vagy megnyugvással. (Jezebel)

Hülye ausztrál tinilányok a testükre, pontosabban a derekukra festik a telefonszámukat és úgy flangálnak a beach-en. A helyi rendőrség felhívta a figyelmet, hogy ez milyen veszélyes és igazából ribis. (Jezebel of course)

Egy pasas könyvet írt arról, hogy azért rombolják szét New Yorkot az összes akciófilmben, mert igazából így fejezik ki, mennyire szeretik a várost. (The New York Times)

Egy kutatás szerint a nők 44 fölött úgy érzik, hogy nőként megszűntek létezni és az ő életüknek lényegében vége. Az öngyilkossági ráta is megnőtt mostanában köreikben, egy delikvens szerint azért, mert ők voltak az első generáció, akikkel elhitették, hogy bármit elérhetnek, és ahhoz képest azért az élet általában máshogyan alakul. Ezért aztán kétségbe vannak esve, ami szerintem nagyon elszomorító. Én imádom a középkorú nőket, teljesen odavagyok értük. És nemcsak a finom, középosztálybeli nőkért, hanem a megviselt, cigifüstös hangú, elkeseredett asszonyokért is. Nélkülük sehol nem lennénk. (Jezebel)

A Stayin Alive a Bee Geestől egyenesen életmentő. Ha a szám ritmusában történik az újraélesztés, nagy eséllyel sikerül megmenteni az áldozatot. (BBC News)

Natalie Portman válasza a recesszióra: nézzétek meg a videót. (Jezebel)

 +1: Elnézve az AXN-en a Doktor House maratont, és hallgatva a régi szinkront, szerintem azért Kulka egyáltalán nem rossz új magyar hang. Nekem korábban sem volt vele semmi bajom, de most már egyértelmű - legalábbis számomra - hogy teljesen rendben van, sőt.

 

Jajj, de régen gyűjtögettem miszcellániákat! Már hiányoztak kicsit.

Howard Stern már nem olyan menő. Régebben 12 millióan hallgatták a műsorait, azonban amióta satellitre váltott, töredéke lett a hallgatottsága, egyes számítások szerint egy-két millió. Ennek elég durva hatása van. Míg korábban tőle volt hangos a média, addig ma már nem releváns, amit mond. Mert nem fontos, ahol mondja. (LA Times)

Colin Powell beállt egy koncertre hip-hopperkedni Afrikáért. Vicces látvány. (BBC News)

Sosem lehet elégszer elmondani, hogy a túl sok iPod hallgatás iszonyatosan rombolja a hallást. Akár öt év alatt el lehet jutni egy idősebb mamika szintjére. Nemsokára egyébként nagyon sokan hallássérültek lesznek a huszonévesek között, szóval érdemes lenne odafigyelni. Lehet, hogy a jelenlegi száz decibeles korlátozást le is viszik kilencvenre, de igazából még az is elég sok. (The New York Times)

George Bush aláírt egy rendelkezést, ami meglehetősen megszigorítja a hamisítást, és ez nemcsak a hamis Fendi táskákra, hanem mondjuk a fast fashion láncok, így például az ottani nagy szám, a Forever 21 vagy a nálunk is ismert Zara-féle lenyúlókra is vonatkozik. 25 millió dollárt különítenek el egy olyan egység létrehozására, mely segít az FBI-nak az ilyen eseteket felderíteni. (Fashionista)

Az iPhone prediktív szövegbevitele ismeri a divattervezőket. Legalábbis nagy részüket. Ha kisbetűvel írnád a Chanelt, kijavítja. :) (Fashionista)

Mint tudjuk, a HM novemberben kijön egy Comme de Garçcons kollekcióval. Előre elmondom, hogy azon túl, hogy drágább lesz, mint a korábbi designer sorozatok, nem lesz túl jó. Biztosítandó a kellő érdeklődést, a kevés jó cucc egyikét ráadták Katie Holmes-ra, hetekkel a premier előtt. És erre bizony abszolút szükség van, mert tutira nem fog nagyon tetszeni a közönségnek. (The Cut)

Tényleg iszonytató volt a legújabb Prada kollekció. Az előző kettő zsenialitásához képest ez elég meglepő. (Style.com)

Annyira nem vagyok oda az infotainment műfajáért, de ebben a formában nagyon szórakoztató: a BBC hetente egy-egy rövid gyűjtést ad közre "Ten things we didn't know last week" címmel. Itt aztán minden megtalálható Busta Rhymes igazi nevétől a legkedveltebb háziállatok listájáig. Egyébként a macska és a kutya után a nyúl áll a harmadik helyen az angoloknál. (BBC)

Egy pillanatig sem tudok odafigyelni a Halottnak a csók című sorozatra. 

Blurbing, azaz könyvajánlók. Tudjátok, főleg az angolszász könyvkiadásban jellemző, hogy egy-egy mondatot kiemelnek valójában nem létező kritikákból, mint például "Az utóbbi idők legzseniálisabb könyve a házasságról - The New York Times", "Kihagyhatatlan és feledhetetlen - Bret Easton Ellis" stb. Úgy emlékszem, hogy nálunk is megjelent már ez a gyakorlat, amitől ugyan fejlettebbnek, nyugatiasabbnak érezhetjük magunkat, de nem biztos, hogy sok értelme van. Mostmár vannak olyan írók, akik egyáltalán nem tesznek blurb-öt a borítójukra, mert úgy gondolják, hogy az olvasók számára is nyilvánvaló már, hogy itt egyszerű baráti seggnyalásról van szó. A cikk írója viszont kiemeli, hogy számára sokszor fontos volt, hogy kinek a nevével szerepeltek ilyen blurb-ök a borítókon. Ebben lehet is valami, de én nem venném át ezt a hagyományt. (Guardian)

Jó kis áttekintés a parkour történetéről és lényegéről. Párizsban és Londonban már tanítják. Már magát a parkourt. (IHT)

Most miért ne lenne egy héten két miszcellánia? Le a szabályokkal! :)

Közgazdászok hosszas kutatás után arra a következtetésre jutottak, hogy a pénz boldogít, de csak akkor, ha még egészséges vagy. Plusz leginkább akkor, ha mindehhez még fiatal is vagy. Tehát a boldogság elérésének legfontosabb eszközei: fogmosás, kézmosás, jó kaják, rendes párkapcsolat - azaz egészség. :) (Slate)

Bár alig van menőbb egy könyvesbolt tulajánál, azért be kell vallanom, hogy jelentős ellenérzésem van a könyvhalmozókkal kapcsolatban. Kevés utálatosabb dolgot tudok elképzelni, mint mondjuk egy többezer darabos, sosem olvasott könyvgyűjteményt, vagy egymáshoz passzoló színű könyvek vásárlását. Pedig ez most egyre nagyobb divat Amerikában. Nem mintha nálunk ilyesmik nem fordulnának elő, de ott újabban a házak tervezésekor is figyelembe veszik a könyvesszobára való igényt. Ezek ugyan elsősorban a családok önreprezentációjának, a különböző ereklyéknek a kiállítóterei,  azért telezsúfolják őket könyvekkel is, merthogy azok eleganciát és minőséget sugároznak. Hát egészségükre. Ehehh. (WSJ)

Mostmár minden bezöldül, a britek ebben totálisan élenjárnak. Talán kicsit túlságosan is. Most éppen a színházak lesznek "zöldebbek", és csökkentik az energiafelhasználásukat egy valószínűleg bazi drága tanulmány hatására. Szép gondjaik vannak, nem? (The Stage)

A legrondább férfifrizurák. Érdemes megnézni. Tudom, vannak ilyen kiskönyvek, például a legrosszabb focistafrizurákról meg ilyesmi, és főleg múzeumshopokban lehet őket kapni, de azoknak, akik arról lemaradtak, ez egy öröm lesz. (Jezebel)

Egyre több pasi szenved a negatív testképétől. Sokan anorexiások lesznek, sokan pedig ugye állandóan a konditeremben nyomják. A megkérdezett expert szerint a kívánt vékony, de izmos test eléréséhez betegre kell edzeniük magukat, vagy illegális szereket kell szedniük. Felmerül bennem a kérdés, hogy nekünk csajoknak ezt miért nem mondja senki? Miért természetes, hogy a nők szétkondizzák magukat és mindenféle szart beszednek, hogy lefogyjanak? Na mindegy. (Jezebel)

Sok miszcellánia gyűlt össze, miért ne olvasgassuk őket hétköznap? Feldolgozni már biztosan nem lenne energiám. Naszóval:

Az EU mindenáron megpróbál a zeccerü magyarok nyelvén kommunikálni, hátha azok megértik. A legújabb kezdeményezés köré épített sztori, hogy valami hótparaszt Géza levelet ír másodunokatestvérének, Józsefnek arról, hogy 2011-től szabad verseny van az unión belül a postai szolgáltatások területén. Mindezt olyan körítésben, hogy személyesen szállítanám a f@szkorbácsot. Érdemes elolvasni, csak hogy tudjuk, hol a helyünk. (HVG Online)

Tökrégi hír, de itthon nem olvastam róla, hogy nagy felháborodás övezett egy fotósorozatot az indiai Vogue-ban, ahol a legdrágább cuccokat aggatták a legszegényebb indiaiakra. A mérsékeltek azt hozzák fel, hogy a divat, pláne a Vogue alapvetően elitista, ezért ne is várjunk mást tőle. Szerintem azonban a Vogue az ízléséről is híres, ez azonban cinikus húzás, és nem is túl stílusos. Kicsit olyan,  mintha Kiszel Tünde találta volna ki. (The New York Times)

Megnyílt India első kortárs képzőművészeti múzeuma. Egy anya és fia által lakott házban alakították ki lényegében úgy, hogy a sok műtárgy idővel kiszorította a bútorokat és gondolom a lakókat is a szobákból. Lesz majd egy másik modern művészetek múzeuma Kalkuttában is, 2013-ban, de ez a magánkezdeményezés példátlan, még ha egyre több is a jómódú ember és ezzel együtt a gyűjtő. A cikknek van egy magyaros vonatkozása is, egy Peter Nagy nevű, eredetileg new york-i pasi azt nyilatkozta a múzeum elindítóiról, hogy míg az indiaiak általában az alapján vesznek valamit, hogy mit mondanak róla, addig az anya és fia szívüket-lelküket is beleadják a gyűjtésbe és nem félnek kockáztatni, már művészi értelemben. (IHT)

Egy 17 éves lány fotósként dolgozik a New York Fashion Week-en. Persze azért, mert az anyjának jó kapcsolatai vannak. És igen, irigylem. (The New York Times)

Mostmár tutira vége a túlsúlyos operadívák idejének: a fiatalabb generációknak jobban tetszik, ha szép embereket látnak, ahogy azt a tévében is megszokták, másrészt azt is jobban díjazzák, ha az énekesek hasonlítanak az általuk alakított karakterekre. Nem utolsósorban pedig most az a trend, hogy sokat kell mozogni a színpadon, amihez viszont megfelelő fizikumra van szükség. Persze még mindig vannak olyan szerepek, amelyekhez a nagy test elengedhetetlen, de ez a ritkább. Az új irány követése bejött eddig az operáknak, és a korábbiakhoz képest több nézőjük volt. (The Independent)

Egy brit könyvkiadó megunta, hogy kilószámra küldözgeti a friss megjelent könyveket minden különösebb visszhang nélkül, ezért úgy döntött, hogy tökingyen, közvetlenül az olvasóknak küldi őket nyomtatott vagy elektronikus formában. Egyetlen kikötés van, hogy valahol meg kell róla nyilatkozni, teljesen mindegy hogy pozitív vagy negatív előjellel. (Guardian)

A Guardian egyik kritikusa hosszú írásban kelt ki Damian Hirst ellen annak sekélyes munkái és überhájpoltsága miatt. Szerinte obszcén módon sok pénzt fizetnek ki a sznobok a hülyeségeiért, és a MoMa szégyellhetné magát, amiért kitette Hirst formalinba áztatott cápáját egy kiállításon. Még a gyémántokkal kirakott koponyája miatt megkérdeztem néhány képzőművészt, hogy szerintük Hirst egy blöffgép-e, de szerintük vannak jó munkái. Nem tudom... Marketingből mondjuk zseniális. (Guardian)

Irtó cuki könyvvégeket vehetnek a szerencsések. (Fashion Week Daily)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Radiohead videók Legókból. (Trend Hunter)

 

Többfunkciós nyári cipő. Hogy miért pont a nyár végén dobták piacra?! (Fashion Week Daily)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha nem akar enni a gyerek, vicces és cuki ételt kell rittyenteni. Érdemes megnézni ezeket a japán ételállatkákat. (Trend Hunter)

A Benetton már megint provokál: pénteken egy olyan kétoldalas hirdetéssel jöttek ki, amin egy tibeti szerzetes és egy kínai katona fejet hajt egymás előtt. Erre én csak azt tudom mondani, hogy ha annyira kurvára érdekli őket a világ sorsa, akkor miért nem fair trade minden egyes göncük? (WWD)

A Jezebel nem szereti az egyik kedvenc tanácsadómat, az egyik pénteki kérdésre szerintük hülyeséget válaszolt. Sajnos egyet kell értenem. (Jezebel)

Botrány van a L'Oreal háza táján. Sokan felháborodtak, hogy Beyonce bőrét világosabbra retusálták egy nemrég megjelent kampányban. A cég állítása szerint erről szó sincs, de nem tudom mennyire lehet nekik hinni. Hétfőn vagy kedden megírom, miért. A bőrfehérítés egyébként nagyon-nagyon káros, tönkreteszi a vesét és a májat is. Ja! És a bőrt. (Jezebel)

Amerikai felebarátaink ha egy kis cukiságra vágynak, de nem tudják bevállalni az ezzel járó kötelezettségeket, kölcsönözhetnek egy-egy kis jószágot. Ráadásul az ötlet nem új: már 1953-ban működött ilyen szolgáltatás. Egy kis szuszogás sosem árt, ugye? Én értem, de ez talán túlzás. Üzleti ötletnek mondjuk nem rossz. :) (Jezebel ez is)

Ha szeretnéd megtudni, mit érdemes olvasni, ha érdekel a divat, akkor csekkold le ezt a tizes listát. (Business of Fashion)

Amerikai tudósok irtó sok pénzt költetnek el annak a kérdésnek az eldöntésére rengeteg ember bevonásával, hogy vajon tényleg fontos-e a nyújtás sportolás előtt és után, vagy nem? Szerintem tök fontos, teljesen egyértelműen érezhető a különbség. Ezért én például nem is jelentkezhetnék a kutatásba. (The New York Times) 

 

Az orosz nők 100 százaléka szenved el szexuális zaklatást, 80 százalékuk gondolja úgy, hogy le kell majd feküdniük főnökükkel, ha előléptetést akarnak. Az eredeti sztori is elképesztő: egy nő elvesztett egy munkahelyi szexuális zaklatás miatti pert, mert a bíró szerint  az aktus az emberi faj fennmaradását szolgálta volna. (Jezebel)

A kilencvenes évek szupermodelljei újra együtt, rengeteg bronzosítóval és csupasz seggel. (Fashion Week Daily)

Zaha Hadidnak át kell terveznie az oxfordi St Antony’s College egyik épületét, mert az eredeti tervek mellett túl sok fény jutna be és túlságosan felhevülne. Pedig jól nézett volna ki. (Fashion Week Daily)

Az USA-ban elsősorban a magánszféra tartja fenn a kulturális intézményeket, viszont a vásárlások és támogatások alapvetően a támogatók érdekeit és ízlését szolgálják (ki). Szóval a jelenlegi gyakorlat szerint nem a köz érdekeit veszik figyelembe. További probléma, hogy náluk sem oktatják a művészeteket, így az új generációk is tökéletesen értetlenül viseltetnek a különböző művészeti alkotások iránt. Ezek szerint tehát ott sem sokkal zöldebb a fű, mint itt. (Crosscut Seattle)

A női szerzők könyvét nagy eséllyel árulják bébibabás, cukormázas, de mindenképp a rózsaszín különböző árnyalatai által uralt borítóval. Ez pedig kiakasztja - joggal - azokat az írónőket, akik nem feltétlenül ponyvának szánnák a munkájukat. Ráadásul az olvasókkal is kiszúrhatnak ezzel, mert előfordulhat, hogy a könnyed tengerparti betűleves helyett depressziós, bonyolult sztorikat kapnak. (Jezebel)

Hát ezen a héten kicsit kevesebb idő jutott, több feldolgozatlan téma maradt. Ezek többnyire divatos dolgok lesznek.

A Rhyme and Reason egy olyan horgolt kendőt dobott piacra, ami világít, így lámpaként is használható. Tökjól néz ki. (Fashion Week Daily)

Ha fantasztikusan szép pénztartót szeretnétek szuvenírként vagy ajándékként hazahozni, akkor a Makr lesz a befutó. (Fashion Week Daily)

Most mindenki ki van borulva, mert Queensben sweatshopot lepleztek le. Eddig valamiért az élt a fejekben, hogy ilyesmi csak Ázsiában létezhet. Az itt gyártott márkák: Macy’s, Gap, Banana Republic, Express, Victoria’s Secret, Limited, Coldwater Creek.(WWD)

Elfogyott az összes példány az olasz Vogue júliusi "fekete kiadásából" New York-ban, ezért utánnyomásra van szükség. Az új példányokra rá is fogják aggatni, hogy "A legkeresettebb szám", meg "Az első újranyomott szám". A főszerkesztő azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint már most megnőtt a fekete bőrű modellek iránti kereslet. Egyébként tényleg rendes volt: a júliusi számban kezdő fekete modelleket is bemutattak arra az esetre, ha egy booker lapozgatná a magazint. Végre itthon is lehet kapni, én tegnap szereztem be a Váci utcában. (Jezebel)

Már régóta pletykálják, és most valószínűl, hogy tényleg igaz, hogy Sarah Jessica Parker egy képzőművészeti reality show-t indít American Artist néven. (Fashionista)

Megtörni látszik a divatos vonalat, de érdekes lehet, hogy nagyon nagy trend a félmaratonok futása. Egyeseknek csak egy lépcsőfok a maratonhoz, másoknak ez tökéletesen elég, a harmadik csoportot pedig megfáradt maratonisták alkotják, akik már eleget bizonyítottak maguknak, de nem szeretnék abbahagyni a futást. Egyébként helyenként már nem is félmaratonnak hívják, hanem 13,1 mérföldes maratonnak. (21,09 km) (The New York Times)

Egy rövid edzéstipp, ha valaki erre adná a fejét: a félmaratont már heti két edzéssel teljesíteni lehet. Egy tíz hetes edzéstervben a heti első edzésen 10 km-ről kell feljutni fokozatosan 19 km-ig, kicsit lassabb tempóban. A második edzésen viszont a megszokottnál kicsit gyorsabban, de egyenletesen kell futni 5-6 kilométert. (The New York Times)

Igen, valaki átállította a feedjeit. :)

Rosario Dawson egy csodálatos ember. Aki így tud mosolyogni egy paparazzóra, miközben éppen bikiniben próbálna kikapcsolódni, csakis az lehet. (PopSugar)

Egy nő (művész a lelkem) elhatározta, hogy egy évig csakis abban a szellemben, és azokat a tanácsokat követve fog élni, amiket Oprah műsorában, honlapján és kiadványaiban lehet látni és olvasni. Egy blogon lehet követni az eseményeket. (Jezebel)

Ehhez kapcsolódik a hír, hogy egy nő, aki totális mélyponton volt, egy évig minden szóba jöhető női magazint megvett, és ennek köszönhetően ma már boldog. Természetesen írt erről egy könyvet is. (Jezebel)

Az előző hírekből következik, hogy megemlítsem azt a honlapot, ahol egy nő boldogsáprojektjét (és meggazdagodását) követhetjük nyomon. A kiindulás az volt, hogy minden nap kipróbál valamit, amiről azt mondják, hogy boldoggá teheti az embereket. Ma már úgy emlékszem, hogy letelt az egy év, de a nő annyira belejött, hogy már kvázi tanácsadóként ír.

A férfiaknál a mélyen kivágott nyakrész, míg a csajoknál a decensebb, kisebb kivágás lesz a menő. (The Cut)
 

Peter Gabriel zeneajánló site-ot indított The Filter néven. Ez olyan, mint a Last.fm vagy a Pandora. De Peter szerint kicsit más, és tök sok okos ember dolgozik rajta. És ugye ott van ő, mint celebriti, hogy népszerűsítse. Arra mondjuk még nem jöttem rá, hogyan vehetném rá a rendszert, hogy végigjátssza a számokat. Na és most ráadásul eltűnt. (BBC)

Az SMS valójában nem rombolja a nyelvet. Kutatások szerint jót tesz a fiatalok helyesírási és írási készségének. (The Guardian)

Három nem túl újszerű kutatási eredmény: a legjobb barátságok leggyakrabban az első véletlen találkozások során születnek (pl. sorakozó az iskolaudvaron, első nap a tanulmányi osztályon, stb), másrészt aki szomorú és letört, több pénzt hajlandó kiadni hülyeségekre, harmadrészt pedig a perfekcionizmus elég sok gondot okozhat, nem éppen ideális tulajdonság. (Courant.com)

Lauren Hutton lesz a Mango következő reklámarca. (Trend Hunter)

Anyu, ki az a csupasz néni mögötted? Kérdezhetné Natalia Vodianova valamelyik gyereke. Anyu ugyanis ál-leszbi kampányban látható a Versace art directorainak köszönhetően. (Trend Hunter)

Az ehavi Harper's Bazaar 40 oldalán Estée Lauder PR-cikkek, vagy khm... különleges hirdetési összeállítások, vagy egyszerűen csak (copyright by Szántó Balázs) fizetett megjelenések voltak. A kampányarcokat nyomták be a divatsorozatokba, interjúkba, havi tippekbe, mindez miért? Egy új parfüm miatt. (Jezebel)

Egy recepcióst (nő) kirúgtak az állásából, mert nem volt hajlandó kávét főzni, elsősorban a kérés szexista volta, másodsorban pedig amiatt, hogy ez nem szerepelt a munkaköri leírásában. Perelt, keresetét a bíróság elutasította mondván, hogy a kávéfőzésre való felkérés önmagában még nem gender-specifikus dolog. (Jezebel)

Az első, bántalmazott nők számára létrehozott menedékhelyet Isztanbulban alapították meg az 1850-es években. (Jezebel)

Összeült egy konferencia annak megvitatására, hogy miért követi a társadalom akkora figyelemmel a bajba került női sztárokat (pl. Britney Spears, Lindsay Lohan, Amy Winehouse), és miért éppen úgy teszi, ahogy. Diane Negra, az egyik kutató szerint ez a jelenség, azaz minden apró momentum kitárgyalása nagyon sokat árul el rólunk. Többek között azt, hogy a nőkre, illetve a társadalmilag elfogadott életükre vonatkozóan sokkal definiáltabb elképzelésünk van, mint a férfiakkal kapcsolatban. További jellegzetesség, hogy ha egy nő végre jobban lesz, korántsem ugrálják annyira körül, mint a férfi sztárokat, például Robert Downey Jr-t, vagy Owen Wilsont az öngyilkossági kísérlete után. Egyébként meg az egyik kutató arra az evidens konklúzióra jutott, hogy itt igazából az (általam csak) Mónika Show-effektusnak nevezett jelenségről van szó, amikor azon örülhetünk, hogy másoknak rossz. Gazdag és sikeres embernél meg pláne. (The Star)

Ugyan nagy késéssel, de megnéztem a Szex és New Yorkot. Rá kellett jönnöm, hogy szinte kritikátlan rajongó vagyok. Még nem egyeztettem össze az énképemmel, de rajta vagyok az ügyön.

Kepes András honlapjára feltették a közönségdíjakat is, melyek a következők:

 

Az év legrokonszenvesebb magyar tévésztárja (Magyar Narancs, 1994, 1995, 1996),

Az év férfisztárja (Kurir, 1994),

A legvonzóbb magyar férfi (Nõk Lapja, 1998),

Beau Monde-díj (2001).

Meg kell hagyni, én is mindig szerelmes voltam belé, de azért ez vicces. Azonban sokkal furább ennél a menüpontnál az oldal URL-je: http://test.jobuli.hu/bbz/index-hun.html (???)

 

Magyar professzor vezette kutatás és tréning eredményeképp magyar és svéd kutyák ki tudják szagolni a méhrákot, sőt meg tudják különböztetni annak különböző stádiumait. Természetesen nem fogják a kutyákat a diagnosztikai mindennapokban használni, de azt mondják a hozzáértők, hogy ez jelentős, és hasznosítható eredmény. A tanulmány le is tölthető egy ideig. (Eurekalert)

Ma már az az egyik legbiztosabb jele, hogy megcsalnak, ha a párod rá van kattanva az esemesezésre és az e-mailezésre. (Telegraph)

Minden ötödik meleg elszenved valamilyen homofób támadást Nagy-Britanniában. Nem igazán mernek kiállni magukért, tisztára, mint a szintén esélyegyenlőtlen nők. (Guardian)

Régebbi hír, de érdekes: a brit rendőrök, a bobok a megfelelő pr (public relations) szem előtt tartásával fognak intézkedni - kicsit sarkosan fogalmazva. (PR Week Online)

A banán ma mindenhol fogyasztott fajtája tényleg ki fog pusztulni, még ha nem is holnap. És még nem találtak új fajtát, ami ilyen klasszul és ilyen olcsón lenne termeszthető. A mostani egyébként már egy új világszerte elterjesztett fajta, régebben már volt egy ilyen kihalásos katasztrófa szegény Gros Michel nevű banán személyében, csak akkor még könnyen megtalálták az utánpótlást, a kínai Cavendish fajtát. A cikk írója szerint előfordulhat, hogy a banán újra egzotikus gyümölcs lesz, a szó szoros értelmében. (The New York Times)

Új kütyü a vásárláshoz: Ikan néven létrehoztak egy olyan cuccot, ami elvileg és az eddigi tapasztalatok alapján is megspórolja a bevásárlásra fordított időt. Mikor éppen kidobnánk egy termék csomagolását, meg kell mutatni a gépnek, ami leolvassa és egy szépen rendezett bevásárlólistára teszi. A kóddal nem rendelkező dolgokat be kell neki mondani, amit a rendszerrel összekötött bolt logisztikai munkatársa a túloldalon észlel és annak megfelelően rendezi össze a bevásárlókosarunkat. Sokakban - ahogy bennem is -, felmerül a kérdés, hogy kódokat leolvastatni mennyivel jobb, mint online shoppingolni, de a cikk írója szerint tényleg nagyon leegyszerűsíti a vásárlást. Én örülnék, ha tényleg működne, mert gyakran nincs időm, na és erőm vásárolni. Nálunk a család erősebbik fele végzi ezt a tevékenységet általában, főleg az utóbbi tényező miatt. De lehet, hogy át fogok térni az online shoppingra. Csak ki lesz itthon, ha megjön az áru? (The New York Times)

Amerikában is ismert, sőt egész népszerű a menyasszonytánc. A neve náluk dollar dance.

 

A tinédzserek mp3 lejátszóján közel 800 illegálisan letöltött szám van. A zeneipart ez teljesen lesokkolta, azt mondják, hogy erre nem számítottak. (??) Így hát alakul a havi általánydíjas letöltési szisztéma. A franciák például egész jól állnak ezen a téren. Én örülnék neki, még be is fizetnék mondjuk havi 3 eurónyi összeget. (Times)

A zenében (is) csak férfiak lehetnek zsenik. Még a nők sem mondanák ezt egymásra. Szomorú. (Times)

A brit kormány ebben az évben másodjára, ezúttal négy millió font értékben ad könyveket 4-5 és 11-12 éves iskolásoknak azért, hogy megszeressék az olvasást. Én a szkeptikusok táborába tartozom. (Guardian)

Egy pasas megváltoztatta a nevét In God We Trust-ra. Gratula. (Jezebel)

Nagyon amerikai nő nagyon amerikai beállítással: May December néven ír blogot egy fiatal nő a nála harminc évvel idősebb férje oldalán folytatott életéről. Egészen furcsa a viszonylagos normalitása, és kedvessége, plusz érdekes belepillantani egy nagyon gazdag pár életébe. A cikkhez készült kép mondjuk több, mint furcsa. Lehet, hogy sosem fogom megszokni az amerikai high society ábrázolását. (New York Times)

Billy Bob Thorton nagyon ronda dolgokat mondott Angelina Jolie-ról és Brad Pittről. Szerinte nemsokára észhez fog térni Angie, de ő már nem biztos, hogy akkor ott lesz. Rude. (Jezebel)

Szeretném felhívni kedves embertársaim figyelmét egy igen fontos distinkcióra: az őszinteség gyakran bunkóság, a bunkóság viszont nem keverendő össze az őszinteséggel.

Ígérem, szabis műfaj marad: Youtube videó, ami tetszik.

Ez a mostani egy régi, de időtálló videó, amit egy kórház kampányához készítettek. A cél a gyermekkori elhízás visszaszorítása. Nem írom le, miért frappáns, miért van teljesen egyben, nézzétek meg. :)
 

Nekünk outsidereknek és megrögzött félművelteknek érdekes és hasznos infó lehet, hogy az épületek felszerelés nélküli megmászásának neve: buildering. A New York Times épülete például az egyik leghívogatóbb célpont. Volt olyan nap, hogy ketten is megmászták. Az egyik pasas a globális felmelegedés elleni tiltakozásként, a másik pedig a malária ellen. (Los Angeles Times)

Koppenhágában a rendszeres éves gyülin Nobel díjasokból és további fontos  tudósokból álló bizottság megállapította és rangsorolta is, mi az a tíz legfontosabb dolog, amit meg kellene tenni a világ bajainak enyhítésére, ha lenne rá plusz 75 milliárd dollár négy évre szólóan:

1.    A-vitamin és cink a gyerekeknek
2.    A szabad kereskedelem kiszélesítése
3.    Az ételek vassal és ionizált sóval való dúsítása
4.    Gyermekvédőoltások kiterjesztése
5.    Biogazdálkodás
6.    Féregtelenítés
7.    A beiskoláztatás költségeinek csökkentése
8.    A lányok iskoláztatásának serkentése
9.    Közösségi táplálkozási bizé (community-based nutrition promotion)
10.   A nők anyai szerepének támogatása

A harmincas lista legalján az emberi tevékenység okozta felmelegedés csökkentésére tett erőfeszítések állnak.

Megnyugtat a tudat, hogy a műkritika nemcsak nálunk érthetetlen és olvashatatlan, hanem mindenhol, de legalábbis Angliában is az biztosan. Ráadásul már a 18. században felmerült ez a probléma, szóval egy örök kérdéssel állunk szemben: miért kell a művészetről nemlétező szavakkal, nemlétező gondolati konstrukciókkal hablatyolni? A cikk szerzője művészettörténeti professzor, szóval úgy sejtem, tudja mit beszél. Szerinte be kellene ismerni, hogy a művészet befogadása során szubjektív értékítéleteket hozunk saját érzéseink, értékeink szerint. Ezt pedig be kellene vállalnia még a műkritikának is. (Sign and Sight)

A spanyoloknál beindult az olvasás, legalábbis valószínűsíthetően az ottani könyvesztiválról kiadott közlemény szerint. Egy spanyol regény már az egymilliomodik példányszámnál tart, de Ken Follett is jól szerepel.  (The Independent)

Paul Banks-nek, az Interpol énekesének lúdtalpa van. Mostmár mindent értek. :) (Velvet)

A gerillakertészet új formája: bringára szerelt buborékfújó felturbózva növényi magvakkal. Az eredmény: repedésekből előbújó zöld. (Trend Hunter)

Két házaspár is azzal próbálkozott, hogy minden nap szexeltek. Az egyik pár 365, a másik 101 napig. Mindkét pár könyvet fog kiadni az élményről. Az eredmény: átlagos mennyiségben folytatják, de közelebb érzik magukat egymáshoz. Plusz spontánabbak lettek, levetkőzték a megfelelési kényszert. Viszont nem ajánlják mindenkinek ezt a módszert. (New York Times)

Critical Miss elmegy szabira, kábé két hét múlva jön vissza. Addig is (olcsó módszer, elismeri) kishírek lőttetnek ki a zinternetbe. (Critical Miss)